A régi tárgy se nem vén tárgy

Az ember azt hitte, újra tudja indítani az elromlott órát. Szétszedte, bütykölte, összerakta – egy csavarnak nem jutott hely –, új elemmel próbálkozott, de az óra nem ütött. Emberünk ütött a fejére, és azt mondta: az óra marad, ha átalakul is. Kiszedte a szerkezetet, leszedte a mutatókat, a számlapot teleragasztotta préselt virággal, végül visszatette a védőlapot, és felakasztotta a helyére az órát. Az időt nem mutatja, de azért kedves...

A régi jó asztal

Olyan masszív, hogy ketten is ráállhatnak. Tulajdonosa nem is tudott tőle megválni, de kopott politúrral nem éke a lakásnak. Rendbe hozatni sokba került volna, eltakarták hát ideiglenesen csúnyácska lábait. Egy földig érő kör alakú csipketerítő (függönyként már megunták), rajta egy rövidebb egyszínű, melyre gyönyörű kézimunkák kerültek – kisebb-nagyobb terítőcskék –, némelyik szakadozott, azért helyezték el őket egymásra úgy, hogy takarják a lyukakat. Az üveglap praktikus, védi a kézimunkát, és könnyen tisztán tartható. (kop)