A macska karmol, a kutya ugat, az ember öl

A berlini Humboldt Egyetem történészprofesszora úgy véli, az erőszak keletkezésének megértéséhez a helyzetek és az erőszak (valós és képzelt) tereinek részletező feltérképezésén át vezet az út. A „normális” világból az erőszak terébe (háború, láger, börtön stb.) érkező ember viszonylag gyorsan alkalmazkodik, elfogadja, hogy az ölés, az erőszak a mindennapi rutin része. Sokaknak a visszatérés, a kilépés az erőszak teréből zökkenőmentes, ott folytatják polgári életüket, ahol megszakadt, mások magukkal cipelik a véres emlékeket az erőszakmentes térbe.

Baberowski vitatkozik azokkal, akik szerint az emberi civilizáció fejlődése hozta el a békét. Történészek, antropológusok stb. úgy érvelnek, hogy az emberek, okulva az erőszakos múlt szörnyűségeiből, lemondtak az erőszakról. A német történész nem ért egyet például Steven Pinker harvardi professzorral, aki szerint a világ békésebb hely lett, ezzel szemben azt gondolja, az erőszak bármikor visszatérhet. Ugyancsak vitába száll Norbert Elias gondolatmenetével A civilizáció folyamata című, 1939-es könyvéből, és elveti a haladás gondolatát. Elias szerint a civilizáció folyamata Nyugaton elűzte az erőszakot, a nemzetiszocializmus pedig a „civilizációvesztés folyamata” volt. Baberowski ellenben úgy látja: „Az erőszak minden korban lehetséges volt, soha nem létezett olyan felvilágosító program, amely meggátolta volna mások megsebzését vagy megölését. A rejtély nem maga az erőszak, hanem az, hogy meglepődünk rajta. Az erőszak olyan cselekvési erőforrás, amely nemcsak hogy hozzáférhető mindenki számára, de élhet is vele bárki.”

Michel Foucault a Felügyelet és büntetésben olyan felügyeleti technikákról ír, amelyek kiiktatták az erőszakot, mégis olyan hatalmat adtak egy csoport kezébe, amely messze meghaladta egy erőszakos hadvezérét. Bár az erőszak eltűnt a modern felügyeleti társadalomban, Foucault szerint az individuum továbbra sem szabad.

A civilizációs folyamat azt hozta, hogy keveseknek lett monopóliuma az erőszakra, írja Zygmunt Bauman. Az állami erőszak-monopólium meg is védhet, de vissza is élhetnek vele a diktátorok, a külső ellenség, vagy saját állampolgáraik ellen is fordíthatják. A brit szociológus szerint az eszközök technikai tökélesítése a „hatékonyságot” növelte, gondoljunk csak a két világháborúra. Baberowski következtetése sokaknak kiábrándító lehet: „Soha nem volt még olyan civilizációs folyamat, amely megakadályozta volna az embereket abban, hogy elvegyék egymás életét. Nem a tartós affektuskontrolltól és nem is a belső idomulástól, hanem a terektől és a körülményektől függ, hogy az erőszak mellett vagy ellen döntünk. Mindez csak a helyzetek és a lehetőségek függvénye.”

A huszadik század első felében emberek millióit ölték meg. A terv- és programszerű likvidálást az állami erőszak-monopólium birtokosai ideológiai keretbe helyezték. Ezért írhatta Bauman, hogy „a holokauszt elképzelhetetlen a civilizáció nélkül”. Hitler és Sztálin a modernizmus vívmányait, erőforrásait beteges tervei megvalósításához használta. A genocídium ezért nem barbár visszalépés a civilizáció folyamatában, hanem a modernitás szellemének „konzekvens, semmi által nem gátolt kifejeződése” – így Bauman. A modern orvostudomány nyelvét használva emberi testként tekintettek a társadalomra, és módszeresen hozzáláttak, hogy a néptestből eltávolítsák a „vírusokat és fekélyeket” – a bürokrácia közreműködésével. Bizonyos csoportok renden kívül helyezése, tárgyiasítása kiiktatta a morális skrupulusokat. Baumannál a posztmodern válasz a modernitás intoleranciájára a szolidaritás, a sokféleségek egymás mellett élése. Baberowski szép álomnak tartja ezt az elképzelést, amelyet a valóság gyakran megcáfol. A szerző az emberről szóló több gondolatot és felmentést is megcáfol; példái és következtetései nyomasztók és lehangolók. Röviden: az ember bármikor képes ölni, ha megnyílik az erőszak tere, él a lehetőséggel. „Az erőszak a jövőben is része lesz életünknek. Erről azok az emberek, akik kénytelenek együtt élni az erőszakkal, jóval többet tudnak azoknál, akik csak a békét ismerik. A civilizáció gyógyító erejébe vetett hit illúzió csupán. Az emberek nem békeszerető természetük folytán, hanem félelemből vágynak biztonságra.”

A német történész 2012-es könyve, a Felperzselt föld – Sztálin erőszakuralma (magyarul hatszáz oldalon 2015-ben jelent meg) megkapta a Lipcsei Könyvvásár legjobb szakkönyvért járó díját. Újabb könyvében, Az erőszak tereiben az erőszak feltételeiről, okairól és természetéről gondolkodik. A főszöveghez csatolt csaknem ötvenoldalas jegyzetapparátus és bibliográfia is igazolja: alapos és átfogó ez a vállalkozás.

Jörg Baberowski: Az erőszak terei
Európa Könyvkiadó, 2019
302 oldal