A nagymester, avagy az eltűnt idő nyomában

A kínai történelem háborúkkal tarkított évtizedein átívelő film mégsem mondható hagyományos értelemben vett életrajzi filmnek. A főhős, Ip Man életútjának bemutatása eszköz, és a film a szűkebb kontextusból kilépve a konfucionizmusból táplálkozó kung fu életfilozófiáját mutatja be szemléletesen. (Erre utal az is, hogy a kezdeti elképzelések szerint a film címében többes szám szerepelt volna.) Ha ragaszkodunk a műfaji besoroláshoz, a legtalálóbb már csak ezért is a kung fu-film meghatározás lenne, noha formailag merőben más kivitelezéssel találkozunk, mint a rendező korábbi, Az idő homokja (Ashes of Time) című eposzában. Míg ez utóbbi film harcjeleneteit a zseniális Christopher Doyle kamerája erősen impresszionisztikus, lassított stílusban, a technikát a hangulat kedvéért háttérbe szorító módon tálalta, addig A nagymester harcai koreográfiájukban is felettébb lenyűgözőek. Ami nem meglepő, hiszen ezeket Woo-ping Yuen, a Mátrix és a Kill Bill nemzetközi hírnevű koreográfusa jegyzi. A törékeny pillanatA kung fu jeleneteken ugyanaz érezhető, mint az egész filmen: Wong Kar Wait csak az adott pillanat érdekli, a maga lenyűgöző megismételhetetlenségében. Ahogy a rendező erősen stilizált formában igyekszik megörökíteni a kulcsmozdulatokat, melyekből a mindent elsöprő lendület születik, úgy próbálják a szereplők is megzabolázni az időt ‒– mindhiába. Visszatérő motívum ez Wong Kar Wai filmjeiben, erre emlékeztet minden: a Csungking Expressz konzervjeinek szavatossági idejétől kezdve a Vadító szép napok óráinak számlapjáig. A film hősei olyan döntéseket kénytelenek hozni, melyek visszafordíthatatlanok, az igazi kérdés pedig az, hogyan tudnak tetteik következményeivel élni. A törékeny pillanat tisztelete azonban látszólag a rendező részéről sem következmények nélküli, hiszen ha jobban belegondolunk, alig találunk a filmben olyan jelenetet, mely a cselekményt időben előbbre vinné. A jelenetek között legtöbbször pusztán egy fekete hátterű felirat tájékoztat minket arról, mi is történt időközben, ami sajnos azt eredményezi, hogy a történetvezetés viszonylagos linearitása ellenére is igencsak zavaros. Ráadásul a váltások nehezen illeszthetők egységes koncepcióba, hiszen egyszer arról tájékoztatnak minket, hogy Ip Man a háborúban elveszítette két lányát, majd valamivel később csak arról, hogy új igazolványt kapott. Ezt tekinthetnénk tudatos rendezői döntésnek, de elgondolkodtató, hány olyan elvarratlan mellékszál került a filmbe, melynek dramaturgiai szerepét csak találgatni lehet. Négy óra helyettEzzel kapcsolatban talán mélyebb összefüggéseket világít meg az a tény, hogy a film eredeti vágása a hírek szerint négy óra hosszú, míg a hongkongi verzió 130, a hozzánk eljutott film pedig 123 perces. Ennél is megdöbbentőbb, hogy az amerikai közönség számára készült változat még rövidebb, mindössze 108 perc. Közismert tény, hogy nálunk, Közép-Kelet-Európában a nemzetközi cégek élelmiszer-ipari termékei gyengébb minőségű összetevőkkel kerülnek piacra, mint tőlünk nyugatabbra. Nem nehéz analógiát vonni, és felismerni, hasonló jelenségről van szó, azzal a különbséggel, hogy esetünkben a rendezőelv a gazdasági tőke helyett a bourdieu-i kulturális tőke, illetve annak bizonyos vonatkozásai. Beszélhetünk persze eufemisztikusan „fogyasztói preferenciákról”, azonban ez sem változtat a tényeken: az amerikai kultúrkörből származó közönség nem befogadó a filozofikus tartalmú, meditatív művészfilmekre. DVD-re várvaPedig a látottak alapján A nagymester (melyet teljes valójában alighanem nagyon kevesen láttak) minőségében nem lóg ki Wong Kar Wai nagyon erős életművéből. A párbeszédek, sőt, gyakran a küzdelmek, de még a hallgatások is mély gondolatokat közvetítve járják körül az elmúlt idő, a száműzöttség és a szerelem témáit. A vizuális megjelenítés egyszerűen lenyűgöző, mesterien stilizált minden jelenet az elsőtől az utolsó percig. Csak hát végig azt érezzük: alighanem van ezekből a jelenetekből még jó néhány, melyekkel kiegészülve összeállna előttünk a nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem epikus történet is. Legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy ‒ egy bővített DVD-lemez formájában ‒ megkerül az eltűnt idő, mely az ázsiai mozi nagymesterének legújabb művéből a mozikban kimaradt.Janković Dávid