Végső búcsút vettek Juhász Ferenc költőtől Budapesten

Balog Zoltán, a magyarországi emberi erőforrások minisztere hangsúlyozta: Juhász Ferenc nemzedékek ihletője, szellemi-lelki tápláléka volt, költészete pedig bizonyíték a magyar nyelv elevenségére, alakíthatóságára és teremtőerejére.

"Magyarország, a magyarok, Európa és a világirodalom Juhász Ferenccel egy olyan lírai költőt veszített el, aki a részt, a magyart benne látta az egészben, az univerzumban, és ezt az univerzumot a lelkében hordozta. Parányi ember, nagy lélek, nagy szellem" - fűzte hozzá a miniszter.

Balog Zoltán gyászbeszédében kiemelte: Juhász Ferenc legnagyobbakhoz méltó kiváltsága az is, hogy ravatalánál a politikáról, életről és irodalomról teljesen különböző módon gondolkodó emberek gyűltek össze.
    
"Egész életműved a teremtés magyar nyelvű világegyeteme. Létezésed minden mozzanatában érzékelhető a zsenialitás, nemcsak a szavakban, de a töltőtollon és a füzeten. A folyamatos kalligráfián is ott dereng a géniusz ujjlenyomata" - búcsúzott az elhunyttól Ágh István Kossuth- és József Attila-díjas költő.
    
Pomogáts Béla Széchenyi-díjas irodalomtörténész szerint Juhász Ferenc nemzeti irodalmunk legnagyobb alkotó egyénisége, a korszakok felett elhelyezkedő magasabb világnak, az álombeli Magyarországnak a hiteles polgára volt.
   
"Az általa teremtett költői világ mindent magában foglalt, ami a mögöttünk maradt évszázadban magyar és egyetemes tapasztalata, szellemi küzdelme, fájdalma és reménye volt. Életműve valójában egyetlen nagyszabású személyes lírai enciklopédia" - fogalmazott, kiemelve, hogy Juhász Ferenc mindennapjait, emberi kapcsolatait, gondolkodását és művészetét mélyen átjárta a krisztusi értelemben vett szeretet.
    
Konok Tamás Kossuth-díjas és a nemzet művésze címmel kitüntetett festő- és szobrászművész az elhunytra emlékezve elmondta, hogy a személyes kapcsolatok dacára senki sem ismerhette Juhász Ferencet, aki "nem olvasta verseit, nem érzett rá súlyos, földillatú szavaira, az általa teremtett, varázslatos szókapcsolataira".
   
Élőlényként érzékeink és érzelmeink ezer szállal kötnek a világ néha kellemes, legtöbbször rettenetes valóságához, az emberi nyelv az, amely kiemeli fajunkat ebből az ösztönös, homályos és magasabb cél nélküli állatvilágból. Juhász Ferenc ismerte annak módját, hogy az érzékek és érzelmek világából felhozzon egy-egy gondolkodásra buzdító, parányi drágakövet, verset, amelynek segítségével bepillanthatunk a lét valódi mélységeibe - fogalmazott gyászbeszédében Csányi Vilmos Széchenyi-díjas etológus.
    
Grecsó Krisztián József Attila-díjas költő, író Juhász Ferenc-szavak címmel olvasta fel búcsúbeszédét. "Nagyon kellene, hogy segíts nekünk azt az embert, akik a magunk bűnén lettünk, megbocsátanunk" - fogalmazott.
    
Juhász Ferenc koporsójának örök nyugalomra helyezése előtt Juhász Anna és Juhász Eszter, a költő lányai hangsúlyozták: édesapjuk tanította meg őket arra, mi a szeretet, a szerelem, hűség, feltételnélküli bizalom, türelem és fegyelem, hogy a munkának van becsülete.
    
Az életének 88. évében, december 2-án, kevéssel éjfél előtt elhunyt Juhász Ferenc katolikus szertartás szerinti búcsúztatásán és temetésén több százan vettek részt, köztük Lezsák Sándor és Hiller István, az Országgyűlés alelnökei és L. Simon László államtitkár. Juhász Ferencért szombat délután a pasaréti Páduai Szent Antal-templomban mondanak gyászmisét.