A könyvek által a világ

 

Disztingvált harmincasok heverésznek a füvön, könyvvel a kezükben. Vagy nem bírták ki hazáig, vagy eszükben sincs még hazamenni: beleolvasnak a frissen vásárolt kötetekbe, aztán mennek vissza a standokhoz nézelődni, válogatni. Egy apuka felpillant a könyvből, elégedetten konstatálja, hogy a gyereket még mindig lekötik a tavacskában úszkáló vadkacsák. A szabadtéri színpad felől zeneszó hallatszik, valami gyerekprogram. Hétágra süt a nap. Szép születésnapi ajándék, hogy a huszadik könyvfesztivál megkapta a korábban a Csodák Palotájának helyet adó pavilont. Egy tető alá kerülhetett az egész rendezvény, azaz a gyerekkönyvrészleget nem kellett a szomszédba száműzni. Ami viszont azonnal feltűnt: a fesztivál valahogy összébb húzta magát. A közös érdekeltségű kiadók közösen béreltek standot, mégis kevesebb lett az ücsörgésre alkalmas hely, talán ezért is menekültek sokan a pázsitra. A sajtóhírekben szereplő elképesztő számadatok – több mint 380 program, 50 ezer kiadvány, 300-nál is több újdonság – jól hangzanak ugyan, főleg egy négynapos rendezvényhez képest, ám a programok közé beszámolták a dedikálásokat és a játszóházat is, játéktípusok szerint, a pultokon tízéves kötetek is díszelegtek, az újdonságok egy része pedig még tavaly év végén jelent meg. Ezzel persze nincs semmi baj, mindenki úgy reklámozza magát, ahogy tudja. A könyvfesztivál időpontja közel esik júniushoz, az Európában is páratlan Ünnepi Könyvhéthez, és a mai könyvárak mellett az olvasó igencsak meggondolja, mikor és hol költi el a pénzét. A kiadók zöme is júniusra időzíti a legnagyobb dobásait. Az Év Kiadójának (sokadszorra) megválasztott Magvető például Esterházy Péter új regényével készül a nyárra, bár azért mostanra is jutott egy „sztár”, Krasznahorkai László új kötete, a Megy a világ. A bemutatón és a dedikáláson is öröm volt nézni a hatalmas tömeget. Apropó, sztárok. A könyvfesztivál a könyvhéthez képest egy nemzetközi vásár: elsősorban a magyar olvasók világirodalmi érdeklődésére alapoz, valamint arra, hogy a magyar kiadók nyitottak a világra, a nemzetközi irodalom minden fontos újdonságát szinte azonnal, színvonalasan fordítják. A fesztiválra pedig olyan külföldi szerzőket hívnak meg, akiktől olvashatunk magyarul. Idén például egy igazi irodalmi celeb, Michel Houellebecq volt a díszvendég. A legismertebb kortárs francia író igazi „enfant terrible”. Kiábrándult értelmségi, izgalmasan provokatív, naturalista módon lényegre törő, mindenkinek jól odamond, és meglehetősen megosztó személyiség. A könyvei is azok. Kedvenc témái a nyugati társadalmak haldoklása a szexturizmus és a pornográfia, az atomizált családok, a szeretet és a gyász, vagy éppen az iszlám értelmezése Európában. Művei negyven nyelven olvashatóak. Minden rezdülését médiafigyelem kíséri. Nem is lehetett beférni a vele szervezett találkozóra, a dedikáláson pedig kilométeres sor kígyózott.Hozzám viszont talán közelebb áll (nem csak földrajzi értelemben) az a román költő, akivel a fesztiválon ismerkedtem meg. Ioan Es. Pop hazájában nagy elismerésnek örvend, magyarul pedig paradox módon egy pozsonyi kiadó, az AB-ART jóvoltából olvashatóak a versei, Balázs. F. Attila fordításában. Kelet-európai trauma, elidegenedés, bizonytalan jövőkép, befolyásolhatóság, emberi gyengeségek, megalkuvás, árulás. És azt is csak tájainkon tudják elképzelni, milyen illatok és bűzök terjengnek, illetve milyen emberek vegetálnak egy igazi, „békebeli” munkásszállón. Ez volt egyébként az egyetlen könyvbemutató, ahol szlovákiai magyar kiadó kötete szerepelt. A hazai kiadók, leszámítva a kétlaki Kalligramot, sem saját standdal, sem pedig programokkal nem készültek idén. Az Európa Kiadó viszont nagy meglepetésemre megjelentette egy szlovák írónő, Rút Lichnerová regényét, az Anna Reginát, amely a 18. századi Selmecbányán játszódik, és magyar szereplők is jócskán mozognak benne. Egy történelmi regény posztmodern prózában megírva. Érzékiség, a női szerepek értelmezése, az önfeladás fokozatai egy látszatra virágzó bányavárosban, ahol a felszín alatt nagy drámák dúlnak. A könyv letehetetlen, mindenkinek ajánlom. És végül jöjjön még egy nő, egy bolgár kertészmérnök, aki idősebb korára lett elsőkönyves, viszont bemutatkozó regénye akkorát durrant odahaza, hogy azonnal a nagy öregekkel egy emeleten találta magát. Ő Radostia Angelova, érdemes megjegyezni a nevét. A szervezők a könyvfesztiválon belül egy olyan rendezvényt is megteremtettek, amely egyedülálló Európában: az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválját, a legtehetségesebb fiatal prózaírók bemutatását. Eddig közel 180 európai író debütált nemzetközi porondon Budapesten, a legfiatalabb tizenkilenc évesen. Sokan közülük azóta országuk irodalmának meghatározó alakjai. És egyharmaduk köteteit már lefordították magyarra. A fesztivált övező médiafigyelmet kihasználva ilyenkor adják át a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése szakmai díjait (a díjazottak listáját lapunk tegnapi számában találják). Ilyenkor köszöntik a jubiláló írókat is, feltessékelik őket egy nagy színpadra, lehet őket ünnepelni, fotózni. És van abban valami megnyugtató, hogy legalább egy órácskán keresztül egymás mellett ül Szőcs Géza és Hankiss Elemér, Konrád György és Juhász Ferenc. A magyar kultúra, ezen belül az irodalom kétpólusú volta egyébként itt is megmutatkozott: a hagyományőrzők, népiesek és népnemzetiek inkább a kinti standokat választották köteteik prezentálására, a posztmodernek és liberálisok pedig a csarnokban béreltek helyet maguknak. Az olvasók egy része ezért ki-be ingázott. De persze ezzel sincsen baj, hiszen az időjárás inkább a kintieknek kedvezett.Tartalmas és tarka könyvfesztivál volt az idei, jubileumi. Legalábbis a körülményekhez képest.