USA-szakértő: Európának fel kell készülnie egy minden eddiginél harciasabb Amerikára

Meglepték az eredmények?

Az előrejelzések mindvégig azt mutatták, hogy a két jelölt fej fej mellett halad. Egyszer Kamala Harris állt egy picikét jobban, máskor pedig Donald Trump. A szakértők azonban arra figyelmeztettek, ha a felmérések hibahatárát nézzük, akár földcsuszamlásszerű győzelmek is várhatóak. És úgy néz ki, hogy Trump felé tértünk el a hibahatáron belül. Alig 2-3 százaléknyi elmozdulás már olyan eredményhez vezethet, hogy tulajdonképpen mind a hét ingadozó államot Trump vitte. Amennyiben a megszerzett elektori szavazatok számát nézzük, akkor hatalmas győzelmet aratott. Ha a valódi szavazati arányokat vizsgáljuk, akkor azonban azt láthatjuk, hogy Amerika nagyjából fele-fele arányban megosztott ország.

Legutóbb, amikor Donald Trump Joe Biden ellen mérettette meg magát, viszonylag hosszú volt a bizonytalanság időszaka, hiszen 4 napig számolták a szavazatokat. Mi az oka, hogy ezúttal ilyen gyorsan eldőlt?

Az egyik indok éppen a 4 évvel ezelőtti eseményekhez, főleg az akkor látott erőszakos cselekményekhez kötődik. Mindenki levonta a tanulságot, hogy gyorsan kell összesíteni az eredményeket. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy nagyjából a szavazatok fele előre beérkezett. Államonként változik, hogy a korábbi, esetleg a választás napján leadott szavazatokat veszik előre, de a voksok fele már a hatóságoknál volt, így gyorsabban tudták számolni, mintha minden voks az utolsó pillanatban esett volna be, és csak a szavazóhelyiségek bezárása után kezdték volna el feldolgozni őket. A hatékonysághoz pedig az is hozzájárult, hogy most nem voltak annyira késhegyen táncoló államok. Ezúttal még az „éppen csak nyert” államokban is sokkal nagyobb volt a két jelölt közötti különbség, mint Trump és Biden párharca idején. Ez pedig bőven elég ahhoz, hogy a szavazatok 90-95 százalékos feldolgozottságánál kijelenthessük, hogy Trump nyert. Az eredmény azt mutatja, hogy a lakosok nagyjából fele vevő volt Donald Trump érveire, a gazdasági fellendülés ígéretére, de a félelemkeltés is működött, miszerint a bevándorlás veszélyezteti az amerikaiak társadalmi pozícióját. Az emberek többsége védelmet remél az élet viszontagságaival szemben, amit Trump meg is ígért nekik.

Az elemzők már hónapokkal korábban azt jósolták, hogy a gazdasági kérdések dönthetik el a választás kimenetelét. Kijelenthető egyértelműen, hogy valóban ezen múlt Trump győzelme?

Nagyon nehéz következtetéseket levonni, hiszen az erről szóló elemzésekkel hamarosan könyvtárakat fognak megtölteni. Azt azonban el lehet mondani, hogy Trump egyszer már volt elnök, amikor az amerikai gazdaság nagyon jó passzban volt, egészen addig egyébként, amíg a világjárvány vissza nem vetette azt. Amerika ezután egy nagyon komoly adakozással lábalt ki a pandémia következményeiből. Jelentős összegeket juttattak az embereknek, akik nem tudtak dolgozni, hogy áthidalják a szóban forgó időszakot. Ez a lépés nagyon megdobta az inflációt, és éppen ez üt most vissza a demokratákra, mert az emberek elsősorban azt érzékelik, mennyivel drágább most az élelmiszer vagy az üzemanyag, mint Trump legjobb évei alatt. Az elnöknek azonban nem feltétlenül van sorsdöntő hatása gazdasági kérdésekben. Inkább ki van szolgáltatva a folyamatoknak, mintsem irányítja őket. Trump azonban rájátszott, hogy a jólétet összekapcsolják a nevével.

