100 éve született Sidney Lumet

Apja színész, anyja táncosnő volt. 1935-től több Broadway-darabban is fellépett, a filmvásznon 1939-ben a One Third of a Nation című filmben mutatkozott be. A második világháború idején jelentkezett a seregbe, 1941 és 1946 között Indiában és Burmában szolgált. Hazatérve saját színtársulatot alapított, 1950-ben azonban hátat fordított a színháznak, a CBS televíziós társaságnál kezdett dolgozni.

Első filmjét, a Tizenkét dühös embert Reginald Rose forgatókönyvéből, Henry Fonda főszereplésével készítette. A mindvégig zárt térben játszódó, rendkívül feszült atmoszférájú film nem várt sikert aratott, több Oscar-jelölést is begyűjtött és elnyerte a berlini filmfesztivál fődíját. Már itt megfigyelhetők azok a motívumok, amelyek Lumet későbbi pályáját is jellemzik: az érzelmi töltés, amely sosem csap át szentimentalizmusba, a hatásos meseszövés, az intim hangulatok ábrázolása, az erős drámaiság, a gondolatiság, a markáns színészi játék és a kamarajellegű színterek.

Ezzel a filmmel megnyílt előtte az út Hollywoodba. Színházi múltját nem tagadva kezdetben irodalmi műveket adaptált vászonra: Marlon Brando főszereplésével Tennessee Williams Orfeusz alászáll című drámáját (1960), majd Arthur Miller Pillantás a hídról és Eugene O'Neill Utazás az éjszakába című darabját. A hatvanas-hetvenes években számos máig emlékezetes film került ki műhelyéből: 1973-ban jött a megtörtént esetet feldolgozó Serpico Al Pacinóval, aki az 1975-ös Kánikulai délutánban ismét nagyot alakított. 1974-ben készült a parádés színészi gárdát felvonultató Gyilkosság az Orient expresszen, a filmtörténet talán legszórakoztatóbb Agatha Christie-adaptációja, majd a Hálózat, az amerikai média gyilkos szatírája, amely a tíz jelölésből négy Oscar-díjat kapott. (MTI)