A nagy fekete géniusz

<p>Ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját Quincy Jones, az amerikai könnyűzene mindenese. Sok területen alkotott nagyot az elmúlt hatvan év alatt: zeneszerzőként, producerként, hangszerelőként, zenekarvezetőként, sőt zenei témájú könyvek szerzőjeként is.</p>

JUHÁSZ KATALIN

Csak a színpadi szereplést hanyagolta kissé, talán azért, mert mindig is jobban szeretett a háttérben tevékenykedni, szervezni, másokat ösztönözni. Először talán 1985-ben, a We are the World című jótékonysági megasláger videoklipjében látta őt a világ „akció közben”, dirigensként, bár ez sem teljesen igaz, hiszen a dalt előzőleg stúdióban keverték tökéletesre, a klipen már csak tátogtak a sztárok, Quincy Jones pedig imitálta a vezénylést. Ez a produkció egyébként ötszázmillió dollárt hozott az afrikai éhezők megsegítésére.

Jones akkoriban már meghatározó zenecsináló volt, egy hatalmas ország és rajta keresztül a világ ízlését formálta minden idők legkelendőbb albumának producereként (Michael Jackson: Thriller), de Jackson előző, Off the Wall című lemezének is ő volt a producere. Ha úgy tetszik, ő csinált világsztárt Michael Jacksonból. A szakma már akkor felfigyelt rá, és persze sokan szerettek volna vele dolgozni.

A producer és hangszerelő Quincy Jonesnak köszönhető az az új felfogás, amely a hetvenes évek vége felé kezdett terjedni az amerikai muzsikusok körében. Eszerint a populáris műfajok sokkal gyorsabban közelednek egymáshoz, mint azt a magukat saját műfajukba vakon beleásók gondolnák. Jones segített elmosni a határvonalakat, és azt sugallta, hogy nincs értelme szigorúan csak egy-egy stílusra szakosodni. Emellett mindig is a fekete zene elkötelezett híve volt, valamennyi populáris stílust afroamerikai szellemben közelített meg. Zenei világa a sokrétűség ellenére éppen ezért hat egységesnek. Minden projektjéhez képes megtalálni a legmegfelelőbb zenészeket, akik egyébként nem „kötelezően” feketék, de a feketékre jellemző nyitottsággal közelítenek a zenéhez. Mindezt a dzsessz alapjainak tökéletes elsajátítása után kezdte el, elegáns, nívós, markáns irányt szabva az amerikai mainstream popzenének.

Hősünket Quincy Delight Jones Jr. néven anyakönyvezték Chicagóban, de a nyugati parton, Seattle-ben nőtt fel. Az akkori gyakorlathoz híven egy helyi gospelkórusban kezdett énekelni és trombitálni, majd a dzsesszberkekben máig világhírű bostoni Berklee School of Musicba vették fel ösztöndíjjal. Alig húszévesen már Lionel Hampton zenekarának tagja volt, három évvel később pedig Dizzy Gillespie hívta zenekarába.

Quincy Jones első, 1956-os albumának megjelenése után Párizsba költözött, hogy a híres zenepedagógus Nadia Boulangernál tanulhasson. Franciaországi tartózkodása alatt Jaques Brel, Charles Aznavour, Billy Eckstine és Sarah Vaughan lemezeinek hangszerelője volt. Annyi újat hozott a sanzon megkövesedett világába, hogy hazatérése után, 1961-ben az amerikai Mercury Records is felfigyelt rá, és alelnöki állást ajánlott fel neki. Ő lett az első afroamerikai, aki vezető pozíciót töltött be egy nagy amerikai lemezkiadónál. Ekkor már filmzenéket is írt, olyan világhírű alkotásokhoz is, mint a Hidegvérrel, A kaktusz virága, Az Anderson-magnószalagok, és nem mellékesen ő jegyezte a Gyökerek című tévésorozat kísérőzenéjét is. Steven Spielberg is őt kérte fel az 1985-ös Bíborszín című filmdráma zenéjének megírására.

Quincy Jones 1964-ben rövid ideig még dzsesszkörökben, Count Basie-vel dolgozott, majd Frank Sinatra albumait hangszerelte. A hetvenes–nyolcvanas években végleg átnyergelt a popzenére. Karrierje során összesen 27 Grammy díjat gyűjtött be, 79 Grammy-jelölésével pedig rekorder a díj történetében. Ő egyengette például Paul Simon szólókarrierjét, és Aretha Franklin útját is.

Nem csinál titkot politikai meggyőződéséből, mindenki tudja róla, hogy a demokratákkal szimpatizál. 1993-ban Bill Clinton beiktatására óriási ingyenkoncertet szervezett, Barack Obama beiktatása előtt pedig azt ígérte, intenzíven lobbizni fog azért, hogy az új amerikai kormányban legyen külön kulturális miniszter. (Félig viccesen hozzátette, hogy akár ő is elfogadná ezt a posztot.) Miniszter ugyan nem lett belőle, de ő az első amerikai születésű zenész, aki megkapta a francia Becsületrend parancsnoki fokozatát. Legnagyobb érdeme viszont az, hogy elfogadtatta a nívós amerikai fekete zenét a világgal. A „Motown-forradalom” óta először rajongtak fehér középosztálybeli nők fekete előadókért.

Jones idén is hallatott magáról: februárban került a boltokba az a közreműködésével készült zongoraoktató szoftver, amelynek célja, hogy szórakoztatóvá tegye a zenetanulást. A program felhasználói világhírű előadók, köztük Frank Sinatra, Beyoncé és Katy Perry ismert slágereinek interaktív kottáival sajátíthatják el a zongorázás alapjait. A szoftver azt is megmutatja a felhasználóknak, mennyit fejlődnek egyik óráról a másikra. Úgy tűnik tehát, hogy Quincy Jones nemcsak a zenéről tud mindent, hanem az emberekhez is nagyon ért.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?