Kultúra

A csavargó lét alázatra nevel

Eddig egy kezünkön is meg tudtuk számolni, hány hazai magyar színész kapott Jászai Mari-díjat. Mostantól mindkét kezünkre szükség lesz: Gál Tamás színművész szerdán vehette át ezt az elismerést.
Juhász Katalin

2019. március 14. 17:00

„A szabadság, függetlenség rengeteg munkával jár”   (Fotó: Somogyi Tibor)

Mindkét kőszínházunkban dolgozott, aztán megalapította a hetényi Csavar Színházat, azóta „szabad ember”. A szlovák szakma hamarabb díjazta, mint a magyar: 2015-ben megkapta a legjobb színházi alakításért járó Deszka (Dosky) díjat, a kassai Thália Színház Rükverc című darabjában nyújtott teljesítményért. 

Mit jelent önnek a Jászai-díj?
Ez egy állami elismerés, de a díjazottakat tíztagú szakmai bizottság választja ki, több körben. Tavaly Borbély Alexandra kapta meg szlovákiai származásúként. Büszke vagyok az eddigi jelölésekre is, hiszen tíz éve folyamatosan jelölt valaki a díjra. Nyolc évig játszottam a Szkéné Színházban, általam nagyon tisztelt művészekkel, akkoriban ők jelöltek. A Színikritikusok Céhe és a soproni színház is jelölt már, szerintem mindez sokat számított a mostani döntésnél. Az első körben évente százötven ember van az egész Kárpát-medencéből, ez a lista szűkül le hét-nyolc főre. Én mostanában sok színházban játszom vendégként, Veszprémben például több előadásban is szerepelhettem, A testőr és a Sok hűhó semmiért is nagy siker volt, úgyhogy idén két helyről is jelöltek. Azelőtt a Csavar Színház több előadásával, A nagyidai cigányokkal, A helység kalapácsával és a Dorottyával is közel kerültem a díjhoz, de valószínűleg a legutóbbi, a Jelenetek egy házasságból lendített most rajtam. 

Mikor tudta meg a jó hírt?
Öt-hat nappal ezelőtt. A jelölésről értesítettek, aztán amikor felkerültem a shortlistre, alá kellett írnom egy nyilatkozatot, hogy átveszem a díjat. Ez azért szükséges, mert korábban néhányan nem vették át, az aktuális kormányzat elleni tüntetésképpen, amiből nagy sajtóhűhó lett. Én nem akarok ebből politikát csinálni, mert tudom, hogy a döntésben illetékesek között mindkét oldal képviselői ott vannak. 

Mit gondol, mennyiben változik meg az élete, mennyire jelent majd plusznyomást a továbbiakban ez a díj?
Úgy érzem, a Deszka díj sem változtatott rajtam, és ez sem fog. Ugyanúgy húzom majd az utánfutót, ugyanúgy csavarozom a díszleteinket, és közben élvezem azt a fajta szabadságot, amit a Csavar Színház ad. Ugyanakkor élvezettel teszek eleget a kőszínházi meghívásoknak. Engem ez a csavargó lét hatalmas alázatra nevelt. A legjobb út, amit választhattam. Bevallom, sokáig nem voltam igazán alázatos ember, fiatalabb koromban bizony túltengett bennem az önbizalom, és úgy képzeltem el a jövőmet, hogy majd mindent a fenekem alá tesznek, kőszínházban játszom sorban a nagy szerepeket, és mindenki Művész Úrnak szólít majd. A sors viszont nem efelé irányított, hála istennek. A kezem most is kérges a munkától, de nagyon élvezem azt, hogy a legtöbb előadásunk díszletéhez olyan szinten is közöm van, hogy magam faragom, építem és szerelem össze. Ebből a miliőből díjat kapni hatalmas élmény, mert mi, függetlenek sokszor azt hisszük, hogy a szakmából senki sem figyel oda ránk. Mi olyan félreeső kis falvakban is fellépünk, amelyeknek a nevét se hallották még a színházi emberek. Nemrég például volt egy fesztivál, a a Gyermek- és Ifjúsági Biennále, és a válogatóbizottság tagjai sem tudták megnézni az új mesénket, mert olyan helyeken játszottuk, ahová ők nem jutnak el. Persze Budapesten és Pozsonyban is lehet minket látni, de tényleg nem kényelmi alapon válogatunk a meghívások között. 

Feleségével, Kiss Szilviával együtt a semmiből építették fel a Csavar Színházat. Mennyire stabil a helyzetük jelenleg?
A mai napig is állandóan azon kell gondolkodnunk, hogy hogyan tovább. Persze mi választottuk ezt az utat, de a szabadság, a függetlenség rengeteg munkával jár. Mindig van egyfajta kisebbségi érzésünk. Viszont ezekkel a díjakkal a szakma üzen nekünk, hogy igenis, oda tartozunk, igenis, figyelnek ránk. Ez biztatás, vállon veregetés, hogy „csak így tovább!”. Biztatás, hogy van értelme annak, amit csinálunk. 

A vállon veregetés mindenkinek jólesik...
És eddig valahogy mindig nagyon jókor jött az életemben. A Deszka díjat is pont akkor kaptam, amikor mélyponton voltam, és elgondolkodtam, vajon van-e értelme annak, amit csinálok. És ugyanez a helyzet most is, a Jászai-díjjal. Bár az is igaz, hogy nem nagyon tudnék mást csinálni. 

Min dolgozik most, illetve mit játszottak legutóbb eldugott kis falvakban, amiről a nagyközönség még nem tud?
Most kerül be nagy színházakba A Jóka ördöge című családi meseelőadásunk, amelyen a felnőttek is jól szórakozhatnak. És készülünk a Mátyás király lányaira is, még márciusban meglesz az előbemutató itt, Hetényen, és júniusban indul útjára. Egy nagyszabású, izgalmas feladat is vár ránk, Ibsen Peer Gyntjét állítjuk színpadra csaknem húsz szereplővel, a soproni színházzal közös produkcióban. Ennek a bemutatója Dunaszerdahelyen lesz december 15-én, 2020 januárjában Komáromba is szeretnénk elvinni, aztán Somorjára és Rimaszombatba. 

Vagyis egy évre előre tudja, hogy mit fog csinálni?
Igen. És a szeptemberi Csavargó fesztivált még nem is említettem. Ez minden évben máshol zajlik, idén Rimaszombat lesz a központja, ahol a terveink szerint még balett-előadást is láthatnak a nézők. 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

Még tárgyalnak az alkotmánybíró-jelöltekről

Marco Rossi edzői pályafutása legfontosabb meccsére készül

Adótúlfizetés visszaigénylése

Szlovákia továbbra is ellenőrzi a lengyel húsbehozatalt

Diákok adóbevallása

Szlovákia–Magyarország a tv-ben

Legfrissebb galériák
Olvasta már?