Újfent lendületbe hoznák a megfáradt uniót

Hans-Gert Pöttering EP-elnök korábban azt mondta, „a sikeres ratifikáció – hogy a Lisszaboni Szerződés 2009. január 1-jén életbe léphessen – az Európai Unió legfőbb prioritása. A szerződés biztosítja a szükséges eszközöket ahhoz, hogy kezelni tudjuk azokat a kihívásokat, amelyekkel Európa szembesülni fog a jövőben”.

Jövőre ugyanis európai parlamenti választások lesznek, és szükséges, „hogy a polgárok a 2009-es választások során az unió új intézményi keretének teljes ismeretében voksolhassanak” – áll az EP jelentésében, amely a 2007. december 13-án aláírt, az unió működését és felépítését megreformáló szerződésről mond véleményt. Az 525 igen, 115 nem és 29 tartózkodó szavazattal elfogadott jelentés tervezetét Inigo Méndez de Vigo (néppárti, spanyol) és Richard Corbett (szocialista, brit) készítette. A parlament a szavazáskor nagy többséggel elutasította a népszavazások kiírását követelő módosító indítványokat is. Az eredményt a képviselők nagy többsége felállva ünnepelte, miközben az euroszkeptikusok referendumot követelő transzparenseket lobogtattak. A voksolás végén Pöttering a szkeptikusokra utalva kijelentette: „Soha nem fogjuk hagyni, hogy a hangerő győzzön a demokratikus Európa felett”.

A jelentés és a hozzá fűzött részletes indokolás átfogó tájékoztatást ad a lisszaboni szerződés hatályba lépésével beálló változásokról és az EP minderről alkotott véleményéről.

Hatalmas előrelépés

Az EP szerint „a Lisszaboni Szerződés (LSZ) szilárd és tartós keretet ad, mely lehetőséget biztosít arra, hogy az EU a jövőben tovább fejlődjön”. A képviselők úgy vélték, az LSZ „egészében véve hatalmas előrelépést jelent a meglévő szerződésekhez képest, az EP és a nemzeti parlamentek szerepének megerősítése révén nagyobb mértékű demokratikus elszámoltathatóságot és nagyobb döntéshozatali képességet teremt az unióban. Hangsúlyozták: kibővíti az európai polgárok jogait az unióval szemben, és előmozdítja az unió intézményeinek hatékony működését.

Több demokrácia

Nagyobb lesz a demokratikus elszámoltathatóság és bővülnek a döntéshozatali hatáskörök, ami lehetővé teszi a polgárok számára, hogy jobban ellenőrizhessék az unió lépéseit. Hogyan fog ez megnyilvánulni a gyakorlatban?

Minden uniós jogszabály elfogadását olyan szintű parlamenti ellenőrzés előzi meg, amely nem létezik más nemzetek feletti vagy nemzetközi struktúrában. Így – néhány kivétellel – valamennyi „európai jogszabályhoz a (saját parlamentjeiknek felelős nemzeti miniszterekből álló) Tanács és a (közvetlenül megválasztott EP-képviselőkből álló) Európai Parlament kettős és egymással egyenértékű jóváhagyása lesz szükséges”. Ezen kívül „megerősödik valamennyi uniós jogszabálynak a nemzeti parlamentek általi előzetes ellenőrzése”. A nemzeti törvényhozások jogosultak lesznek arra is, hogy kérjék egy javaslat felülvizsgálatát, ha úgy érzik, hogy az nem tartja tiszteletben a szubszidiaritás elvét.

Az EB elnökét az Európai Tanács javaslata alapján az Európai Parlament választja, figyelembe véve az európai parlamenti választásokat. Az unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét az Európai Tanács és az EB elnöke nevezi ki, és – az EB tagjaként – a parlamenten belül ugyanolyan beiktatási eljáráson kell keresztülmennie, mint bármely más biztosnak.

Új, egyszerűbb és demokratikusabb költségvetési eljárás jön létre, egyetlen olvasattal. A kötelező és nem kötelező kiadások közötti megkülönböztetést eltörölik, ami biztosítja az EP és a Tanács közötti teljes egyenlőséget. A parlamentnek jóváhagyási joga lesz a kötelező többéves pénzügyi keretnél.

Az EP vagy a Tanács törölheti az EB határozatait vagy visszavonhatja a hatáskör-átruházást. Számos, az unió által aláírt nemzetközi szerződéshez a parlament jóváhagyására lesz szükség.

A Tanács ülése nyilvános lesz uniós jogalkotási aktusokra irányuló javaslatok vizsgálata és szavazásra bocsátása esetén, ami lehetővé teszi a polgárok számára megtekinteni, hogyan lép fel kormányuk a Tanácsban. Az ügynökségekre – különösen az Europolra és az Eurojustra – nagyobb fokú parlamenti ellenőrzés vonatkozik majd. A Régiók Bizottsága megkapja a jogot arra, hogy az EU Bíróságához forduljon, tagjainak mandátuma 5 évre nő, valamint pontosabban meghatározzák az Európai Parlamenttel fenntartott kapcsolatait.

Alapjogok, hatáskörök

Az EP szerint a polgárok jogai erősödnek azzal, hogy jogilag kötelezővé válik az unió Alapjogi Chartája, „amely a polgári, politikai, gazdasági és szociális jogok teljes, naprakész listáját tartal?mazza”. Az uniós polgári kezdeményezés bevezetése pedig „lehetővé teszi, hogy a polgárok javaslatokat nyújtsanak be, amikor úgy vélik, a szerződések végrehajtása érdekében uniós jogi aktusra van szükség”.

