A csillagok és az illúziók világa

A kiállításnak hosszabb története van. A 2002-es év elején a brünni Morva Galéria a XX. Brünni Biennále alkalmából A csillagok és az illúziók világa – A mozi száz éve plakátokon címmel rendezett egy reprezentatív filmplakát-kiállítást. Olyan jól sikerült, és olyan érdeklődés kísérte, hogy az anyagot 2003-ban Prágában is közönség elé tárták. A kollekciót aztán tematikus válogatással szűkítették, horror- és fantasztikus filmekhez készült plakátokból állítottak össze egy látványos tárlatot, amelyet meglehetősen előkelő helyen, a New York-i Cseh Központban mutattak be. De a cseh filmplakátokat láthatták már Londonban, Hongkongban, Kairóban, sőt, Los Angelesben, az Oscar-gála kísérőrendezvényeként is. A Mirbach-palotában március 20-áig látható kiállítást az eredeti koncepció szerint állították össze, vagyis hogy a legértékesebb darabokkal prezentálják a százéves filmplakát-történet fejezeteit a némafilmtől napjainkig.

A pozsonyi kiállítás legrégibb darabja a Lumiere fivérek találmányát népszerűsítő plakát, és ugyancsak a kezdetek kezdetéről származik a mozit népszerűsítő egyik legszebb litográfia, Alfons Mucha 1897-es alkotása is. Szinte az első vetítéssel egy időben született meg az első filmplakát, hiszen a filmet el kellett adni, ahhoz pedig reklám kellett. Kezdetben ezek a tartalomra utaló szöveges felhívások voltak, ám mivel a film vizuális műfaj, képiségéből is meg kellett valamit mutatni. ĺgy született meg a filmplakát, amelyekkel a mozgókép forgalmazói a városi utcák emberének figyelmét kívánták felhívni. A mozi őskorában ezekre valóban csak mint a vetítésekre csalogató reklámra tekintettek, mondhatni, névtelen iparosoktól származtak. Csak később, amikor iskolázott festőktől és grafikusoktól rendelték a filmeket kísérő plakátokat, születtek olyan becses és legendás alkotások, amelyek presztízst szereztek e grafikai műfajnak.

A mozi korai korszakában nálunk a külföldi – elsősorban a francia és az amerikai – mozgóképeket a hozzájuk készült eredeti, tehát a külföldről behozott plakáttal reklámozták. A húszas és harmincas években terjedt el az a gyakorlat, hogy az idegen nyelvű plakátok mellett a külföldi filmek népszerűsítésére megjelentek cseh szerzőktől származó, cseh feliratú plakátok is. A II. világháború előtti időszak cseh filmplakát-művészetének kicsúcsosodását jelentették a harmincas évek angol és amerikai filmjeihez készült alkotások.

A mozi államosítása után az ebben a grafikai műfajban is megkövetelt szocialista realizmus visszavetette a fejlődést. Elrugaszkodást ettől csupán a hatvanas évek hoztak, a cseh újhullám a filmművészetben egyben a filmplakát-művészet aranykorát jelentette. Ám e grafikai műfaj különös helyzetbe került a szocializmus idején. Mivel a filmgyártás állami finanszírozásból működött, a filmplakát elveszítette eredeti funkcióját, a filmet valójában nem kellett eladnia. ĺgy alkalmazott művészeti jellegében meggyöngülve, szinte szabad képzőművészeti alkotásként élhetett. Ahogy Marta Sylvestrová, a kiállítás egyik kurátora megfogalmazta, „a városi filmplakát-táblák szabadtéri városi galériákká váltak, amelyeken, illetve amelyekben a plakát a mindennapok művészeteként jelent meg”.

A 90-es években ismét módosult a plakát szerepe. Ismét el kellett, hogy juttassa a filmet a közönséghez, vagyis ismét el kellett, hogy adja. Visszatért az a gyakorlat, ami a filmplakát-történet kezdeti korszakát jellemezte. A gyártók maguk készíttetik el a plakátot, s világszerte csak azzal lehet reklámozni a filmet. A külföldi mozgóképeket mindenütt, ahol forgalmazzák, az eredeti plakát hirdeti, s csak a reklámszlogent fordítják le az adott ország nyelvére. Csehországban vagy Szlovákiában a cseh és szlovák filmekhez készülnek csak hazai szerzők műtermeiben plakátok – ezekből is ad ízelítőt a kiállítás.

Marta Sylvestrová úgy látja, elmúlt az az idő, amikor a plakátművészet még az utca művészete volt. A tömegtermelés erre a műfajra is rányomja a bélyegét: hollywoodi sémát követő, a szereplők fotóival telezsúfolt eklektikus egyenposzterek hirdetik a filmet.

Bárhol járt is A csillagok és az illúziók világa című kiállítás, mindenütt népszerű volt, mivelhogy a képzőművészetet és a filmet kedvelők számára egyaránt csemege. A jó reklámplakát ugyanis önálló képként is megáll és önállóan is szemlélhető, ugyanakkor a film üzenetét is képes közvetíteni – ezt a pozsonyi bemutatón legerőteljesebben a hatvanas évek plakátjain figyelhetjük meg. Népszerű e kiállítás azért is, mert több nemzedéket is képes megszólítani, egy nosztalgikus időutazás élményét nyújtva.