A fiúcsapatok újkora

PUHA JÓZSEF

A manchesteri Take Thatnek nem sikerült meghódítania az Amerikai Egyesült Államokat. A két floridai formáció, a Backstreet Boys és az *NSYNC csak azután lett próféta saját hazájában, miután Európában leszálló ágba kerültek. Pedig mindhárom csapatot jóval meghatározóbb egyéniségek alkotják (alkották), mint a One Direction vagy a The Wanted kvintettet.

One Direction

Két éve még senki sem gondolta, milyen sok lehetőség rejlik a mesterségesen alapított bandában. Az angol Zayn Malik, Liam Payne, Harry Styles, Louis Tomlinson és az ír Niall Horan a brit X Factor 2010-es sorozatába külön-külön jelentkezett, de szólóénekesként elbuktak. A mentorok javaslatára csapatként folytatták a versenyt, és a harmadik helyen végeztek. Az Egyesült Királyságot pillanatok alatt meghódították. Az együttes első albuma, az Up All Night az USA-ban – közel négy hónappal a brit megjelenés után – idén március 13-án került forgalomba. A One Direction az első brit formáció, amely bemutatkozó lemezével rajt-cél győzelmet aratott az amerikai eladási rangsorban – a korongból 176 ezer példányt értékesítettek a kiadás hetében. A fiúk odahaza a múlt héten 2012 második legjobb debütálását végrehajtva az albumlista csúcsára iratkoztak fel második, Take Me Home című lemezükkel – a megjelenés hetében 155 316 példányt vásároltak belőle. A Mumford & Sons londoni zenekarral szemben maradtak alul, amelynek Babel című albumából 3 607 példánnyal fogyott több az első héten. A Take Me Home a héten az USA-ban is az első helyre érkezett 540 ezer példánnyal, ami az év harmadik legjobb debütálása. A One Direction újdonsága Németországban és Magyarországon az ezüstérmes pozícióban nyitott.

The Wanted

Az ugyancsak négy angol, Max George, Jay McGuiness, Tom Parker és Nathan Sykes, valamint egy ír énekes, Siva Kaneswaran alkotta csapatot 2009-ben alapították. A fiúk az Egyesült Királyságban eddig két dallal, az All Time Low és a Glad You Came cíművel járták meg a lista élét, és további öt szerzeménnyel szerepeltek a tízes mezőnyben. Az USA-ba a Glad You Came-mal robbantak be, a bronzérmes pozícióig jutottak. Észak-Amerikában az eddigi két nagylemezük nem jelent meg, ott idén áprilisban egy hétdalos EP-vel rukkoltak elő. A márciusra tervezett Third Strike című harmadik album sikerét tehát már megalapozták, a lemez a brit és az amerikai piacon is listavezető-esélyes.

A válaszok

A One Direction korábbi, One Thing című slágerét még a nagyon zenét játszó Petőfi rádió is beszerkesztette a kínálatába. A dal akár a Take That kilencvenes évekbeli albumairól is származhatna. Az akkori fiúcsapatok semmivel sem voltak rosszabbak vagy jobbak a mostaniaknál. Hogy mi változott meg azóta? Alapjában véve semmi, mégis sok minden. A One Directionért is javarészt tinilányok rajonganak. Pályafutásukat azért nem övezi akkora hisztéria, mint hajdanám a Take Thatét, mert a sztárok ma már karnyújtásnyira vannak tőlünk. A Take Thatről vagy az East 17-ről ritkán lehetett jót hallani. A mostaniakra viszont büszke a brit szakma. A pálfordulás két ténnyel magyarázható. Egyrészt a Take That eget-földet rengető visszatérése óta pozitívabb elbírálás alá kerültek a fiúcsapatok. Másrészt a kilencvenes évek a zenei élet legkaotikusabb évtizede volt, énekelni nem tudó, tátogó szépfiúk, széplányok jutottak főszerephez, akik lehúzták tehetséges társaikat is. Ma már ilyen a zeneipar élmezőnyében nincs. A One Direction és a The Wanted két-két lemeze nagyon rendben van, a maga nemében profi munka. A dalok a srácok egyéniségére íródtak, ők pedig elvégzik a feladatukat, megszerzik a célközönséget. A tiniket, akiknek továbbra is kellenek az idolok, bár azok posztereivel már nem tapétázzák ki szobájuk falát. A felgyorsult életünknek, az internet adta gyors információáramlásnak köszönhetően pedig egyszerre hódíthatnak az óceán mindkét partján és világszerte.