A család nem csak rokonság, több annál

A gyerekek minden összejövetelen tartanak egy kis bemutatót. Ez a felvétel a komáromi bencés rendházban készült.Képarchívum A Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesületének (MÁNCSE) mottója: „Ha gondod van, gyere el, próbálunk segíteni, ha nincs, gyere el, mondd el, Te hogyan csinálod!” És ez a lényege is.

Február 8-án Pozsonyban került megrendezésre egy konferencia, melyről a múlt heti Családi Kör is hírt adott, s amelyen a szlovákiai magyar családok egyre romló helyzetéről volt szó. Itt a többgyermekes családokat a szlovákiai magyar nagycsaládosok egyesülete, a Fecske képviselte. Sokan talán nem is tudják, hogy nem ez az egyetlen nagycsaládos egyesület a szlovákiai magyarlakta vidékeken, rajta kívül még legalább három, a Bodrogközi, a Zoboraljai és a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete fogja össze a sokgyermekes családokat. Ez utóbbi egyesület, a „MÁNCSE” tevékenységéről alapítójával és vezetőjével, a peredi Pásztor Csabával beszélgetünk: „Mi tulajdonképpen a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a NOE mintájára alapítottuk az egyesületet, de kezdetben a szlovákiai nagycsaládosok egyesülete, a Klub Mnohodetných Rodín szervezetén belül működtünk. Csakhogy azt tapasztaltuk, ez a szervezet nem ad nekünk semmit, inkább fékezte a működésünket. Mivel nem szerepeltünk önálló szervezetként, pályázatokon sem vehettünk részt, és egyéb tevékenységünk is korlátozott volt. Ekkor a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségében, amelynek alapító tagjai vagyunk, úgy döntöttünk, hogy kialakítunk néhány önálló egyesületet, amivel lefednénk a szlovákiai magyarlakta területeket. Létre is jött három ilyen szervezet, a miénken kívül a Bodrogközi és a Zoboraljai Nagycsaládosok Egyesülete. Közben azt vettem észre, a Fecske úgy kezdett működni, hogy a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége meg a Pedagógusszövetség a saját mintájára alakított meg egy országos családszervezetet. Szerintem azonban nem az a legjobb megoldás, hogy néhány embert kiválasztanak erre a tevékenységre, nem pedig belülről jövő kezdeményezésből ered, olyan emberektől, akik tényleg szívvel-lélekkel csinálják, és a családot is így nevelik. Nem az a baj, hogy van egy országos szövetség, sőt az lenne az igazi, ha az olyan jól működne, hogy a mi egyesületünket meg lehetne szüntetni, de egyáltalán nem így van. Az volna a demokratikus, ha a regionálisan működő szervezetek választanák meg a Fecske vezetőségét, amely aztán koordinálná a tevékenységüket” – véli Pásztor Csaba. A MÁNCSE tulajdonképpen 1998-ban alakult, igaz, akkor még nem önálló szervezetként, hanem a Klub Mnohodetných Rodín nevű szlovákiai szervezet Galánta – Vágsellye regionális szervezeteként. Önálló egyesületként tavaly októberben jegyezték be a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesületét, és ma kb. 60 család a tagja. A rendes tagság feltétele, hogy a családban legalább 3 gyerek legyen, de támogató vagy pártoló tag feltétel nélkül lehet bárki. A alapszabályban azonban az is benne van, hogy aki tagja akar lenni a szervezetnek, ennek javára kell felajánlania adójának azt az 1 százalékát, amelyet a törvény lehetővé tesz civil szervezetek támogatására. A szervezet működésének első éveiben évente egyszer szervezték meg a családok találkozóját, most már anyák napjára, karácsonyra és más alkalmakkor is összejönnek. Ilyenkor a gyermekeknek közös foglalkozást, játszást, rajzolást, kézügyességi gyakorlatokat stb. szerveznek, a szülők pedig előadásokat hallgathatnak meg. Például gyermekpszichológus, pedagógus, lelkész szaktanácsát a családdal és a hittel kapcsolatos kérdésekről. A gyerekek között ismeretségek, barátságok szövődhetnek, a szülők pedig átadják egymásnak tapasztalataikat, tanácsot kérhetnek egymástól. Legutóbb tavaly decemberben a komáromi bencés rendházban tartotta „teltházas” összejövetelét a MÁNCSE, melynek főszervezője Pásztor Csabával együtt Fekete Jolán komáromi hitoktató volt. Két magyarországi vendéget is köszöntöttek, Komáromi Jánost és feleségét, Máriát, akik a Ferences Világi Rend családegyesületének tagjai. Ők az otthonteremtés fontosságáról, az ünnepről és az ünnep lényegéről tartottak előadást, de az azt követő kötetlen beszélgetés során hatgyermekes szülőkként konkrét tapasztalataik alapján tudtak tanácsot adni az őket kérdezőknek. Komáromi János elmondta, mennyire fontos, hogy a családi otthon olyan legyen, ahová a gyerek mindig szívesen tér haza, mert van ott egy saját kis világa, melyet maga teremtett magának. Például fontos, hogy a gyereknek legyen saját íróasztala. A hatgyermekes előadó elmondta, náluk otthon hat íróasztal van, igaz olyanok, amit mások már kidobtak, ők pedig hazavittek, és a gyerekekkel közösen újítottak fel. Ám ezek sokkal értékesebbek, mint az a vadonatúj, amit az apa esetleg csak úgy tud megvenni, ha napi 14 órát dolgozik, közben pedig nincs ideje beszélni a gyerekeivel. Mária asszony az ünnepek lényegéről szólt. Mivel a találkozó decemberben volt, elsősorban a karácsonyról, de elmondta azt is, hogy ők otthon hogyan tették a húsvétot a karácsonyhoz hasonló családi ünneppé. Férje, mivel nemcsak teológus, hanem képzőművész is, festett egy nagy képet a feltámadott Krisztusról, felállították a szobában, körberakták gyertyával, és ugyanúgy vonult be köré a család, mint karácsonykor a karácsonyfa köré, és karácsonyhoz hasonlóan kis ajándékokat is készítettek egymásnak. Úgyhogy a húsvétok náluk éppolyan családias hangulatban zajlanak, mint másutt a karácsonyi ünnepek. Szó esett a találkozón a gyermek-szülő, gyermek-anyós kapcsolatról, és ennek kapcsán arról, hogy tudni kell elengedni a gyereket. Házigazdaként üdvözölte a résztvevőket Magyar Károly esperes úr is, aki a Szent András-templomban tartott istentisztelet után előadta a templom történetét, majd a rendházban folyó beszélgetésben is részt vett, elmesélve saját gyermekkori élményeit az ünneppel kapcsolatban.

