„A slam egyfajta terápia”

JUHÁSZ KATALIN

A laikusok számára az a legfurcsább a slam poetryben, hogy versenyszerűen űzik, bajnokságokat rendeznek belőle. Hogyan lehet a költészetet pontokban mérni?

Sehogy. Bármeddig lehetne vitatkozni arról, mi alapján pontoznak egy verset és egy előadást. Szerintem a versenyen elsősorban a hatást nézik, azt, hogy ki tudja a leginkább magával ragadni a közönséget. Lényeges, hogy amit mond a slammer, az személyes legyen, de mindenkire vonatkozzon, és tekinthessük nyers költészetnek. Ez a műfaj mondva az igazi, nem leírva. Úgy működik, mint egy dalszöveg, de annál azért igényesebb. A nyelv ritmusa viszi. Azt hiszem, a slam leginkább egyfajta terápia. Arról szól, hogy bárki, akinek valami gondja, baja, mondanivalója van, és eddig csak a fióknak írt, felállhat a színpadra, és kap három percet, hogy elmondja. A versenyhelyzet pedig az ehhez szükséges adrenalin termelését segíti. Emlékezteti a szereplőt és a nézőt is, hogy annak a három percnek tétje van.

A slam-esteken a nézők hangos tetszésnyilvánítással díjazzák a hallottakat, nem illedelmes tapssal, mint a hagyományos felolvasásokon...

Ez csak azért tűnik furcsának, mert megszoktuk, hogy a felolvasásokhoz hozzá tartozik a visszafogottság, a komolyság. Pedig pont az életet, a humort, a cinizmust, a nyers, meztelen keserűséget veszi ki a versekből, ha leöntjük őket ezzel a mázzal.

Olyan slammerek is akadnak, akik nagy költők ismert sorait csempészik bele a saját szövegeikbe, más megvilágításba helyezve őket.

Gyakran maga a versenyfeladat is egy költő vagy egy vers, amelyet át kell dolgozni, személyre kell szabni. A klasszikusokhoz mindig nagyon jó hozzányúlni, mert ők a nagy, közös tudás részei. Ha más szövegkörnyezetbe kerülve élővé és aktuálissá válnak a soraik, az mindenkinek jó.

Tengler Gergely kollégáddal és két zenésszel egy Weöres Sándor-estet is színre vittetek a Petőfi Irodalmi Múzeumban, zsúfolt ház előtt. Ez nem slam-est volt, de nyilván azért gyűlt össze annyi fiatal, mert rátok voltak kíváncsiak.

Régi álmom volt, hogy ezt megcsináljam. Azért, hogy a versmondás ne legyen egy szomorúsággal és pátosszal leöntött öblögetés. Weöresnél a komoly mondanivaló ritmussal, zeneiséggel párosul, és kíváncsi voltam, hogyan lehet ezt a mai zenei világgal, gondolkodással és életformával összehozni. Meggyőződésem, hogy ha Weöres Sándor ma élne, rajongana a hip-hopért és a drum and bassért, és ugyanúgy ihletforrásként használná, mint saját korának zenéit. Ezt a játékosságot szerettem volna megmutatni. Nem akarom, hogy a mai fiatalok a költészetet avitt, életidegen dolognak tartsák. A jó költő mindig a saját korának a nyelvét használja, sőt vannak olyanok is, akik megelőzik a korukat.

Oktató-nevelő munkádat is figyelem egy ideje. Gyermek- színjátszócsoportot vezetsz, a Roma Oktatási Alap projektjén belül pedig fiatal roma slammerekkel foglalkozol. Úgy tudom, komoly sikerrel.

Szerintem tíz-tizenöt év múlva lesz mérhető eredménye ennek a kezdeményezésnek. De azért elmondom, hogy az egyik pártfogoltam második lett egy pécsi slam poetry versenyen, hárman közülük idén ott voltak a József Attila Kör nyári írótáborában, négyen egy krakkói színházi workshopon, egy lányt idén felvettek a színművészeti egyetemre, egy másik pedig szerepelt egy filmben, és hamarosan utazik Hollywoodba a bemutatóra. Közben újabb és újabb tehetséges fiatalokkal találkozom, viszem őket fellépésekre. A tudás 6alom című projekt kapcsán rengeteg foglalkozást tartottunk, háromezer kilométert utaztunk az országban. A dolog lényege, hogy aki úgy érzi, több van benne, verset akar írni, beszélni, fejlődni szeretne, az bármikor csatlakozhat. Nincs mögöttünk nagy cég, sem állami támogatás, leginkább a honoráriumokból tartjuk fenn magunkat, de elég masszívan, megbízhatóan halad a dolog.

Hamarosan indulsz Malmőbe a Slam Európa-bajnokágra. Magyar nyelvű szöveggel készülsz?

Az első verset mindenképpen magyarul mondom, a fordítást vetíteni fogják hozzá. Olyat igyekszem választani, ami jól szól, megmutatja, mi mindent lehet csinálni a magyar nyelvvel. A második fordulóban megpróbálkozom az angollal. Ez egyébként a legtöbb versenyző számára idegen terep. Megnéztem néhány videót, például a spanyol bajnokot, akit egyáltalán nem lehetett érteni. Szerintem ott már inkább a ritmus, a hangzás és az előadói képesség számít, kevésbé a szöveg. November 29-én lesz a döntő, meglátjuk, hogyan teljesít a magyar nyelv az európai mezőnyben. Egyébként nem én leszek az első magyar az Európa-bajnokságon. Süveg Márk (Saiid), az előző két év magyar bajnoka tavalyelőtt ötödik helyezést ért el a tizennyolcas mezőnyben. Tavaly nem rendezték meg az Eb-t, nem volt rá pénz.

Megtalálta már a helyét a slam Magyarországon, vagy még mindig keresi?

Szerintem még keresi. Túl vagyunk az első nagy hullámon, most ott tartunk, hogy bárki slammernek nevezheti magát, és lehet, hogy egy csomó olyan dolog is történik, ami az én ízlésemnek nem felel meg. Mégsem mondhatom rá, hogy ez nem slam, nem sajátíthatom ki magamnak a műfaji megjelölést. Mert igazából nincs rá definíció. Csak annyi, hogy „saját szöveg”.