A hölgy és a pásztor

A 19. század második felének Angliájában játszódó történet középpontjában egy öntudatos, haladó gondolkodású fiatal nő áll, aki három férfi hálójában vergődve keresi a tiszta szerelmet. Thomas Hardy regénye kiváló filmes alapanyag. 1967-ben már született belőle mozi Távol a tébolyult tömegtől címmel. Akkor nem más vitte vászonra, mint az Éjféli cowboy rendezéséért Oscar-díjjal kitüntetett John Schlesinger. Thomas Vinterberget is szeretjük: nevét kiváló opusok fémjelzik. A vadászat egy pedofíliával megvádolt óvodai asszisztens megrázó történetét mesélte el, a Születésnap pedig egy kegyetlen titkokat feltáró partit tárt a néző elé elementáris erővel. E két emblematikus Vinterberg-mű dán színekben készült. A Távol a világ zajától élvezhető mozgóképes alkotás úgy is, hogy amerikai–angol produkcióként stílusában és hangvételében távolabb sodródott a Dogma-mozgalomtól, s a történet nem ás le úgy a mélyrétegekbe, mint a mester korábbi munkái. Vinterberg „hollywoodiként” is kitűnő rendező, tudja, hogyan kell megrázó emberi érzéseket felszínre hozva hatásosan felépíteni egy nagy ívű mozit. Pedig átlagsztori ez a klasszikus angol irodalomnak abból a medréből, amelyben jellegzetes női történetek születtek azoknak az öntudatos fiatal hölgyeknek a tetteiről, erőfeszítéseiről, akik többet szerettek volna elérni, mint amire a társadalmi séma determinálta őket. A földbirtokos Everdene kisasszonyra (Carey Mulligan) szemet vet egy birkapásztor, Gabriel Oak (Matthias Schoenaerts) és nőül kéri egyetlen találkozás után. Bár a jó neveltetésű hölgy is szimpátiát érez iránta, kapásból visszautasítja. Finomabban, de kikosarazza a környék jómódú agglegényét (Michael Sheen) is. Troy őrmester (Tom Sturridge) sodró erejű szenvedélyességének azonban nem tud ellenállni. Igent mond a tisztnek. Döntése pusztulásba sodorná, ha nem állna mögötte őrangyalként a pásztor, titkon remélve, hogy egyszer egymáséi lesznek. Addig azonban sok füvet lelegelnek a birkái… s mi ámulattal nézzük a lenyűgöző angol vidéket a háborítatlan táj panorámájával. Amelyben érdekesen kuszálódik a négy aktőr viszonya. S bár sejtjük, mit tartogat a vég, a kiszámíthatóság nem rontja a műélvezetet. Vinterberg kellemes mozit rendezett karakteres színészekkel – akik jó szinten teljesítenek –, hatásos zenével és még hatásosabb képi világgal. Amit meg kellene tanulnunk a filmből, már megtanultuk a 19. századi angol irodalomból (olvasással vagy filmes adaptációkból). Ezért vívódás nélkül engedhetjük el magunkat a film nézése közben. Ha mégis viaskodunk magunkba valami miatt – hogy lehet-e valamilyen logika mentén, okosan vezetni a szenvedélyeket, vagy hogy miért kell nagy árat fizetni a tévelygésekért –, érdemes előhalászni a könyvet, és elmélyedni benne. E kor angol irodalma nagy gyönyörűséget tud szerezni. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"194868","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]