A meglepő választások Oscar-gálája

A malajziai születésű Michelle Yeoh csupán a második, aki nem fehér színésznőként birtokolhatja a legjobb alakításért járó Oscar-díjat (az első Halle Berry volt). „Hölgyek, ne hagyják, hogy bárki azt állítsa, hogy túl vannak a legjobb éveiken” – mondta a hatvanéves Yeoh köszönőbeszédében, akinek hosszú karrierje ellenére ez volt az első Oscar-jelölése. Elsőként hongkongi akciófilmekben játszott, úgy, hogy a veszélyes jeleneteknél nem igényelt dublőrt. A kilencvenes évektől dolgozik Hollywoodban, de a nagy szerepek elkerülték: főképp akciófilmekben tűnt fel (Tigris és sárkány), és abban a néhány filmben láthattuk, amelyben ázsiai karakterek is voltak (Kőgazdag ázsiaiak). Volt, hogy a castingon megkérdezték tőle, tud-e angolul – ilyenkor azt felelte, pesze, a tizenhárom órás repülőúton volt ideje megtanulni. A Minden, mindenhol, mindenkor főszerepe akkor érte el, mikor az egyébként sem fényes csillaga már leáldozóban volt. Michelle Yeoh most Cate Blanchettet körözte le, akit a Tárban nyújtott fenomenális alakításáért tartottak a fő favoritnak, de a legjobb női alakításért járó Oscarra Andrea Riseborough (To Leslie), Michelle Williams (A Fabelman család) és Ana de Armas (Szöszi) is játékban voltak.

Michelle Yeoh filmbeli férjét alakító Ke Huy Quan sorsát is generációja legnagyobb problémája árnyékolta be: Hollywoodban nem íródnak forgatókönyvek ázsiai származású színészek számára. Ke Huy Quan most úgy vihette el a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat, hogy neve a filmipar egyik legnagyobb visszatéréseként íródik be Hollywood történetébe. Gyerekszínészként Harrison Ford oldalán játszott az Indiana Jones és a Végzet Templomában, majd a Kincsvadászok című kalandfilmben is feltűnt a nyolcvanas években. Ezt követően a kamera másik oldalán dolgozott, leginkább kaszkadőr-koreográfiákon – egészen a Daniel Kwan–Daniel Scheinert rendezőpáros felkéréséig.

Az, hogy a Minden, mindenhol, mindenkor az abszolút fődíjat, a legjobb film kategóriáját is elnyerte, nem csupán azért érdekes, mert a film ázsiai származású színészeket vonultat fel. Az alkotás a filmipar legnagyobb kasszasikereket jegyző és legizgalmasabb rendezőinek produkcióit hagyta maga mögött: James Cameron Avatar-folytatását, Steven Spielberg önéletrajzi ihletésű A Fabelman családját és Martin McDonagh A sziget szellemeit – és hadd jegyezzük meg, hogy a legjobb film kategóriájában jelölt Top Gun: Maverick és Baz Luhrmann Elvis-biográfiája is sokkal jellemzőbb választás lett volna az Akadémiától. A Minden, mindenhol, mindenkor ugyanis azzal is kitűnik a  jelöltek sorából, hogy elhagyja a hagyományos lineáris narratívák és a realista történetmesélés világát. Helyette egy nagyon izgalmas perspektívából mesél.

A film egy furcsa sci-fi, melynek szereplői nemcsak saját univerzumukban léteznek, hanem azon túl is, a miénkkel párhuzamos dimenziókban. A produkció mindeközben messze áll a szuperhős és fantasy filmektől, hiszen a főhőst, Evelynt nem ruházták fel kivételes képességekkel – ebben a furcsa, párhuzamos világokkal teli rendszerben kell újraértelmeznie lányával való kapcsolatát. A 11 Oscarra jelölt film hét díjat vitt el, a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb rendezés és a legjobb vágásért járó díjat is, a négy színészi kategóriában pedig Michelle Yeoh és Ke Huy Quan mellett Jamie Lee Curtis a legjobb női mellékszereplőnek járó aranyszobrocskát kapta meg.

A legjobb férfi főszereplő Oscar-szobrát Brendan Fraser vehette át a Darren Aronofsky rendezésében készült A bálnáért. Az Akadémia az animációs filmek kategóriájában sem hozott tipikus döntést, legalábbis ami a technikát illeti: Guillermo del Toro alkotása stop-motion technikával készült, tehát nem klasszikus számítógépes animációról van szó, hanem bábokkal fotózott történetről.

Összesen négy díjat zsebelt be az Erich Maria Remarque regénye alapján készült Nyugaton a helyzet változatlan című háborúellenes német dráma. Az Edward Berger rendezésében forgatott Netflix-alkotás elnyerte a legjobb nemzetközi film Oscarját, operatőre, James Friend és zeneszerzője, Volker Bertelmann is díjazott lett, valamint a produkciós tervezésért járó díjat is megkapta. Ami a háborús témát illeti, az Oscar-gálán ezúttal nem Ukrajnára, hanem Oroszországra került a figyelem: a bebörtönzött orosz ellenzéki politikusról, Alekszej Navalnijról szóló Navalny kapta a legjobb dokumentumfilm Oscarját.