Kamala Harris veresége annak tudható be, hogy képtelen volt felvenni a versenyt Trump ígéreteivel, vagy az lett a veszte, hogy nem tudott kilépni az „alkalmatlan jelölt” skatulyából?

Kamala Harris alelnökként nem sokat szerepelhetett, hiszen Amerikában az alelnököknek nem sok szerepe van a kormányzásban, inkább azt várják, szükség lesz -e rá, hogy elnök legyen belőlük. Harris egészen addig ennek megfelelően politizált, amíg Biden vissza nem lépett. Emiatt valóban nehéz helyzetben volt, hiszen ezeket a kampányokat évekig tervezik, komoly stratégiát alakítanak ki, ami elemzéseken alapul. Kamala Harrisnek azonban erre nem volt ideje, hiszen július végén, augusztus első napjaiban került képbe, így gyakran menet közben kellett rögtönöznie. Az is felmerülhet, hogy Trump harmadszor indult választáson, ebből mindkét alkalommal akkor sikerült nyernie, amikor nő volt az ellenfele. Emiatt feltehetjük a kérdést, hogy az amerikai társadalom készen áll -e arra, hogy egy nő vezesse. Nagyon úgy tűnik, hogy nem. Emiatt úgy fest, a következő néhány ciklusban a nagy pártok nem indítanak majd női jelöltet az elnöki pozícióért. Az is érdekes, hogy Harrisnek szüksége lett volna a latinok és a nők támogatására. Lehet, hogy a többséget megkapta, de ez nem volt akkora, hogy ellensúlyozza, hogy a férfiak Trumpot támogatták. Érdemes lesz tehát elemezni, hogy a nők miért szavaznak egy olyan férfira, aki bizonyítottan erőszakosan bánik velük. És bár Trumpot elítélték már egy bűncselekményért, az is nyilvánvaló, hogy nem fog börtönbüntetést kapni, a maradék három perében pedig elnökként közbe tud avatkozni, el tudja vágni a szálakat. Így ő lett a valaha megválasztott legidősebb elnök, még Joe Bindennél is korosabb lesz, mire véget ér a mandátuma. Meglátjuk, hogy az egészsége kitart -e addig. Emiatt érdemes lesz figyelni az alelnökre, J. D. Vance-re.

Arról az alelnökről van szó, aki korábban megosztó kijelentéseivel került a figyelem középpontjába. Mit várhatunk tőle ezek után, mérsékeli majd a csípős megjegyzéseit?

Nyilván el fogja kezdeni fölépíteni magát, mint 2028-as elnökjelöltet, ez elég egyértelműnek tűnik a mostani felállás alapján. Ugyanakkor nagyon kell vigyáznia, mert Trump a végletekig hiú, így rosszul viseli, ha nem ő áll a figyelem középpontjába. Azt sem tudni biztosan, hogy Trump családjában az ifjabb Donald kacérkodik -e az elnöki pozícióval. Az alelnöknek tehát körültekintőnek kell lennie, de egy nagyon komoly és intellektuális háttérrel rendelkező, a technológiából meggazdagodott milliárdosokhoz „bekötött” emberről van szó.

Alelnökéhez hasonlóan Trump is mérsékelheti magát? Mit várhatunk tőle ahhoz képest, amit az első ciklusában láthattunk? 

Benne van a pakliban, mert nem kell bajlódnia az újraválasztással. Egyrészt az életkora miatt, másrészt pedig azért, mert az amerikai alkotmány kizárja, hogy harmadszor is elnök legyen. Tényleg csak az életkora, az egészsége és a hangulata dönti el, hogy mit csináljon. Lehet, hogy az örökségére való tekintettel tényleg megpróbál egy visszafogott, mérsékelt mandátumot összehozni, de az sem kizárt, hogy elszabadul és az ösztöneinek enged. Rögtön az elején ki fog derülni például, hogy elkezdik -e összegyűjteni az illegális bevándorlókat, hogy táborokba zárják, majd deportálják őket. Ha ez a folyamat beindul, látható lesz, hogy mire képes. Az első elnöksége idején felkészületlen volt, még őt magát is meglepte a győzelme. Emiatt egy gyorsan összeeszkábált csapattal kezdett kormányozni, aminek az lett a vége, hogy egy csomó kérdésben visszafogták, ellent mondtak neki. Ilyesmire most nem kell készülnie.

