A kényelem királyai komolyan veszik a simogatást

Bő 20 évvel ezelőtt ők ketten, teljesen váratlanul megújították az akusztikus popzenét, és azóta is a műfaj egyik legnagyobb hatású képviselői. A főként két gitárra és két énekhangra hangszerelt dalokban vannak folk-, bossa nova- és indie-hatások, de gyakran már-már elektronikus lüktetést hallunk. Ez azért lehet, mert a norvég duó egyik tagját, Eiriket jobban érdekelte a house és a techno, mint a folk-pop, és jobban érezte magát Bergen éjszakai klubjaiban, mint a próbateremben.

A letisztult, mégis sokrétegű, angol nyelvű dalok általában komoly mondanivalót hordoznak – a másik tag, Erlend pszichológusi diplomával a zsebében turnézik, és három gyerek várja haza, szóval ismeri az életet.

Húsz év alatt négy albumot adtak ki, nem kapkodják el a dolgokat, elvégre ők „a kényelem királyai”. Ezt a szerdai pozsonyi koncerten is bizonyították – a fél nyolcra hirdetett kezdést bő egy órával kitolva. Akik (velem együtt) már hétkor ott toporogtak az MMC klubban, hogy el-csípjék az első soros helyeket, másfél órát álldogáltak Bob Marley-lemezeket hallgatva. Amikor a norvég kényelmesek végre színpadra léptek, egy szóval sem magyarázták meg a csúszást, azaz nyilván én vagyok túl idős ahhoz, hogy odamenjek valahová, és várjam, hogy majd elkezdődik a koncert.

Álldogálás közben megismerkedtem két bécsi rajongóval, akik otthon is látták már a duót, de annyira belelkesültek, hogy ide is elugrottak. A másik oldalamon egy izraeli lány álldogált. Ne ijedjenek meg, nem erre a koncertre utazott a szlovák fővárosba, egy éve itt dolgozik.

A duó deklaráltan extrovertáltabb tagja, Erlend most kevesebbet kommunikált, viszont ő játszotta a szólók többségét. Eirik egy idő után felfigyelt arra, hogy az első sorokban szájukat tátó nézők nyilván gitárosok, akik csak a kezüket figyelik. Jelentkezzen, aki az akkordokat szeretné lenyúlni! Én is feltettem a kezem, pedig nem rendelkezem az egyszeri látás utáni ellesés képességével, csak azt konstatáltam, hogy legtöbbször teljesen egyszerű akkordmenetekkel képesek csodát művelni.

A koncert második felében két mexikói zenész is színpadra lépett. A dobos a duó mexikói fellépéseit szervezi, a basszusgitáros pedig egy ottani klub tulajdonosa. Négyesben teltebb hangzást produkálnak, ami au I'd Rather Dance with You című nagy slágernek határozottan jól állt, a többi négy szám azonban szerintem nagyon jól meglett volna a hobbizenészek nélkül is.

A Kings of Convenience világra szóló sikere azt bizonyítja, hogy az akusztikus alapú, Simon and Garfunkelt idéző popzenét nem fenyegeti kihalás. Emiatt bocsátottam meg nekik a másfél órás csúszást…