A hazugságra mindig fény derül

A mozivásznon is fontos alakításokkal (Váltságdíj, Hazudós Jakab, X-Man: Kezdetek) jelen levő, forgatókönyvíróként és producerként is tevékenykedő művész Karlovy Vary idei fesztiválján a BlueCheck segélyszervezet alapítójaként vendégeskedett, hogy reklámozza saját alapítványát, amely az ukrajnai háború elszenvedői támogatja. Első játékfilmrendezése, a Minden világlik ifjú hőse (Elijah Wood alakításában) ukrán ősei életútját próbálta feltérképezni – nem véletlenül. Anyai ágon Liev Schreibert is erős szálak kötik Ukrajnához. Nagyapja annak idején Lvovból vándorolt ki Amerikába. Ez a tény indította el a művészt azon az úton, hogy miután az oroszok háborút indítottak Ukrajna ellen, a saját szemével akarta látni, megtapasztalni, mi zajlik abban az országban, amelyről eddig furcsa mód keveset tudott. Húszéves volt, amikor a nagyapja meghalt, s most érkezett el az ideje annak, hogy tisztán lássa mindazt, amiről ők ketten sosem beszéltek.

„Ültem otthon, New Yorkban, néztem a híradásokat, hallgattam Putyinhazug beszédeit, s úgy éreztem, amerikai honfitársaim rosszul informáltak a kelet-európai eseményekkel kapcsolatban – avatott be a gondolataiba Liev Schreiber. – Nagyon erős késztetést éreztem, hogy a helyszínről adjak hírt arról, mi zajlik Ukrajnában. Tizenhárom éves az egyik fiam, tizennégy a másik, egyikük nagyapám keresztnevét viseli, nem hagyhattam tévhitben a családomat. Azt akartam, hogy ismerjék meg a teljes igazságot. Magamról nem is beszélve. Én is tisztán akartam látni a képet. Sokáig ugyanis csak New York létezett számomra. Az a világ, amelyet a nagyapám hozott magával Amerikába, egyre halványabban élt az emlékeimben. Pedig mindabban, amit a szakmailag fel tudok mutatni, ő inspirált. Igazából akkor jöttem rá, mit jelent ukránnak lenni, amikor Putyin katonái lerohanták Ukrajnát. Elképzeltem, milyen érzés lehet egy magam korabeli férfinak, aki harcolni indul, mert meg akarja védeni a hazáját, magához ölelni a gyerekeit, a feleségét, miközben fegyverrel a vállán átfut a fején a gondolat, hogy lehet, utoljára látja őket. Nem tudtam tovább ücsörögni a kényelmes lakásomban, tennem kellett valamit. Nagyapám részt vett a spanyol polgárháborúban. Az életét kockáztatta másokért, én meg csak úgy tétlenül szemlélem a történéseket? Orvosbarátaim ötleteitől vezérelve létrehoztam a BlueCheck projektet, és nekivágtam életem legveszélyesebb útjának – Ukrajna háborús övezetébe.”

A BlueCheck Ukraine anyagilag támogatja azokat az ukránokat, akik életveszélybe került családokat, gyerekeket mentettek. Ez az alapítvány közvetlen kapcsolatot épít a rászorulókkal, tehát átlátható a működése. A befolyt összeg pontos címekre megy, nem pedig egy óriási világszervezet fenntartására, mint amilyen az ENSZ vagy a Vöröskereszt. A segélyszervezet számlájával azokhoz kerül a pénz, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, akik nulláról indítják újra az életüket.

„Elmentem Lvovba, de a családomból senki nem tudta, konkrétan hol vagyok. Aztán elvittek a legkeményebb harcok színterére is. Elszánt ukránokkal beszéltem, akik nem félnek a veszélytől. Harcolni akarnak. Nem fogják megadni magukat. Egész éjjel szóltak a szirénák, a szálloda alatti búvóhelyen vártuk a fejleményeket. Egy vasútállomást bombáztak az oroszok. Lengyelországban is voltam, az oda menekült ukránok között. Naponta csaknem ezer ételadagot készítettünk el. Akkor tájt már kezdtek hazaszivárogni a menekültek. Vagy elfogyott a pénzük, vagy hazahúzta a szívük. Sokaknak orvosi segítségre volt szükségük, másoknak, köztük sok gyereknek pszichológust kellett hívnunk. Volt, hogy én is beálltam az önkéntes szakácsok közé, borscsot főzni. El is vágtam csúnyán a kezem.”

Ukrajnában videóklipet forgatott Liev Schreiber a lvovi szimfonikusokkal. Döbbenetes erejű a klip. A zenekar tagjai minden nap próbáltak a koncertteremben, pedig a háború kitörése óta nem turnézik az együttes. Élelmet dobozoltak minden áldott nap azoknak, akik a frontvonalban harcoltak. 2022. április 16-án délelőtt Mozart Rekviemjét gyakorolták, délután csomagoltak. Ők a segítségnyújtásnak ezt a formáját választották. Felemelő érzés volt látni. Sokan kérdezték tőlem, hogy tervezek-e visszautat Ukrajnába. Igen, biztosan vissza fogok menni. De hogy mikor és hova, azt biztonsági okokból nem árulhatom el. Zelenszkij elnökkel is találkoztam. Megkérdeztem tőle, szerinte mit kellene tenniük a vezető politikusoknak. Megoldani végre a helyzetet, válaszolta tömören. Meg hogy Putyin a káoszra és a dezinformációra épít. Az orosz művészek bojkottálásával nem megyünk semmire. Azt én sem fogadom el. Az semmire nem nyújt megoldást, csak növeli a már meglévő ellentétet Oroszország és a világ között. A művészet szabad kifejezési forma, azt szeretem benne. Az igazságról tudni kell. Sajnos nem minden igaz, ami hírekben és képanyagban eljut hozzánk. Az orosz propaganda nagyon veszélyes. Ellenőrzés alatt áll. De a hazugságra előbb-utóbb úgyis fény derül. Putyin nagyon kínos helyzetbe kerül. Az ukránokat támogatni kell. Az ő oldalukon az igazság.”

Arra a kérdésre, hogy filmre viszi-e mindazt, amit az elmúlt hetekben Ukrajnában látott, Liev Schreiber így felelt: „Az idő majd választ ad minden kérdésre. Erre is. Egyelőre azzal vagyok elfoglalva, hogy lélekben feldolgozzam mindazt, amit eddig megéltem. Volt, aki már azt is hallani akarta tőlem, hogy eljátszanám-e Volodimir Zelenszkijt a saját forgatókönyvem alapján készülő filmben. Erre már megvan a válaszom: nem! Zelenszkij jóval alacsonyabb nálam. Most inkább mindenkinek azt üzenem: Emberek, segítsetek azoknak, akik a segítségetekre várnak!”

A szerző a Vasárnap munkatársa