A farkasfalka ismét akcióban

MÉSZÁROS GYÖRGY

Todd Phillips 2009-ben olyan vígjátékot forgatott, amelyben a karakterek és a közöttük lévő viszony is ugyanolyan hangsúlyt kapott, mint a poénok. Ráadásul több frappáns utalást is felfedezhettünk benne más mozikra. A kritikusok és a nézők is imádták a Másnaposokat.

2011-ben Phillips elkészítette a második részt, amelyet már sem a kritikusok, sem a nézők nem szerettek. Nem igazán lehetett folytatásnak nevezni, inkább az első rész másolata volt, egzotikusabb várossal és alpáribb poénokkal. A karakterek korántsem kaptak olyan központi szerepet, mint az első részben. Annak eszközei voltak csupán, hogy minél idétlenebb, hihetetlenebb, néha gyomorforgató poént tudjon a rendező a néző elé tárni.

Úgy tűnik, Todd Phillips gyorsan tanul, a harmadik részre merőben más történetet rántott össze, ami jót tett a franchise-nak. De vajon lehet-e olyan filmet szeretni, amelyben az első poénként egy zsiráf feje landol egy családi autó szélvédőjén? Igen is, meg nem is. A Másnaposok 3 minősége olyan hullámzó, mint Alan kedélyállapota a dilibogyói nélkül.

Alan mentális állapota egyre rosszabb, így a haverjai, Stu, Phil és Doug úgy döntenek, elviszik egy pszichiátriára. Útközben azonban egy Marshall nevű maffiózó lecsap rájuk, és követeli tőlük, hogy találják meg Mr. Chow-t, aki lenyúlta tőle az aranykészletét. A gazember biztosítékként magával viszi Dougot, aki ezért megint kimarad a jóból.

Nincs legénybúcsú, nincs emlékezetkiesés, de még alkohol sem. A három barát józanon is képes elképesztőbbnél elképesztőbb kalandokba keveredni. Az iramra tehát nem lehet panasz, nincs üresjárat a filmben.

Van azonban sok gusztustalan poén, a zsiráfon kívül néhány tyúk és két kutya is áldozatul esik, sőt az idősebb korosztályt sem kíméli a film. A legrosszabb jelenetek mégis Mr. Chow karakteréhez kötődnek. Már az első két részben is ő volt a leggyengébb láncszem, nincs ez másképp a harmadik részben sem. Csak itt még többet kapunk belőle, mert ő a központi figura, szinte minden eseményt ő generál a filmben.

A mozi legjobb pillanatai azok, amikor csak a három jó barát van a vásznon. Ha Phillips a karakterekkel és a köztük lévő viszonnyal nem is éri el az első rész színvonalát, megcsillantja azt, amiért az első rész annyira szerethető volt.

A színészek hozzák az elvárt szintet, bár Bradley Cooperen néha látszik, hogy csak a 15 milliós gázsi miatt van jelen. Ed Helms megint félszeg, aggályoskodó. Zach Galifianakis pedig ismét zseniálisan kelti életre a bugyuta, sőt néha teljesen pszichopata Alant.

Ken Jeong Mr. Chow szerepében kimondottan irritáló, minden megnyilvánulása eltúlzott, selypítése pedig már a második mondat után fárasztó.

John Goodman mostanában inkább mellékszerepekben tűnik fel, de azokban igazán kiváló. Az Argo-akcióban maszkmesterként, a Kényszerleszállásban dílerként, itt pedig könyörtelen maffiózó szerepében csillogtatja meg erényeit.

A rendező és a főszereplők több interjúban is elmondták: ez az utolsó rész, sőt a filmben is utaltak erre. A vége főcím utáni jelenettel mégis nyitva hagytak egy kiskaput. Ám azzal a néhány perccel nem győztek meg, hogy folytatni kellene.