A dada és a geometria a Kortárs Magyar Galériában

Rákóczy Gizella művészetét N. Mészáros Júlia értékelése szerint a kozmikus világ és az emberi civilizáció, kultúra, létezés, idő, valamint a szín, a fény és a mozgás töltötte ki; következésképpen a tér és az idő, valamint a kozmikus és az emberi összefüggéseinek a kutatása formálta alkotómunkáját. Az 1970-es évek végétől kiemelkedő jelentőségű – a konkrét művészet és a geometrikus absztrakció körébe helyezhető – életművet alkotott meg. A Vermes-villában ebből látható válogatás. Ki kell emelni továbbá, hogy Rákóczy Gizella az akvarelltechnika egyik legnagyobb kortárs mestere volt, de belsőépítészeti tervezői munkássága is jelentős.

1971-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán szerzett diplomát. A pályája kezdetén a látványhoz közeli képeket festett, ami nem volt meglepő, hiszen annak idején erre, az ilyen ábrázolásra irányult az akadémiai oktatás.

Ezzel az ábrázolási móddal jelentett szakítást az az időszak – 1972-től, ’76-ig, amelyben Rákóczy Gizella kollázsokat, kollázssorozatokat készített: e korai műveiből hat lapot a dunaszerdahelyi kiállítás is bemutat.

A kollázsokon is túllépve a kor aktuális művészeti törekvései közül a rendszerelvű festészet felé fordult. A látvány és a jelenségek rendszerezése, a szeriális rend érdekelte. N. Mészáros Júlia kifejti, a szerialitás azt jelenti, hogy szigorú vonatkozási rendszer érvényesül a mű minden egyes része és eleme között, ami a képsorozat egészében, egymást követő, egymásra épülő képekben válik értelmezhetővé.

1976-tól a Tejút-rendszer szerkezetére jellemző három- és négykarú spirállal és számtörvényeikkel kezdett el foglalkozni Rákóczy Gizella. A négykarú spirálból – a Fibonacci-számsor szerinti tónusfokozatokkal és az akvarellel festett áttetsző színek egymásra rétegezésével – ábrasorokat, ábramezőket hozott létre. Festészetében ehhez minimális alapkészletet használ: a négyzetet, valamint a sárga, vörös, kék, zöld színt.

Lehetne elemezni, hogy a kiinduló négyzetre áttetsző rétegekben festett azonos színértékű négyzetek miként hatványozzák meg és terjesztik ki az alapnégyzet által körülhatárolt teret, s miként változtatják – elcsúsztatással – az alapnégyzetet térbelivé (mert ez ennek a festészetnek a „logikai, rendszerelvű” lényege), de ne mélyedjünk bele matematikai-geometriai feladványokba. Inkább azzal folytassuk, hogy rejtve „érzelmi, tartalmi” lényeget is hordoznak ezek a festmények. Téved ugyanis, aki azt gondolná, hogy a műalkotás, amely matematikai számrendszeren és színelméleten meg a kozmoszt, a Tejutat működtető mozgástörvényen alapul, túlságosan egzakt, túlságosan elvont és tudományos, s kevesebb köze van a művészi invencióhoz.

A dunaszerdahelyi tárlatról erre két nagylélegzetű művet emelt ki példaként N. Mészáros Júlia. A 24 N című alkotást. „A derűs színvilágú sorozatot a művész a lánya 24. születésnapjára festette. Amilyen szeretettel készítette hónapokon keresztül ezt a munkát, ugyanazt a melegséget, szeretetet és lelki harmóniát sugározza a mű. Ezt közvetíti a színvilág, a sok fény, a képi rend és a koncentrált alkotói gondolkodás.” A másik mű új, eredeti képet teremt a világ teljességéről, és az organikus természet legjellegzetesebb színeiben pompázik.

„E két kép világossá teszi, hogy nem a kép azonnali felismerhetősége a műalkotás valódi lényege, hanem a művészi koncepció tisztasága, megfelelősége az élettel és a valósággal, valamint az alkotói következetesség.” Így – a matematikai rendszerhez hozzátéve e megállapítást – válik megismerhetővé a következetes életmű néhány (egy kiállításnyi) alkotásán keresztül Rákóczy Gizella érzéki és gondolatgazdag művészete.

Az Antilogika – 100 éves a dadaizmus című kiállítást rendhagyóan, élő művészi előadással nyitották meg. Szolnoki József és Ivan Buharov Szenes Iván Klikkelj rám! című szerzeménye köré építette performanszát. A dadaizmushoz a Vajda Lajos Stúdió videoinstallációi révén kerülhet közelebb a dunaszerdahelyi közönség március 3-ig.