A szöveg üdvözli, hogy „egyértelműen körülhatárolják az EU hatásköreit a tagállamokéval szemben, azon elv alapján, hogy minden olyan hatáskör, amelyet a szerződések nem ruháznak át az unióra, a tagállamoknál marad”. A képviselők szerint nagyobb hangsúlyt kapnak azok a politikák, amelyek látható előnyt jelentenek a polgárok számára. A jelentés itt a következő célkitűzéseket sorolja fel: magas szintű foglalkoztatás, megfelelő szociális védelem, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, magas szintű oktatás, képzés, egészségügy, a megkülönböztetés megszüntetése, a nők és férfiak közötti egyenlőség, fenntartható fejlődés, környezetvédelem, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a közérdekű szolgáltatások tiszteletben tartása, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió.

A tagállamok közötti szolidaritási záradék alapján a polgárok terrortámadások, természeti vagy ember okozta katasztrófa esetén az unió minden részéből támogatást várhatnak.

A képviselők szerint a szerződés megerősíti az EU intézményrendszerének sajátosságát, miszerint a tagállamok olyan hatásköröket ruháznak rá, amelyekről úgy vélik, jobban gyakorolhatók közös mechanizmusokon keresztül. Ugyan?akkor elegendő biztosíték lesz arra, „hogy az EU ne váljék központosított, teljhatalmú, államok feletti állammá”. Ide sorolja a szöveg azt, hogy az „uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok nemzeti identitását”, és azt is, hogy az egyes tagállamoknak joguk van kilépni az unióból.Nagyobb hatékonyság

A képviselők szerint a szerződés növeli az uniós intézmények hatékonyságát, ugyanis jelentősen nő azon területek száma, ahol a Tanácsban egyhangú szavazás helyett minősített többséggel szavaznak.

Az új, kettős többségre épülő szavazási rendszer (a tagállamok 55 és a képviselt népesség 65 százaléka kell a döntéshez) megkönnyíti a Tanácson belüli döntéshozatalt.

Az Európai Tanács az unió valódi intézményévé válik, és hathónapos rotációs rendszerét a tagok által két és fél éves időtartamra megválasztott elnök váltja fel. Az EB tagjainak száma 2014-től a tagállamok számának kétharmad részére csökken, így a cselekvőképesebb lesz. Javul majd az unió mint globális tényező jelenléte, hatékonysága azáltal, hogy a külpolitikai főképviselői és a külügyi biztosi tisztséget összevonják, továbbá az EB és a Tanács tisztviselőiből meg a nemzeti diplomáciai szolgálatokból egységes külügyi szolgálatot hoznak létre. Ezt szolgálja a fegyveres támadás esetére vonatkozó kölcsönös segítségnyújtási záradék is.

Mindennek ára van

A jelentéshez fűzött indokolásban az LSZ létrejöttéhez vezető állomások ismertetésén túl a témafelelősök többek között megállapítják: az új szöveg „a jelenlegi szerződésekhez képest számos jelentős reformot és javítást tartalmaz”. Az LSZ ugyanakkor „kompromisszum eredménye, amely a parlament véleménye szerint sajnálatos módon nem foglal magában néhány, az (elvetett) alkotmánytervezetben szereplő elemet, továbbá több más elem és különleges intézkedés hatálybalépését elhalasztja bizonyos tagállamok követeléseinek kielégí?tésére”. Ez a politikai ára annak, hogy az unió kilábaljon abból a válságból, amelybe a francia és holland népszavazás negatív eredménye miatt került.

Nem alkotmány

A szerzők szerint nincs értelme az annyi polémiát okozó kérdésnek, hogy valóban alkotmányról van-e szó. Méndez de Vigo és Corbett úgy vélik, „a tagállamok el akarták hárítani azt a teljesen megalapozatlan félelmet, miszerint az unió alkotmánnyal való ellátása az első lépést jelenti egy központosított szuperállam létrehozása felé. A jelentéstevők sajnálatosnak tartják, hogy az unió szimbólumai – a zászló, a himnusz, a mottó, az euró, és az Európa nap – az új szerződésbe már nem kerültek bele”.

Ugyancsak sajnálatosnak tartják, hogy az Nagy-Britannia és Lengyelország kivonta magát az Alapjogi Charta kötelező érvénye alól. Szerintük e két tagállam „megfosztotta saját állampolgárait attól a lehetőségtől, hogy teljes mértékben élvezzék a charta által az alapvető jogok biztosítása tekintetében nyújtott védelmet. (ep-s, ú)

Eddig öt ország ratifikálta

A Lisszaboni Szerződést eddig Franciaországban, Magyarországon, Máltán, Szlovéniában és Romániában ratifikálták. A franciák még alkotmánytörvényt is módosítottak, hogy ne kelljen népszavazásra bocsátani. Szlovákiában az ellenzéki pártok eddig blokkolták a jóváhagyást, illetve a sajtótörvény módosításához kötik a jóváhagyást. Németországban váratlanul – Angela Merkel kancellár akarata és ígérete ellenére – lelassult a ratifikációs folyamat. Nagy-Britanniában a konzervatívok és a liberálisok egy része referendumot követel, de a Brown-kormány erre nem hajlandó. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a tagországok közül egyedül Írországban kell referendumot tartani a Lisszaboni Szerződésről. (ú)