A kocsma mint katedra

„Társadalmi folyamatokat gyorsító, terápiás jellegű, az élet legfontosabb kérdéseit feszegető, konfrontatív szellemi workshop.” Ez az Apu. Korrajz? Műhely? Szalon?

Farkas Attila Márton: Ez egy harmadik világháború utáni, sőt negyedik világháborús, pincebeli, posztapokaliptikus Hacsek és Sajó.

Ez már az a világháború, amit botokkal és kövekkel vívnak?

FAM: Mi már egy nem evilági térben beszélünk a világról. A pincéből, mely konkrét pince is, illetve egy söröző, meg metafora.

Puzsér Róbert: A szalonnak az ellentéte. A kocsma találkoztatása a katedrával. A kocsmába oltott katedra és a katedrába oltott kocsma. Valójában ezt a két intézményt keresztezzük.

Katedráról szóltok le a közönséghez?

FAM: Ez inkább a szellem.

PR: Igen. A nép nyelvén szólunk, és káromkodunk, és a kocsma nyelvén beszélünk és közvetítjük azt, amit a katedra ránk hárított át.

FAM: Így van, s amikor azt mondom, kocsmafilozófia, ez szó szerint értendő, és ebben nincs semmi rossz.

Mi alapján választotok témákat? Miként zajlanak az előkészületek? Vannak tabuk? Mosolyszünet egy-egy vitánál?

FAM: Igen, sokat veszekedtünk. Robi a Csillag születik című tehetségkutató műsor révén nagyon elszállt, ide a rajongói jöttek. Mikor én beszéltem, mindenki kiment kocsmázni. Jelentéktelen voltam, annak is éreztem magam. Kevés megszólalásom volt, itt akartam hagyni az Aput. Robi megkért, ne tegyem, ez el fog múlni, lesz jobb is. Szüksége van arra, hogy ott üljek, még akkor is, ha most ő van középpontban.

Visszarántod őt a földre?

FAM: Nem, inkább egy szerepet akartam magamnak, és elkezdtem széttrollkodni, amiket mondott. Ez volt a következő fázis, vicceskedtem a show-műsorért. Meg magamért.

PR: Nagyon megszenvedte azt, hogy kihúzták a sorsjegyünket.

FAM: A tiédet.

PR: A miénket. Úgy érezted, felrobbant alattunk a nyilvánosság! Én befutottam, s ezáltal tömegek jöttek egy olyan műsorra, mellyel korábban egy asztalt sem tudtunk körbeülni.

FAM: Harmincan voltak korábban, ez volt nekünk a „rengeteg”.

PR: Nem értetted, hogy épp' átütünk! Felemelkedik alattunk a föld, és szenvedtél ebben.

FAM: Az értelmiség közönségünk elment, fintorogva, és jöttek Robi rajongói, akik inkább rá voltak kíváncsiak.

PR: Minden csoda három napig tart. De ezek az emberek, akik itt vannak, itt lesznek, egyre többen, és a brandünket, az Aput, végül sikeressé teszik. A mi intézményünket…

FAM: Be kell fizetni ennek az árát. Én azzal fizetek, hogy háttérszemély vagyok. Az egész Apu azzal fizet, hogy kevésbé képzett emberek jönnek, akik ezeket a sz.rokat nézik, mint a Csillag születik, de a műsorunk hírnevét el fogják vinni, és akkor majd visszatérhetünk egy intellektuális…

PR: Már emlékszem, mit mondtam! Ezeknek az embereknek – akik most a tévé miatt jöttek – lehetőségünk nyílik formálni a gondolkodásukat és eladni nekik azt a kultúrát, amit képviselünk. Belőlük lesz a mi közönségünk. A Csillag születik a puzsérságnak és az egész szellemiségünknek a kirakata volt. Egy reklámfilm. És utána mi, az Apuban, az egésznek a fedezetét, az áru-, a raktárkészletét felhalmoztuk. Azzal, hogy a brandet átütöttem, sok embert tudtam becsatornázni. Ez egy erőforrás, ezt magyaráztam neked.

FAM: Hosszú távon igaza lett, és ez tényleg így volt, csak azok nehéz hónapok voltak. Nem találtam a helyem. A Mika Tivadarban kezdődött az egész. A mulató akkor nyílt, 2011-ben. Kultúrfelelőse egy olyan csaj volt, akinek a témavezetője voltam. Hallgatott minket a rádióban, és azt mondta, vigyünk oda kulturális, beszélgetős műsort. Az élet dolgairól, politikáról… Így kezdtük. Ekkor adta Robi a címet: Apa azért iszik, mert te sírsz. Nem fogadták el, ezért kitaláltam egy másikat: Több mint magyar. Nagyon viccesnek tartottam a különböző reklámokban a „több mint”-et. Több mint kutyatáp! Mit tudom én, több mint üdítőital… S akkor kitaláltuk, a következő hónapban az lesz, hogy Több mint cigány, utána Több mint zsidó... Azt mondták: na, nem, akkor legyen inkább Apa... Ez viszont már baráti körökkel meg különböző internetes csoportokkal való vitákon keresztül módosult Apura. Kinőttük az egészet, kijött két könyv… Soha nem gondoltam volna, hogy ebből a kocsmai beszélgetésből lesz egy ilyen sajátos, behatárolhatatlan valami… Robinak lesz egy saját kocsmája, oda fogunk átmenni. Inga a neve.

Robi, mi készül a kezeid között, valahányszor az Önkényes Mérvadó felvételeit forgatjátok? Rajzolsz és filctollak, ceruzák, vonalzók, körzők kerülnek elő...

PR: Firkálni kezdtem, csak azért, mert ha nem kötöm le magam, túldominálom az egész helyzetet, a műsort, más nem jut szóhoz, mert túl agresszív vagyok, és szétverem az egész rádiót. Nem az a problémám, hogy nincs meg a szellemi energiám a műsorhoz, hanem túlpörgök, ezért le kell kössek energiákat, és azzal, hogy rajzolok, húzogatom a vonalakat és absztrakt alakzatokat készítek, figyelni tudok a beszélgetésre, de nincs bennem az a feszültség, hogy közbe kelljen szólnom.

Valamiféle képzőművészeti munkák?

PR: De nagyon minimális szinten.

Mi lesz a sorsuk?

PR: Gyűjtöm őket a rádióban. Van olyan üzleti terv, hogy elárverezzük, és a bevételt gyerekkórháznak ajánljuk fel.ű

Kaszás Dávid