Vita az unióban: vajon meddig terjedhetnek Európa határai?

Brüsszel/Berlin/Párizs. Uniós berkekben az egyik legforróbb téma a bővítés és az intézményi reformok kérdése. Az alábbiakban három érdekes véleményt ismertetünk.

Günter Verheugen, az EU-bizottság alelnöke védelmébe vette Törökország uniós tagjelöltségét. A Bild am Sonntagnak adott interjújában úgy vélekedett, Törökországot alaptalan kritikák és előítéletek sújtják Európa részéről. „Európa gyakorlatilag csak negatív jelzéseket küld Törökországnak. Az ország gyengeségeire koncentrálunk anélkül, hogy a változásokat bátorítanánk.” Verheugen szerint ez a magatartás egyre csökkenti a lelkesedést Törökországban az EU által követelt reformok iránt. Ugyanakkor ez azt a nézetet erősíti Európában, hogy a törököknek nem fog sikerülni teljesíteni a csatlakozási kritériumokat. „Olyan veszélyes spirál ez, amely hatalmas politikai kudarchoz vezethet.” Verheugen közvetve bírálta Angela Merkel német kancellárt, aki törökországi látogatása után közölte: a német kereszténydemokraták (CDU) elnökeként a Törökországgal való privilegizált EU-kapcsolat híve és nem a csatlakozásé, de kancellárként tartja magát az előző kormány kötelezettségvállalásaihoz. Az EU-bizottság alelnöke leszögezte: a tárgyalások célja Törökország teljes jogú EU-tagsága. Figyelmeztetett: „Minden érdekünk ahhoz fűződik, hogy Törökország szorosan kötődjön a nyugati világhoz, vagyis legyen demokratikus jogállam, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat és megvédi a kisebbségek jogait. Ezen munkálkodnak a törökországi haladó erők, és ezeknek szükségük van Európa támogatására, amelyet meg is érdemelnek.”

Angela Merkel német kancellár szerint az Európai Unió nem képes belátható időn belül további tagokat befogadni azokon kívül, akikkel már megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások. Saját internetes oldalán (www.bundeskanzlerin.de) a múlt szombaton közzétett videoüzenetében a 2007 januárjában kezdődő német soros EU-elnökség programját körvonalazta. Említést tett a Horvátországgal és Törökországgal folyó csatlakozási tárgyalásokról. Az utóbbival kapcsolatban – Merkel a múlt héten járt Ankarában és Isztambulban – figyelmeztetett: elfogultság nélkül kell a török csatlakozást kezelni. A kancellár asszony szerint a német elnökség feladata: „Európát a polgárokhoz közelibbé tenni”, és meg kell próbálni választ adni a szkeptikus kérdésekre. „Nincs-e túl nagy bürokrácia? Képes-e Európa megvédeni biztonságunkat? Nem vagyunk-e túlhaladottak, mert nem rögzítjük világos módon határainkat Európában?” A holtponton lévő európai alkotmánytervezetet illetően megjegyezte: Európának olyan alkotmányos szerződésre van szüksége, amely tisztázza, hogy melyek Európa, és melyek a nemzetállamok kötelességei. „Sokan attól félnek, hogy mindent Európa irányít, márpedig ennek nem szabad bekövetkeznie.”

Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter szerint gyors reformok kellenek az Európai Unióban és mielőbb meg kell határozni az unió határait, Törökország kizárásával. Sarkozy a londoni Sunday Timesban írt cikkében úgy vélekedett, egy új, az EU bővítésére vonatkozó földrajzi és politikai keret az előfeltétele annak, hogy „megújuljon az európai tervezés népi támogatása”. A politikus, aki egyben a francia kormánypárt a Népi Mozgalom Uniója (UMP) vezetője, úgy látja, az EU politikai mozgalmának vezető erői a kifulladás szélén vannak. Az európai polgárok vagy szkeptikusok, vagy közömbösek céljai iránt és teljesen hiányzik belőlük a jövőbe vetett kollektív remény. Javaslata szerint egy olyan „mini-szerződésben” kellene meghatározni a legsürgetőbb intézményi reformokat, amelyek módosítanák a nizzai és az amszterdami szerződést. Ezt a mini-szerződést 2008-ban, a 2009-es európai parlamenti választások előtt kellene ratifikálni. Sarkozy kiterjesztené a minősített többséget az Európai Tanácsra, megengedné, hogy az Európai Parlament válassza meg az EU-bizottság elnökét, valamint létrehozná az európai külügyminiszteri tisztséget. Azt is javasolja, hogy az EU-biztosokat a jövőben ne nemzeti alapon válasszák meg, továbbá „logikátlannak, igazságtalannak, tűrhetetlennek és érthetetlennek” tartja az unió jelenlegi pénzügyi rendszerét. Ami az európai határokat illeti, „becsületesen szembe kell nézni a kérdéssel”. Számára Norvégia, Svájc és a balkáni országok világosan Európa részei, ugyanakkor más, szomszédos eurázsiai és mediterrán országok „világosan nem európaiak”. A francia belügyminiszter ez utóbbiak, mindenekelőtt Törökország esetében a „kiemelt partneri viszony” létrehozását támogatja. „Jó okunk van megerősíteni kapcsolatunkat Törökországgal, de ne ajánljunk neki teljes jogú tagságot.” (mti, euractiv.hu, ú)