Vissza az atompokolba - japánok, akik nem félnek...

Egy katona kíséretében közeledik a lezárt zónához Jamaucsi Szanaj. "Veszély! Tilos a belépés!" - olvasható egy táblán. Jamaucsi nem törődik a figyelmeztetéssel, és kisvártatva egy olyan területre ér, amelyet immár négy hete az egész világ atompokolként ismer. Húsz kilométerre fekszik Fukusima 1, az elpusztult atomerőmű, amelyből a légkörbe szabadul a láthatatlan radioaktív sugárzás.
A hatóságok kitelepítési rendelete ellenére még mindig vannak emberek - főként idősek - akik nem tágítanak. "Nem hagyhatom őket cserben" - mondja Jamaucsi. Ezért tér vissza minden nap a naharai városi tanács alelnöke a lezárt zónában fekvő településre - jóllehet tisztában van a veszéllyel. A 61 esztendős japán nem az egyetlen, aki "bátorságot" tanúsít.
Valójában csak a központi hatóságok tisztviselőinek és a mentési munkálatokban résztvevőknek engedélyezett a belépés. Rendőrök járőröznek a környéken, az idevezető utakon mindenütt ott áll a behajtani tilos tábla. A nyilvános telefonok, de még a mobiltelefonok sem üzemelnek.
Tojoda Naomi fotós személyesen akart meggyőződni a veszélyről. A katasztrófa után két nappal egy Geiger-Müller számlálóval felfegyverkezve a romos atomerőműhöz utazott és a készülék rögtön jelzett. "Felfoghatatlan, félelmes" - meséli Tojoda.
És ennek ellenére több olyan kitelepített is van, aki nem hagyja magát megfélemlíteni és visszatér, még ha rövid időre is. Mint például egy kisteherautó sofőrje, aki a helyi újságnak beszél arról, mi hozta vissza arra a helyre, ahol nemrégen még a cunami áldozatává vált háza állt. Egy órán át kutatott többek közt családi fotók után.
"A családi sírboltnál mondtam köszönetet, hogy négytagú családunk megmenekült a cunamitól" - meséli a férfi, aki csak azért imádkozott, hogy ezután is védelmet élvezzenek. "Habár nagy valószínűséggel sohasem jöhetünk vissza" - mondja.
Hasonló egy fémfeldolgozó üzem vezetőjének a története. Az 58 éves asszonyt sem riasztotta el a sugárzás, fiával együtt tértek vissza, hogy ruhaneműket és céges iratokat vegyenek magukhoz. Kiegyenlítetlen számlái vannak, nem akarja üzleti partnereit megvárakoztatni...
A visszamerészkedők elé olyan látvány tárul, amely akár egy horrorfilmből is származhatna: elhagyott falvak, mindenütt romba dőlt házak fogadják őket, miközben a "Tokió Sport" bulvárlap "A pokol képei" felirattal egymást felfaló állatokról közöl fényképeket.
Egy szemtanú arról számolt be, hogy megfigyelt egy sertést, amely egy másik teteméből táplálkozott. Egy macska pedig egy elhullott tehénből lakmározott.
Másutt az elhagyott utcákra tévedt marhák bolyonganak. "Jobb, ha az emberek szabadon engedik az állatokat, semmint hogy az istállóban múljanak ki" - mondja Jamaucsi. Ő is naponta keresi fel azt a néhány embert, akik megtagadták az elköltözést, mert vagy ragaszkodnak házukhoz, vagy túl gyengének érzik magukat. Jamaucsi élelmet, vizet hoz nekik. "Meg akarom győzni őket arról, hogy jobb, ha elmenekülnek" - mondja.