Törökország: korszakos váltás előtt

Több nemzetközi szervezet a demokratikus elvek és a jogállamiság korlátozására figyelmeztet.A török parlament képviselőinek több mint háromötöde szavazta meg azt az alkotmánymódosítás-javaslatot, amely szerint Törökországban a parlamentáris köztársasági rendszert elnöki rendszer váltaná föl. Ezt azonban az ország polgárainak először népszavazással jóvá kell hagyniuk. Erdoğant erősítené Az elnöki rendszerre való átállást szorgalmazó török köztársasági elnök, Recep Tayyip Erdoğan a sikeres referendum után még jobban megerősíthetné hatalmát. „Az alkotmánymódosításnak az a lényege, hogy a török parlamenti rendszert elnöki rendszerré változtatná, ami azt jelenti, hogy a végrehajtó hatalom nem a parlamentnek felelős kormány, hanem a köztársasági elnök kezébe kerülne” – nyilatkozta lapunknak Szalai Máté Közel-Kelet-kutató, a Budapesti Corvinus Egyetem munkatársa és a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója.  Az alkotmánymódosítás továbbá megszüntetné a miniszterelnöki funkciót, illetve nagymértékben központosítaná a hatalmat. „Az Európai Unió szerint – a sikeres népszavazást követően – különösen aggasztó lehet az igazságszolgáltatás helyzete, mivel több testületbe is az elnök közvetlenül jelölhet vezetőket. Ezáltal az igazságszolgáltatás intézménye is Erdoğan elnök befolyása alá kerülne” – véli Szalai.  Az Európa Tanács alkotmányjogászokból álló csoportja több ellenérvet is feltüntetett az elnöki rendszer bevezetése ellen, és egy egyszemélyes tekintélyelvű elnöki rendszer kialakulásának veszélyére hívta föl a figyelmet. Az ET jelentése szerint a politikai rendszer ilyenfajta átalakulása csökkentené a már ingatag demokrácia szintjét az országban. Ráadásul gyengülne a jogállamiság, és korlátozva volna a hatalmi ágak szétválasztása is. Nyitott az eredmény Ugyan Törökországban az elmúlt hónapokban az áprilisi népszavazással kapcsolatban több felmérés is készült, jelenleg nem lehet tudni, milyen eredménnyel zárul. A legutóbbi négy közvélemény-kutatás közül mindössze egy jósolta azt, hogy a népszavazás sikeres lesz, és a török lakosság támogatja az elnöki rendszer bevezetését. A Gezici Intézet felmérése szerint februárban a megkérdezettek 42%-a támogatta volna a prezidenciális rendszert, a válaszadók 58%-a viszont ellene szavazott volna. „A közvélemény-kutatás eredményei változatosak, jelen pillanatban arra tudok következtetni, hogy nincs meg a többség az alkotmánymódosítás mellett” – mondta Szalai Máté.  A török kormányzó párt, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) még februárban kezdte meg hivatalos kampányát az alkotmánymódosításról szóló népszavazás mellett. A török elnök nemcsak hazájában próbálja meggyőzni a törököket arról, hogy szavazzanak az elnöki rendszer mellett, hanem az EU több tagországában is – főként Hollandiában és Németországban –, ahol jelentős számú török közösség él. Hollandia azonban nem értett egyet a törökök döntésével, így visszavonta a török külügyminisztert szállító repülőgép leszállási engedélyét, aki a rotterdami kampányrendezvényen vett volna részt. Hollandia mellett Németország és Ausztria sem támogatta a török politikusok kampányát. Németországban a baden-württembergi tartományban került volna sor egy kampányrendezvényre, azonban a város visszavonta az engedélyt a helyi kulturális központ használatára.  Az elemző szerint a kialakult török–holland és török–német feszültség mögött elsősorban belpolitikai megfontolások állnak. „Erdoğan elnök az elmúlt években gyakran élt azzal a politikai eszközzel, hogy ellenségképeket gyártott, majd ezeket használta fel saját politikai céljai megvalósítására. Jelenleg is ez történik, a hollandok és a németek pedig nagyon jó ellenségképet jelentenek” – mondta lapunknak Szalai.  Törökországban április 16-án több mint 55 millió török állampolgár adhatja le szavazatát, emellett közel 3 millió külföldön élő regisztrált török szavazó is részt vehet a népszavazáson, ami a szavazatok 5%-át jelentené.   