A Rámájana mesemusical – meglehetősen eklektikus képpel

A Rámájana a Mahábhárata mellett az indiaiak másik ősi eposza. A mű 24 ezer slókából, azaz kétsoros versből áll, hét könyvet tesz ki és összesen 500 éneket tartalmaz. Terjedelmileg még így is csak egynegyede a Mahábháratának.

Maga a történet Ráma, Ajódha hercegének utazását meséli el, aki nemes uralkodócsalád sarjaként született, Dasharartha király örököseként. Mostohaanyja azonban, férje egy régebbi ígéretére hivatkozva, rávette a királyt, hogy Ráma helyett saját fiát, Bharátát tegye meg utódjául, míg Rámát rákényszeríttette arra, hogy lemondjon a trónról, és száműzetésbe vonuljon feleségével, Szítával és testvérével, Laksmanával együtt.

A vándorlás során különös, misztikus, spirituális világba kerültek, hiszen az erdőben istenkereső bölcsekkel és gonosz démonokkal, ráksaszákkal találkoznak, s nem mindegyik bizonyul barátságosnak. A ráksaszák királya, Rávana, a gonosz démon elrabolta Szítát, és magával vitte a távoli Lanka szigetére. De hiába akarja magáévá tenni, a lány ellenáll a kísértésnek. Rámának Hanumán, egy majom segít Szíta felkutatásában és kiszabadításában. Kiderül, hogy Ráma az isteni Visnut testesíti meg, aki megmenti az emberiséget a démoni erőktől. Miután hazaérkeznek, királlyá avatják Rámát, de a rossz nyelvek megkérdőjelezik Szíta ártatlanságát. Ezért Ráma elküldi őt az őserdőbe, ahol megszüli a két ikerfiút, Kúsát és Lávát, akiket a nagy bölcs, Válmiki tanít az élet rejtelmeire.

A történet itt még nem ér véget, ezért is tűnik lehetetlen vállalkozásnak két órában elmesélni Ráma történetét, s igazából a Mascott előadása is csak arra vállalkozik, hogy a történetet lecsupaszítva adja.

Mielőtt magáról az előadásról szólnánk, hadd említsük meg, hogy négy évtizeddel ezelőtt Kazimír Károly Budapesten, a Körszínházban már megpróbálkozott az eposz színpadra állításával. Kazimír a színház népművelő funkcióját hangsúlyozta, s a Rámájana mellett színpadra állította az Énekek énekét, a Kalevalát, a Karagözt, Az Ezeregyéjszaka meséit, a Gilgamest, a Dekameront és Milton Elveszett paradicsomát is.

A besztercebányai előadás (zene és szöveg: Ľubomír Dolný) minden szinten meglehetősen eklektikus képet mutat, s látni rajta, hogy az alkotókat sokkal inkább a lelkesedés hajtotta, s nem dúslakodtak anyagiakban. Ez észrevehető a tarka selymek segítségével összeeszkábált díszleten, az indiai népzene felhasználásával megálmodott zenén (a musical dalait CD-n is megjelentették), de a színészi teljesítményeken is. Az előadás létrehozói mindannyian az indiai kultúra hatása alá kerültek, az alkotók közül többen is napi szinten kapcsolatban vannak ezzel a világgal, de ez még nem egyértelmű garancia a Rámájana filozófiai világát is hitelesen megjelenítő színpadi alkotás színrevitelére. Nem segít az alkotói szándékon a színészhiány sem; a legtöbb színész több szerepet is játszik, s míg egyesek, mint a Rámát alakító Peter Makranský, a Tarakát alakító Svetlana Sarvašová vagy a négy szerepet is eljátszó Lukáš Šepták megbirkózik minden követelménnyel, addig vannak harmatgyenge szereplők is, akik egy amatőr előadásnak sem válnának erősségére.

E hiányosságok ellenére kellemes két órát tölthetünk a Rámájana színre vivőivel, s ha az indiai kultúra mélységeibe nem is nyerünk betekintést, egy zenés egzotikus mesével mindenesetre gazdagabbak lehetünk. Az előadást legközelebb március 9-én Nyitrán, a Konstantin Egyetem aulájában, 11-én pedig Pozsonyban, az Istropolisban mutatják be.

Juhász Dósa János