A metálvilla története Dio-héjban

dén végre magyarul is megjelent önéletrajza. A nagy történetmesélő fantasztikus világokba repít a szövegeivel, a muzsika szárnyán együtt indulhatunk a szivárvány tövében rejlő kincsért. Kötetlenül. A köteten – mely befejezetlensége ellenére is egy teljes élet emlékét őrzi – az özvegy felkérésére Mick Wall (az együttes PR-osa, szerkesztő, kreatív vezető stb.) dolgozott. Hangulati viharokkal, felhőszakadásokból, Dio saját, feneketlen archívumából. Olykor-olykor Wendy is magához ragadta a tollat, árnyalván az élethosszig tartó zenei utazást. Így valósul meg az eszképizmus netovábbja: a valóság egy egészen más dimenzióba kalauzol el.

A memoár egy „olyan történetet akar elmesélni, melyben a remény diadalmaskodik az elkeseredés felett, azt üzenve, hogy az öröm és a pozitív hozzáállás, a varázslat és a fény mindig legyőzi a sötétséget.” „Sose félj az éjszakától – mindig közel a hajnal.” Jó kezekben lehet az örökség.

A kezdetek kezdetén hatalmas hajak, lélegzetelállító lemezek, irdatlan imidzsek és süvítő slágerek sodrásában gázolunk. Üdv a nagybani rock´n´roll elmebeteg világában! Az Elf élén születik meg porondmesterünk, bohócruhákat idéző felsőjében és kisebb sátorrá terebélyesedő trapéznadrágjában. A villanykoboldok epikus, zongoraközpontú kitárulkozása után megalakul a (Deep Purple-ből megpattant) Ritchie Blackmore-féle Rainbow, amely félúton járt a lehiggadó Led Zeppelin és a Rolling Stones világa között. A rock és a funk fúziója felé tapogatózva ez a felállás is csak átmenetinek bizonyult, a háborgó habok felett feszülő szivárványt éjfeketére mázolta az egyik legsúlyosabb brit bagázs, a Black Sabbath. Ozzy Osbourne-on túl beköszöntött a heavy metal második eljövetele.

Ám „a zeneiparban megvan a dolgok természetes élettartama: semmi sem tart örökké, és ez különösen igaz a kreatív kapcsolatokra.” Nagy lazítások és kemény kötelességek mellett felsőbb erők munkálkodnak: menedzsment és kiadó, koncertszervezők és promóterek, öltönyös tőzsdecápák. S az egó. Amit végtelenné pumpálnak a slágerlistás eredmények és az arénaturnék. A tivornyákba torkollott túlkapások. A hatalmas, hófehér porfelhőben, drogos buborékban vergődő rock-sztárok csapdába esett állatok, akik vég nélkül pusztítják önmagukat?

Ebből dobbantott Dio, hogy kapitány legyen a saját hajóján, s ne süllyedjen el seregnyi sorstársával. Világra jött a nevét viselő tökéletes kombináció: összeállt egy félig amerikai, félig brit zenekar, melynek európai(bb) hangzása kiemelte őket a Los Angeles-i stílusú bandák közül, amelyek akkoriban eléggé elszaporodtak. Egy szokatlan akkordmenetekre felépített, nagyzenekari hangszínekkel vastagított, zabolátlan döngölde, „ezerarcú, mélységekkel és magaslatokkal teli, új keletű, önbizalomtól feszülő szerzeményekkel”, melyek mintha a kemény rock és a fajsúlyos klasszikus motívumok egyfajta zenei csúcstalálkozói lennének…

Mókamikink nem viccel, ha szakmáról, becsületről, emberi kapcsolatokról van szó, egyébként érti a tréfát. Erről tanúskodnak az olasz és a Ritchie-féle telefonkönyvek, a homlokon ragadt fagyi vagy épp Johnny bácsikájának árnyékképe. Mértékkel mér megtörtént murikat – bölcsen elhallgat(tat)va főkolomposokat –, aránytalanságok csupán a gyerekkori csínytevések során bukkannak fel (5 oldalt szentelni egy heccnek?!), s csak egy kis önismétlés és -igazolás/felmentés ront az összképen. S ha már képek: mellékelhettek volna több fotót.

Az előszót Cselőtei Lászlónak (a HammerWorld magazin alapítójának, főszerkesztőjének) köszönhetjük. Fogadják meg a tanácsát: „Azt javaslom, válassz tőle egy jó albumot, lényegében bármelyiket, és úgy olvasd el Dio történetét. Garantáltan csodálatos élményekben, különleges kalandokban lesz részed.” Az utószót bár a nemrég elhunyt kollégája, Lénárd László írhatta volna! (Nyugodjon békében!) Biztosan belefoglalta volna az alábbiakat: „...és ha valami véget ér, annak tényleg vége van. Legalábbis egy időre.” Jöhet az újjászületés, az élénk életpálya második fele. Molte grazie, Ronnie bácsi!

Kaszás Dávid

Ronnie James Dio: Rainbow in the Dark – önéletrajz, Trubadur Kiadó, Budapest 2022, 280 oldal