A legfiatalabb humorista

„Huszonhat éves vagyok, már nem számítok tinédzsernek, nem forgok abban a közegben, amelyről mesélek. De próbálok fiatalos maradni stílusban is, és persze a történetekben is.” Oravec Róbert felvételeLegyen ez egy komoly beszélgetés. Ha jól tudom, kulturális antropológiát tanulsz.

Igen, idén végeztem a miskolci egyetem bölcsészkarán. A kulturális antropológia az én megfogalmazásomban az emberiség, illetve az emberi társadalmak kulturális összehasonlító vizsgálata. Azért választottam, mert kicsit hasonlít a néprajzhoz, ami annak idején inkább érdekelt.

Akkoriban még szó sem volt humorról?

Nem, tulajdonképpen versmondónak indultam. Sokáig szavalóversenyeken szerepeltem, és egy ilyen versenyen felfigyelt rám Böröczki József, a Mikroszkóp Színpad kiváló parodistája. Azt állította, hogy habitusom alkalmas lehetne humoros szerepek megjelenítésére. Akkoriban indult az HBO csatornán egy Mennyi harminc? című kabaréműsor, stand-up comedy műfajban. Ennek az a lényege, hogy az ember egyes-egyedül kiáll a színpadra, és történeteket mond el öt-tíz percben. Behívtak ebbe a műsorba, megnéztek, és megkérdezték, tudok-e írni.

Mondhatjuk, hogy „belerángattak” a dologba?

Hát, azért volt hozzá kedvem, de addig nem tudtam, mi fán terem a stand-up comedy. Azt mondták, írjak olyan humoros történetet, amelyet egyedül el tudok mesélni. Megpróbáltam, tetszett nekik, és attól kezdve négy éven át szerepeltem ebben a műsorban. Ez volt az én igazi iskolám. Emellett párhuzamosan jártam az egyetemre, de egyre inkább előtérbe kerültek a fellépések.

Mikor született Rokker Zsolti?

Ez a figura csak az utóbbi két évben alakult ki. Először ugyanis a „nagymuter” figurája volt készen, a Sláger Rádióban is az volt a feladatom, hogy a heti híreket viccesen kommentáljam, és egyfajta paródiáját adjam az országban történteknek. Én mindezt egy öregasszony szájába ültettem, akihez később rocker-mentalitású unokája is csatlakozott. ĺgy jelent meg a színen Rokker Zsolti és a nagymuter, amiből tavaly májusban született egy nagylemez is.

Mennyi ideig kellett tanulmányoznod ezt az embertípust? „Rokker”-közegben nőttél fel?

Voltak ilyen élményeim. Edelényben gyerekeskedtem, de miskolci rockerekkel is találkoztam. Akkoriban tombolt az Edda-korszak, sokat láttam és tapasztaltam, de azért a legtöbb dolgot kitaláltam. Az általam sűrűn emlegetett figurák között is sok a kitalált. Gyakran kérdezik, hogy tényleg létezik-e a dagadt Beinmüller, a szemüveges Sugovácz vagy a részeges Kondrát Feri. Nem, ezeket én találtam ki, azért, hogy a történetek színesebbek legyenek.

Honnan szerzed be az új szleng-kifejezéseket? Van, amit azért építesz be egy szövegbe, mert hallottad az utcán?

Nagyon sok ilyen van. Fontosnak tartom, hogy az ember nyitott szemmel járjon a világban. Huszonhat éves vagyok, már nem számítok tinédzsernek, nem forgok abban a közegben, amelyről mesélek. De próbálok fiatalos maradni stílusban is és persze a történetekben is. Nincs könnyű dolgom, de igyekszem felzárkózni, és mindig az éppen divatos szlenget használni.

Gondolom, az a csoport, akiket parodizálsz, nem tud rólad. Mert ha hallanának, sokan talán meg is sértődnének...

Mindig ügyeltem arra, hogy a rockereket ne sértse a dolog. A figura lehetne akár Rapper Zsolti vagy House Zsolti . Csupán azért választottam a rockert, mert magam is tapasztaltam, hogy ha kemény rockzene szól a rádióban vagy a tévében, a nagymamám is vetődik a távkapcsolóra. Ezt a stílust nem nagyon bírják az idősek, ezért lett a figura rocker. Ezekben a történetekben inkább a mai fiatalokat próbálom bemutatni.

Mégis az Iron Maiden-pólós, műbőr dzsekis réteg jelenik meg a színen. Vannak még ilyen fazonok, vagy kihaltak már?

Nem haltak ki, legfeljebb megöregedtek. Korban már egy kicsit közelebb állnak hozzám. Én inkább azokat célzom meg, akik mostanában középiskolások, és mostanában beszélnek ebben a stílusban. Ők ezen nagyokat tudnak nevetni, sőt sokan mondják, hogy ez már nem is nevetséges, mert ez tényleg így van, az életből van merítve.

Vannak olyanok, akik számára a dolog inkább egzotikus, mert egy ismeretlen társadalmi csoporthoz kerülnek közelebb általad.

Igen, sokan egyáltalán nem ismerik ezt a beszédmódot, csak hallottak róla, hogy vannak ilyen fazonok. A rádióban hétről hétre aktuális híreket kommentálok, de van egy önálló műsorom, amellyel járom az országot, így sokan láthatnak-hallhatnak.

A múltkor a Magyar Televízió egyik kabaréjában bukkantál fel, neves humoristák társaságában. Eszerint már jegyeznek téged a szakmában?

Ez egy új műsor volt, a címe Dili-buli. Az HBO-sorozat után már csalogatni kezdtek, aztán Boros Lajos elcsábított a rádióba, Maksa Zoltán pedig a Szeszélyes Évszakokba. Emellett az RTL Klubon elindult az Emberek a Holdon című műsor, amelyben szintén előfordulok.

Ez az a pálya, ami igazán érdekel, vagy csak egy rövid kitérőnek tekinted?

Szeretem csinálni, örömmel teszek eleget a meghívásoknak. Addig folytatom, ameddig igény lesz rá. Nem szeretném megvárni azt a napot, amikor már csak legyintenek, hogy milyen unalmas vagyok.