A nagy füzet tiszta lapja

Az európai mozihálózat zsűrijének díja erős hátszél a forgalmazásban, a legjobb filmért nyert Kristály Glóbusz, vagyis a fesztivál fődíja azonban még ennél is többet jelent. A világ figyelmét hívja fel az egyébként sanyarú helyzetben lévő magyar filmgyártás rég várt remekművére. Hungarian films are back – hirdette nem kis büszkeséggel a Magyar Nemzeti Filmalap és a Magyar Filmunió meghívója, s a Pupp Szálló pompás szalonjában megrendezett fogadáson több készülő magyar alkotásból is ízelítőt kapott a népes vendégsereg. A kellemes hangulatú összejövetelen teljesen váratlanul Agnieszka Holland, a játékfilmes zsűri elnöke is megjelent, hogy kezet fogjon Szász Jánossal, hiszen ő maga is régi rajongója a Svájcban élt, ám Kőszegen született Kristóf Ágotának, aki franciául írta regényeit. Mint elárulta: sok évvel ezelőtt A nagy füzetet ő is szívesen filmre vitte volna. Hasonló tervei voltak Thomas Winterbergnek, Az ünnep jeles dán rendezőjének is, de az élet valahogy mégis úgy alakította, hogy magyar alkotás szülessen a műből, még ha német–osztrák–francia közreműködéssel is. Szász János 2006 óta készült e nagy horderejű regény megfilmesítésére, amikor az Andrew G. Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalap (MNF) még nem is létezett. Az alkotás anyagi hátterét a koprodukciós partnerek teremtették meg, az MNF csupán egy kisebb tétellel támogatta a vállalkozást. Szász János filmje tehát nem Vajna „kék madara”, de ami még ennél is fontosabb: A nagy füzet magasra repülhet Karlovy Vary fődíjával. A háborús időket magányában megkeményedett, szívében megkérgesedett nagyanyjuknál átvészelő kamasz fiúk története (még ha helyenként nem is volt egészen érthető a nemzetközi publikum számára) Molnár Piroskának és a Gyémánt ikreknek, Lászlónak és Andrásnak köszönhetően már az első vetítés után kivívta a nézők elismerését. A szelíd teremtésekből farkaskölykökké formálódott ikerpár és a túlélés stratégiáját keményen beléjük nevelő, környezete által megvetett öregasszony egyre szorosabb kapcsolata és a háború motiválta viszonyrendszerek árnyalt ábrázolása igazi mesterművé avatja a filmet. Komoly okuk volt az ünneplésre a lengyeleknek is. A versenyfilmek kategóriájában a Bronislava Wajsová cigány költőnőről szóló fekete-fehér életrajzi alkotás nyert különdíjat. Témájának köszönhetően ez várható is volt, még ha a film messze is áll az A kategóriás fesztiválok valóban több csillagos alkotásaitól. Sokkal inkább érdemes az elismerésre a Nyugattól keletre kategóriában díjazott Úszó toronyházak, amelyet Tomasz Wasilewski, a lengyelek Xavier Dolanja rendezett. A nemi identitását kereső, egyet ide, egyet oda lépő, de mégis inkább a fiúk felé húzó tehetséges huszonéves úszó belső vívódásának megrázó történetét a téma rendkívül bátor és intelligens feldolgozásáért a válogatás művészileg legkiemelkedőbb filmjeként díjazta a zsűri. Ahogy azt Vezér Éva, a szakmai bizottság elnöke hangsúlyozta: a jól megírt forgatókönyv, ami ugyancsak Wasilewski tehetségét jelzi, a főszereplő, Mateusz Banasiuk színészi játéka és a feszes rendezés eredményeként bátor és értékes alkotást kapott a közönség. A legjobb rendezésért járó díjat Jan Hřebejk vehette át a Mézeshetekért, a legjobb női alakítás díját az amerikai–svéd koprodukcióban készült Bluebird négy színésznője, Amy Morton, Louisa Krause, Emily Meade és Margo Martindale kapta, a legjobb férfi alakításért járó elismerést pedig az izlandi XL alkoholista képviselőjét megformáló Ólafur Darri Ólafssonnak ítélte a zsűri. Nyert a szlovák film is: Juraj Lehotský szociodrámája, a Csoda, amelynek öntörvényű bakfisa önmagát sodorja egyre veszélyesebb helyzetekbe, különdíjat kapott a Nyugattól keletre szekcióban. A Dániából Londonba telepedett Emil Langballe a harminc perc alatti dokumentumfilmek mezőnyében Beach Boy című munkájával nyert. Ulrich Seidl, a cseh származású osztrák rendező, aki Paradise: Love című rendezésével utazgat most a világban, bizonyára vállon veregetné ifjú kollégáját, hiszen mindketten a kenyai tengerparton „testi képességeikkel” pénzt kereső csokifiúkat mutattják be nem kis döbbenetet kiváltva. Langballe jól kiszemelt „hőse” egy középkorú angol hölgyet boldogít az érzékek nem kevés kétséget felvető birodalmában. Finoman megrajzolt portréjával a Beach Boy is maradandó élmény Karlovy Vary idei, immár 48. fesztiváljáról, amely idén is több friss tehetséget indított el útján, ugyanakkor ismét az érdeklődés fókuszába állította azokat, akik már korábbi munkáikkal is gazdagítani tudták az egyetemes filmművészetet.