A nápolyi Ezeregyéjszaka meséivel kezdődött a versenyprogram

Matteo Garrone első angol nyelven forgatott filmjének főszerepeiben a mexikói Salma Hayek és a francia Vincent Cassel látható, az alkotás Giambattista Basile XVII. századi nápolyi szerző Pentameron - A mesék meséje című kötete alapján készült.       Olaszország idén három filmmel is meghívást kapott a versenybe, amely az itáliai filmművészet megújulására utal. Jóllehet mindhárom rendező, a korábbi Arany Pálma-díjas Nanni Moretti (Anyám), Paolo Sorrentino (Ifjúság) és Garrone is visszatérő vendégek a cannes-i versenyben, ez utóbbi idén a korábbi realista stílusától teljesen különböző alkotással érkezett.     A mintegy ötven népmese alapján írt első európai mesekötetből készült kosztümös, fantasztikus filmben három, királyokról és királynőkről szóló történetet fűzött egybe az olasz rendező, amelyhez Alexandre Desplat Oscar-díjas francia zeneszerző komponált drámai feszültségű zenét.     Salma Hayek egy mindenáron gyermeket akaró, majd a fiát rögeszmésen imádó királynét, Vincent Cassel egy nőimádó királyt, míg Toby Jones egy az állatimádatáért a lányát is feláldozni kész uralkodó alakít.     "Kosztümös film, de modern gondolattal, amelynek középpontjában a vágy és annak szélsőségei állnak" - mondta az időnként groteszk, barokkos jellegű alkotás rendezője a bemutató előtti sajtótájékoztatón.     Salma Hayek - akinek a filmben egy szörny frissen sült szívét kell megennie ahhoz, hogy teherbe essen - arról mesélt, hogy a jelenet forgatása közben majdnem elhányta magát és legalább harminc kilogrammos jelmezeket viselt magán. Számára a forgatás ezért elsősorban "fizikai szempontból volt nagy kihívás".    A 46 éves Garrone 2008-ban a Gomorra című filmjéért és 2012-ben a Reality (Valóságshow) című alkotásáért is elnyerte a zsűri Nagydíját Cannes-ban, mindkét film a kortárs olasz társadalmi valóságról szólt. Most először forgatott nem anyanyelvén, nemzetközi sztárokkal. Nem Garrone az egyetlen, aki ezt az utat választotta, a versenyprogramban az angolszász alkotókon kívül hat olyan rendező alkotása is szerepel, aki nem anyanyelvén, hanem angolul, ismert színészekkel készített filmet. Ez egyébként a nemzetközi koprodukciók könnyebb finanszírozása miatt egyre általánosabb a mozi világában.     Garrone azonban a választását nem pénzügyi okokkal, hanem azzal magyarázta, hogy a nápolyi mesékben érzett "egy kis shakespeare-i jelleget" és úgy gondolta, hogy egy angol nyelvű filmben jobban meg tudja mutatni azok egyetemes jellegét. A stáb nagy része viszont olasz volt, a rendező ügyelt arra, hogy megőrizze a mesék eredeti szellemiségét.  Manga alapján készült a japán versenyfilmEgy családi kapcsolatokról szóló, naplószerű manga képregény alapján készült a 68. cannes-i fesztiválon csütörtökön bemutatott japán versenyfilm, Koreeda Hirokazu Kishúgunk című alkotása. A japán rendező visszatérő vendég a versenyprogramban, A fiam családja című filmjével 2013-ban kiérdemelte a zsűri díját.     Legújabb, tizedik filmjében is egy családi történetet dolgozott fel egy nagy sikerű manga, Josida Akimi Kamakura Diary című műve alapján, amelynek főhősei három lánytestvér, akik egy tengerparti házban élnek, amióta apjuk elhagyta őket. Az apa temetésén találkoznak féltestvérükkel, akit magukhoz vesznek a családi házba. A sajtóvetítésen vegyes fogadtatásban részesülő film a családon belüli bonyolult érzelmi viszonyokon és feszültségeken keresztül rajzolja fel a lányok portréját.    A manga eredeti címében szerepel a napló kifejezés, a rendezőt elsősorban ez fogta meg és a hétköznapi apró eseményeken keresztül kívánta bemutatni a család életét. A családtagok boldog pillanatain kívül, a természet szépségét vagy a szereplők lelki világával harmóniában lévő tengerparti fények játékát is hangsúlyozni kívánta. Az érdekelte, hogy a máshonnan érkező féltestvér hogyan nyílik meg ennek az új természeti világnak.     "Nagyon fontos volt pontosan, részletesen, alaposan, érzékenyen bemutatni a szereplőket, de a környezetüket is" - hangsúlyozta a rendező Cannes-ban.     A családok belső világáról készült filmjeivel ismertté vált 52 éves Koreeda dokumentumfilm-rendezőként kezdte karrierjét, mielőtt rátalált az intim hangvételű fikciós stílusára. "Egy szereplő családi környezetének bemutatásával minden oldalát meg lehet mutatni (a figurának)" - véli a rendező.