A Metercia és a bányászat

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ

A két kiállítás a Rozsnyói Bányászati Múzeum és a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma együttműködéséből jött létre.

A Rozsnyói Metercia a gömöri bányászat történetét hivatott bemutatni a nagyközönség és a szakma részére. A Szepes–Gömöri Érchegység déli nyúlványai gazdag ércelőfordulásaikkal alapozták meg a gömöri bányászat kialakulását, ami évszázadokon keresztül meghatározta a környékbeli települések fejlődését.

Rozsnyót mint régi bányahelyet először III. András király birtokadományozási okiratában említik Rosnoubana néven. A 11. és a 13. században Thüringiából, Sziléziából és Szászország területéről német bányászok vándoroltak be, hogy az iparágat fellendítsék. A céhszerű bányászközösség vallási alapokon működő testvéri egyletet hozott létre. A jótékonykodási, önsegélyező szervezethez a kis- és törpevállalkozókon kívül vagyontalan, bérmunkában dolgozó bányászok is csatlakoztak.

A páratlan, dokumentatív értékű alkotást Szent Anna harmadmagával vagy ennek rövidített latinos változatával, Metercia néven említi mind a művészettörténet, mind a bányászattörténeti szakirodalom. A táblaképet valószínűleg a fentebb említett vallásos társulat festtette fogadalmi ajándékként a rozsnyói egyház javára. Az L. A. monogram mögé rejtőző ismeretlen művész törekvése a Szentháromság dicsőítése, valamint ennek hátterében a bányász-kohászmunka megörökítése volt.

S hogy miért Szent Anna? A középkori bányász létfenntartása érdekében igyekezett megnyerni a földöntúli hatalommal rendelkező lények jóindulatát, amihez a Biblia és a keresztény egyházi irodalom a patrónusok bő választékát kínálta a szentek és a boldogok köréből. A festmény névadó főalakját, Szent Annát a bányászok tartották védőszentjüknek. Tiszteletét a német telepesek még óhazájukból hozták magukkal, ahol kiterjedt kultusznak örvendett. Nemcsak a gazdag érclelőhelyek megtalálásához, hanem a mélyben leselkedő számtalan veszély elkerüléséhez is Szent Anna és a többi védőszent jóindulatára nagy szükségük volt a bányászoknak.

A Rozsnyói Bányászati Múzeum kurátorai készítették elő a vas feldolgozását, megmunkálását bemutató kiállítást, melyet Az öntvény varázsa címmel mutatnak be a múzeum átriumában.

A Szlovák érchegység vasércbányászata a 13. században kezdett fellendülni. A völgyekben a 14. század elején, kihasználva a vízi energiát, olvasztókemencék és vasfeldolgozó hámorok létesültek. Írásbeli adat először 1344-ben Csetneken említ hámort, majd a Rimavica, a Csetnek és a Sajó folyók völgyei és mellékágai váltak a régió legjelentősebb vasgyártó központjaivá. A kemencék majd ötszáz évig üzemeltek, és a bennük gyártott vassal egész Magyarországot ellátták.

A kiállítások február 16-tól április 28-ig, 10.00 és 17.00 óra között (kedd kivételével) tekinthetők meg a Brämer-kúriában. (ú)