Venezuela: minden az olajról szól

Az államfő a szavazatok 58,25 százalékát kapta az elmozdítását követelők 41,74 százalékával szemben. Az öttagú bizottság két tagja azért nem volt hajlandó érvényesíteni az eredményt, mert „a szavazatokat nem ellenőrizték megfelelő módon”. Henry Ramos Allup, az ellenzék szóvivője közölte: csalás történt a referendumon, mert a valóságos eredmények szerint a szavazók 59 százaléka egyetértett Chávez távozásával, és az ellene voksolók csupán 40,6 százalékot tettek ki.

Közben mindkét tábor több ezer híve vonult az elnöki palota, illetve az országos választási bizottság épülete elé. Chávez a Miraflores erkélyéről személyesen köszöntötte az egybegyűlteket, üdvözölte „a venezuelai nép tiszta, átlátható győzelmét, és mindenekelőtt az alkotmány győzelmét”. A meglepően nagyarányú részvétel, és a szavazatoknak a vártnál lassabb feldolgozása miatt, amelyet egyes szavazók szerint az új elektronikus rendszer és a választók ujjlenyomatait ellenőrző gépek okoztak, kétszer is meghosszabbították az urnák zárásának időpontját. A szavazóknak mindössze annyi volt a feladatuk, hogy igennel vagy nemmel válaszoljanak arra a kérdésre: egyetértenek-e azzal, hogy megfosszák hivatalától Venezuela „legitim, demokratikusan megválasztott” elnökét, Hugo Chávezt. A választók megnyomták a megfelelő gombot egy készüléken, amely automatikusan elkönyvelte a leadott szavazatot.

A venezuelai népszavazásnak – az iraki fejlemények mellett – szintén szerepe van abban, hogy az olaj világpiaci ára újabb rekordokat dönt ezekben a napokban. Venezuela a világ ötödik legfontosabb kőolaj-exportálója, az USA importjának 13 százalékát fedezi. Washingtonból ezért is figyelik vegyes érzelmekkel a történéseket. Az amerikai kormányzat örömmel venné a Castro-rendszerrel rokonszenvező – egyes vádak szerint diktatórikus módszereiben Havannát másoló – Hugo Chávez elnök bukását. Ugyanakkor tart is attól, hogy a populista, a szegényeket programokkal felkaroló vezető veresége olyan válságot, polgárháborús helyzetet idézne elő, ami veszélyeztetné az olajexportot. A novemberi választásokra készülő George Bushnak pedig aligha van szüksége még magasabb olajárra.

A referendum kikényszerítése az ellenzék sikere. Ezt több hónapos huzavona végeztével érték el, amikor nemzetközi nyomás, így az Amerikai Államok Szervezete is győzködte már Chávezt, hogy a demokratikus játékszabályok betartásával fogadja el a kihívást. Az egykori ejtőernyős-parancsnok, aki először 1992-ben puccsal próbálta a hatalmat átvenni, majd aztán populista jelszavaival 1998-ban győzött az elnökválasztáson, most úgy érezheti, felhatalmazást kapott „forradalma” folytatására, amely már eddig is eltávolította Venezuelát korábbi fő kapcsolatától, az USA-tól. Caracas újabban elsősorban Kubában és más, szuverenitásukat hevesen védelmező latin-amerikai államokban, így Brazíliában és Argentínában keres szövetségest.

Az ellenzék az olajbevételek elherdálásával vádolja Chávezt, s azt állítja, hogy elnöksége idején a gazdaság visszaesett. A vád ellentmondásos. Egyrészt igaz, hogy a baloldali programmal kacérkodó elnök elbizonytalanította a helyi magántőkét és elriasztotta a külföldi befektetőket. Ám az utóbbi két év mutatóit alapvetően az elnök megdöntését célzó általános sztrájk rontotta le, amely az AP szakírójának becslése szerint annak idején 7,5 milliárd dollár veszteséget okozott. Idén, nem utolsósorban az olajár megugrásának köszönhetően a gazdaság viszont már szárnyal. (MTI, NOL)