A Lili Marleen története

MTI-JELENTÉS

Madrid. A 20. századi történelem egyik mitikus dalának, a Lili Marleennek a történetét dolgozta fel Rosa Sala Rose spanyol kutató A szerelem és a halál dala című könyvében. A tanulmánykötethez CD-t is mellékeltek, amelyen a dal különböző változatai hallhatók.

A Lili Marleent a II. világháborúban harcoló mindkét fél katonái énekelték, tetszett Hitlernek is, aki állítólag azt mondta: „Ez a dal mindnyájukat túlél”. John Steinbeck szerint pedig „ez volt a nácik egyetlen pozitív hozzájárulása a világhoz”.

A dal szövegét egy Hans Leip nevű fiatalember írta 1915-ben, aki egyesítette benne annak a két lánynak a nevét, akik tetszettek neki: Liliét, egy zöldséges lányáét és egy Marlene nevű ápolónőét. A könyv szerint Leip „jól megélt” a nácizmus idején. Művéhez később írt még két versszakot, amelyben a szerelme után sóvárgó katona már halott. A megzenésítője, Norbert Schultze a náci párt tagja volt, „bombás Schultzénak” nevezték, mert előszeretettel komponált harci indulókat.

A dal egy 1939-ben kiadott lemez B-oldalán jelent meg először, Lale Andersen előadásában, és csak 700 példány fogyott belőle. Akkor lett igazán ismert, amikor a Radio Belgrad német katonai adó sugározni kezdte a frontokra. A katonák tömegesen kérték, és akkor született meg a mítosza. A német hatóságokat nyugtalanította a jelenség, mivel a dal a fájdalomról és a halálról szól, így nem volt optimistának mondható. Igaz, a katonáknak a két utolsó versszak tetszett a legjobban, és azok a hősi halált dicsőítették.

A dal 1943-ban globalizálódott, akkor kezdte Marlene Dietrich énekelni az amerikai hadsereg katonáinak. Érdeme, hogy megfosztotta induló jellegétől, „nácitalanította”, szentimentális dallá változtatta, amelyben a harmonika váltotta fel a trombitát – írta a Corriere della Sera című olasz napilap.