A győzelem küszöbén állva

Lehet, csak belemagyaráztuk az ítészek mondandójába, de mintha a nagy esélyesről beszéltek volna. Ezt persze nem mondták ki. Hogy is mondhatták volna?! A műsorfolyam legelején nem lehet potenciális győztest megnevezni! Most már azonban, a döntő előtt egy nappal kijelenthető, hogy az volna a meglepetés, ha nem a népzenét rappel elegyítő Madár, repülj! diadalmaskodna az idei A Dalban. A győzelmi esélyei nagyok. A sláger szerzőjével, előadójával, a párkányi születésű, színészként és énekesként is a szárnyát bontogató Szekér Gergővel beszélgetünk.

Ugye tudod, hogy magasra tetted a lécet? Elsőre egy olyan erős dalt komponáltál, amilyen sok szerző-előadónak egész pályafutása alatt nem adatik meg!
Hál’ Istennek, ezt sokan mondják. Furán is érzem magam a sok dicsérettől, nem gondoltam, hogy a dalom ilyen sikeres lesz. Hirtelen valóság lett az, amiről sokáig csak álmodtam. Lélekben készültem rá, most mégis minden váratlanul ér.

Hogyan született meg a szerzemény? Azt hallottam, hogy részben édesanyád tragikus halála ihlette.
Egy magyar népdalt, egy siratót hallgattam az egyik lakótársnőmmel, aki néptáncos, s akkor döbbentem rá, hogy milyen keveset tudunk a saját kultúránkról. Úgy éreztem, írnom kell egy dalt, amellyel arra szeretném ösztönözni a korosztályomat, hogy bátran merüljenek el a népzenénkben, s bizonyára hasonló gyöngyszemeket találnak, mint mi. Szinte egyszerre jött a dallam és a szöveg, a népzenei rész és a rap. Ha a családom sorsa másképp alakult volna, akkor talán nem is kezdek el zenélni. Ez menekülési út volt. A „madár, repülj” a múltat szimbolizálja. Sok olyan ember van a környezetemben, aki képtelen hátrahagyni a múltat: a tragédiákat, a kudarcokat. Nekem pozitív a világlátásom, ezt beleszőttem a dalba. A rossz dolgokat el kell engedni, mert csak így lehet a jelenben létezni és a jövőre koncentrálni.

Azt tudjuk rólad, hogy Párkányban születtél. Mióta élsz Magyarországon?
Hat éve. Színészetet jöttem tanulni. Már gyerekként gyakran álltam a színpadon. Úgy gondolom, Budapesten most több a lehetőség, itt vannak az ügynökségek, szerepeltem már reklámfilmben is. 2014-ig Szegeden tanultam, a Kelemen László Színitanodában, a Szegedi Nemzeti Színházban is játszottam. A budapesti Gór Nagy Mária Színitanodában szereztem meg a szakképesítést. Legutóbb egy fővárosi magántársulatnál voltam.

Visszatérve A Dalra, most már a győzelem a cél?
Ebbe belegondolni sem merek. Nemrég elég sok dalt írtam, amelyek egytől egyig a szívemhez nőttek, mert nagyon személyesek, rólam szólnak, s mindegyik számomra fontos üzenetet hordoz. Kellett egy menedzsment, szakemberek, akik kiválasztották a legjobbat, a legmegfelelőbbet a versenybe. Én még azt sem dolgoztam fel, hogy a Repülj, madár! ekkora nyilvánosságot kapott, s ilyen gyorsan népszerű lett, ráadásul egyre nagyobb magaslatokban szárnyal. Úgy érzem, hogy fáziskésésben vagyok.

Rendben. Akkor úgy kérdezem meg, hogyan szeretnél vasárnap felébredni?
Borzasztóan boldogan, rengeteg hálával a szívemben. De ehhez nem feltétlenül kell, hogy az én nevem hangozzon el az eredményhirdetéskor. Valójában már most rendkívül boldog vagyok. Nekem az volt a célom, hogy a dal eljusson az emberekhez, és megértsék, miről szól. A visszajelzésekből azt szűröm le, hogy talán még több is eljutott hozzájuk, mint amennyit terveztem. Valaki azt írta, hogy a győzelem küszöbén állok, s már csak egy laza mozdulattal át kell lépnem rajta. A boldogság küszöbét már egy ideje átléptem. A győzelem eddig még az álmaimban sem jött elő.