Donald Trump maga is megszólalt a győzelme kapcsán, mit vetít előre a beszéde?

Nem volt nagyon harcias. A 2017-es beiktatási beszéde, de a kampány során hallott felszólalásai is rendkívül sötét hangvételűek voltak. Amerika borzasztó helyzetben van, a lakosság veszélyben van és még sorolhatnánk mi minden rossz. Most pedig arról szónokolt, hogy Amerika a világ legjobb országa. Biztosak lehetünk benne, hogy mostantól szuperlatívuszokban fog beszélni az Egyesül Államok teljesítményéről.

Mire számíthat Európa azt követően, hogy Donald Trump 2025-ben visszaköltözik a Fehér Házba?

Az Egyesült Államok érdekei nem függenek attól, hogy éppen ki az elnök. Bár katonai szempontból szövetségesek, az USA alapvetően vetélytársként tekint Európára gazdasági értelemben. Attól függően, hogy éppen ki van a Fehér Házban legfeljebb a hangnem változik. Trump pontosan azt követelte, amit előtte Barack Obama mondjuk kért tőlük. Jó esély van arra, hogy Európa valóban szorosabbra fűzi az integrációt, kiterjeszti olyan területekre, amire eddig mondjuk nem volt jellemző. Európának fel kell készülnie arra is, hogy az eddigieknél egy konfrontatívabb Amerikával lesz dolga. Egy Biden kormányzattal se volt egyszerű dolga Európával, Trumppal azonban még ennél is nehezebb lesz, mert harciasabban fogja képviselni az amerikai érdekeket. Kevésbé lesz tekintettel a szövetségesek álláspontjára.

Nem mehetünk el szó nélkül Trump azon korábbi ígérete mellett, mely szerint, ha ő nyer, véget vet az orosz-ukrán háborúnak. Küszöbön a béke?

Nem gondolom. Az orosz-ukrán háborúnak csak a két érintett ország vethet véget, ha kialakul valamilyen kölcsönösen elfogadható álláspont. Kívülről rákényszeríteni bármelyiket arra, hogy szüntesse be a harcokat lehetetlen. Ukrajnát nyilván bele lehetne taszítani egy fegyverszünetbe, de mindenki tudja, hogy ezzel nem érne véget a történet. Az amerikai álláspont azonban érdekes lesz, mivel van még három hónap, amikor Biden az elnök, amikor még csomó mindent megtehet. Engedélyt adhat katonai műveletekre, de hónapokra elláthatja Ukrajnát munícióval, amivel kész helyzet elé állítaná Trumpot. Donald Trump egyébként azt mondta a kampány során, ha nem ő nyer, kitör a harmadik világháború. Oké, győzött, meglátjuk, hogyan tudja elejét venni annak, hogy a konfliktus eszkalálódjon, és újabb országok váljanak érintetté.

Így, hogy Donald Trump nyerte a választásokat békés hatalomátvételre számíthatunk?

Azt gondolom, hogy teljesen problémamentes lesz. A demokraták álláspontja mindig az volt, hogy a vesztesnek el kell ismernie a vereséget, a győztesnek pedig joga van kormányt alakítani és beköltözni a Fehér Házba. Egyedül Donald Trump volt az, aki ezzel szembeszállt, de most, ha úgy tetszik, a történelem őt igazolta. A napokban azt mondta, nem is kellett volna kiköltöznie, hiszen már 2020-ban is ő nyert, ez nem igaz, így akkor nem volt más választása, mint pakolni. Joe Bidenre is ez vár. Mire január 20-án délben az elnök leteszi az esküt, az elődje holmiját már elszállítják az elnöki rezidenciából.