A holland választások Szalai Máté szerint az elemzők véleménye megosztott abban a kérdésben, hogy Hollandia helyesen döntött-e, amikor nem engedélyezte török diplomaták részvételét a kampányban. „Vannak olyan szakértői vélemények, amelyek szerint a hollandok döntése jogos volt. Szerintük nem szabad hagyni, hogy a törökök konkrét belpolitikai célokra használják fel a török közösségeket Hollandiában vagy az EU többi országában” – mondta Szalai.  Ezzel szemben azonban olyan vélemények is elhangzanak, amelyek szerint az EU elhamarkodta döntését, ami politikai téren nem kedvezett a török–EU kapcsolatoknak. „A hollandok által hozott döntésnek is belpolitikai oka volt, mivel az országban március 15-én parlamenti választások zajlottak, melyek eredményeként Mark Rutte miniszterelnök megerősítette a pozícióját. A választók egy jelentős része azt mondta, a török kérdés hozzájárult ahhoz, hogy a parlamenti választások során Rutte pártját támogassák” – hangsúlyozza a szakértő.  Erdoğan támogatná a halálbüntetést A népszavazás kapcsán tartott kampány során a török elnök arról is beszélt, hogy támogatná a halálbüntetés visszaállítását az országban. A halálbüntetés visszaállításának a kérdése már 2014-ben is napirendre került Törökországban, azonban ekkor a törvényjavaslatot hatályon kívül helyezték, mivel ez volt az EU-csatlakozás egyik feltétele. A halálbüntetés bevezetéséről a török parlamentnek kell döntenie, azonban annak elfogadása valószínűleg az uniós csatlakozási tárgyalások befejezését jelentené. Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint teljességgel elfogadhatatlan lenne egy tagjelölt országtól a halálbüntetés bevezetése, mivel az szembe megy az EU alapvető értékeivel és jogszabályaival. Eközben Törökország csatlakozási folyamata az eddigi leghosszabb csatlakozási folyamat. A közel 79 millió lakosú ország már 1968-ban felvette a kapcsolatot az Európai Gazdasági Közösséggel, formális csatlakozási kérelmét pedig 1987-ben nyújtotta be, azonban két évvel később az Európai Bizottság elutasította a tárgyalások megkezdését a görög–török kapcsolatra és a ciprusi konfliktusra hivatkozva. Törökország 1999 óta EU-tagjelölt, a csatlakozási tárgyalások pedig 2005-ben kezdődtek. Azóta azonban csak 15 fejezetet sikerült megnyitni a 35-ből, és csak egyet, a tudományos és kutatási fejezetet tudták lezárni.  Rendeződhet a török–EU viszony „Úgy gondolom, április 16-án új időszámítás kezdődik Törökországban. Nem tudhatjuk pontosan, mi történik a népszavazást követően. Mindenestre esély van arra, hogy az áprilisi referendum után rendeződik a török–EU viszony” – véli Szalai Máté. A szakértő szerint retorika szintjén az elmúlt hónapokban valóban romlott az uniós–török kapcsolat, azonban ezentúl ez már kevésbé mondható el. „A NATO-ban van együttműködés, annak ellenére, hogy a törökök felmondtak néhány projektet. Törökország 1995-től tagja a vámuniónak, ami komoly együttműködési formát jelent. Törökország külkereskedelmének 40%-a irányul az unióba” – figyelmeztet Szalai Máté.  A török belügyminiszter havi 15 ezer menekült útnak indításával, valamint a 2016-ban életbe lépett migrációs megállapodás felbontásával fenyegette meg Európát, amiért Németország és Hollandia beleavatkozott a török népszavazásba. Dudlák Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem munkatársa szerint nehéz megjósolni, hogy a török kormány meddig hajlandó a törökök vízummentességével kapcsolatban várni. „Könnyen előfordulhat, hogy az EU-csatlakozáshoz hasonlóan a törökök számára – ha az EU nem tartja be ígéreteit – ebben az esetben is érdektelenné válik a migránsok ellenőrzése.”Dudlák szerint a török fél már több alkalommal kifejezte az egyezmény egyoldalú felbontására irányuló szándékát, ám ezt ismét csak a belpolitikai helyzetre reagáló külpolitikai „kiszólások” kategóriájába érdemes sorolni. „Minthogy azonban a kormány népszerűsége a török közvélemény szemében nagyban függ a vízummentesség megszerzésétől, a megállapodás felmondása az áprilisi népszavazás előtt politikai öngyilkosságnak tűnik” – mondta lapunknak Dudlák Tamás. Németh Viktória