A következő nagy találkozót idén júniusban a Mátyusföldön tervezi megtartani a MÁNCSE, mégpedig egy kétnapos nemzetközi nagycsaládos találkozót, ahová a vajdasági Tisza menti Nagycsaládosok Egyesületét is várják. A Tisza mentiekkel a 2000-ben Gödöllőn megtartott Kárpát-medencei Magyar Családok Millenniumi Találkozóján ismerkedett meg Pásztor Csaba és a MÁNCSE több családja, s kötöttek barátságot. Azt ígérték, hogy hagyományaikat, népszokásaikat is elhozzák majd erre a találkozóra.

A MÁNCSE létrehozásának okairól a szervezetet bemutató brosúrában a következő olvasható: „A mai időkben, amikor egy teljesen új világ alakul, épül fel körülöttünk, amikor a korforduló számos, soha nem látott problémát, terhet rak a vállunkra, alapvető szükségletünk a békés, erőt és biztonságot adó, elfogadó családi otthon. Most azonban nehezebb ezt megvalósítani, mint korábban. A fogyasztói tömegtársadalom szuggesztív hatása beférkőzik otthonainkba, és rendkívül megnehezíti a családok belső életének kibontakozását.” Az egyesület elnöke szerint a családok életének kibontakozását az is korlátozza, hogy a régió fejlődése sem biztosított, sőt az utóbbi időben hozott intézkedések inkább hátráltatják, mintsem segítenék a fejlődést. Ilyen például a közlekedési rendszer leépítése. Ezzel kapcsolatban a MÁNCSE az építésügyi és régiófejlesztési miniszterhez is levelet intézett, megjegyezve, hogy az egyesületnek van egy ötlete a régió közlekedésének fejlesztésére, de hogy pontosan mi, azt az elnök nem árulta el, előbb a miniszterrel, esetleg más illetékessel kívánja megvitatni. Kétségtelen, hogy a régió fejlődése az itt élők munkalehetőségeit, életszínvonalát is növelné, ami talán a gyermekvállalást is könnyebbé tenné. A megszaporodó családok pedig a jövőt jelentik, hiszen örök igazság, hogy a társadalom legerősebb pillére a család.