A házasság is kettőn áll

Kedves Asszonyom, Ön is, mint annyi más ember a házasságot boldogságintézménynek fogja fel, amely ha nem annak megfelelően működik, akkor kétségbeesik, és úgy értékeli az egészet, hogy elromlott, tönkrement, vagy tévedés volt kezdettől fogva. Tény, hogy napjainkban a házasság intézménye válságba került, ezt tükrözi a kb. 50%-os válási arány, akik nem válnak el, valószínű, a gyerekek miatt teszik, mások házassága viszont azért marad egyensúlyban, mert az egyik fél feláldozza magát a kapcsolatért, lemondva saját szükségleteiről (talán csak addig, amíg a gyerekek felnőnek). Márpedig a házasság intézményétől eddig jobbat nem találtak ki, és ha gyerekek vannak, szükség is van rá, mivel akkor a legjobb nekik, ha vannak egymást szerető szüleik, és biztonságos családi hátterük. Ezért ma az „önimádat társadalmaiban” a házasságot illetően komoly szemléletváltásra van szükség, melyben a jó házasságnak nem egyszerűen a boldogság a fő kritériuma, hanem az, ha benne mind a férj, mind a feleség személyisége fejlődni tud. Egy keleti teremtésmitológia azt mondja: Egyből lesz a kettő, kettőből lesz a három. A személyiségfejlődésnek is ezek a fő fázisai. Csak aki már önálló eggyé, egyéniséggé lett, az alkalmas a kettőre, a párkapcsolatra. Akit azonban csak az egocentrikus narcizmusa (önszeretete) határoz meg, az a házasságában súlyos válságok elé néz.

Asszonyom, bizonyos helyzetekben a házasságban kialakult válságokat nem annak jeleként kell értékelni, hogy a házasság roszszul sikerült vagy megromlott, hanem hogy él és működik. A válságok tehát a fejlődés szükségszerű velejárói. Az igazi megoldás a mélyülő önismeretben és a másik teljes megismerésében van. Elfogadni és szeretni. Ez az igazi személyiségfejlődés. Ennek elérésében tud segíteni Önöknek egy pszichológus, aki párterápiával foglalkozik.