Többnyelvűség Svájcban

A valóságban azonban az ország egyik településén sem hivatalos mindegyik, hanem az egyes kantonok és félkantonok döntenek arról, hogy a fenti négy nyelv közül melyiket tekintik hivatalosnak.

Így vannak egynyelvű (pl. Genf: francia), kétnyelvű (pl. Bern/Berne: német és francia) kantonok, és van az egyetlen háromnyelvű kanton (Graubünden/Grischun/Grigione: német, rétoromán, olasz). A nyelvi egyenjogúság jegyében a bélyegeken az ország latin elnevezése, Helvetia szerepel, és a berni szövetségi parlament épületén is latin nyelven díszeleg a Curia Confoederationis Helveticae felirat.

Az egyik hivatalosan kétnyelvű kanton, Valais/Wallis – az ország egyik legjelentősebb mezőgazdasági termőterülete, különösen a borai (Fendant, Heremitage, Petite Arvine) és a gyümölcstermesztése révén ismert – a Rhône völgyében fekszik. Északkeleten a walliserdütsch, délen és nyugaton a francia ajkú lakosság él. Az iskolában mindenki kötelezően tanulja mindkét nyelvet. Ahogyan azonban Európa legmagasabban fekvő borvidékén, Visperterminenben többen is fogalmaztak, ez a kétnyelvűség úgy néz ki, hogy ha a felső-wallisiak mennek Alsó-Wallisba, akkor franciául kell beszélniük, hogy jól megértessék magukat az ottaniakkal, ha azonban az alsó-wallisiak jönnek Felső-Wallisba, akkor a helyieknek kell franciára váltaniuk.

A nyelvhatár Sierre/Sidersnél húzódik, amely jelentősebb város a fővárostól, Siontól északkeletre. Az itteni Idegenforgalmi Főiskolán, amely a Nyugat-Svájci Főiskola egyik kihelyezett részlege, kétnyelvű az oktatás. A hallgatók választhatnak, hogy a tárgyakat csak franciául, csak németül vagy vegyesen akarják-e tanulni. Akik egynyelvű képzést választanak, azoknak kötelező a másik nyelvet nagyon magas szinten, nyelvóraként tanulniuk!

Szintén Sierre-ben működik a Canal 9/Kanal 9 nevű televízió, amely Wallis egyetlen kétnyelvű sajtóterméke, ugyanis a rádiócsatornák (a RhôneFM és a Radio Rottu Oberwallis; mindkét adó a kanton fő folyójának francia, illetve walliserdütsch nevét viseli, de két, egymástól teljesen független, privát társaság), valamint napilapok (a Le Nouvelliste és a Walliser Bote) csak egy-egy nyelven hallgathatóak-olvashatóak.

A Canal 9 eredetileg egy sierre-i helyi televízióként indult, és csak francia nyelven sugárzott, a kantonszintre kiterjedő sugárzási engedély megszerzésekor beadott pályázatukban azonban vállalták a kétnyelvűséget, így vannak francia és német nyelvű adások is. A német alatt csak a feliratozott francia nyelvű riportok esetében értendő az irodalmi német nyelv, különben a helyi walliserdütsch tájnyelvet használják a műsorkészítők.

A kanton fővárosa, Sion már egyértelműen a francia nyelvű részen fekszik, a vasút tisztviselői, a buszsofőrök, az egyszerű járókelők vagy közalkalmazottak azonban természetesen németül is beszélnek, igaz, általában erősen érezhető akcentussal, és magukat állandóan exkuzálják, amiért nem tudják olyan jól a nyelvet. „Csak az iskolában tanultam, amúgy nem szoktam nagyon használni…” – hangzik gyakran az érvelés…

A Wallis francia ajkú részén fekvő Saillon gyógyfürdőjébe ugyan javarészt Svájc franciául beszélő területeiről jönnek a turisták, a kiszolgáló személyzet azonban természetesen az iskolában tanult, irodalmi németet is beszéli, és amilyen nyelven szólítják, olyan nyelven válaszol.

A másik államnyelvet a kantonban általában az alapiskola harmadik–hatodik osztályától kezdik tanítani, kötelezően. A német ajkú kantonokban az angol nyelv oktatását hamarabb elkezdik. Uriban például a francia nyelvet csak a hetedik osztályban kezdik tanulni, ugyanakkor a francia ajkú Genf kanton és a német ajkú Nidwalden, Obwalden és Uri félkantonok hivatalos csereprogramokat szerveznek, hogy a másik fő államnyelv elsajátításában segítsék a pedagógusokat és a diákokat. Wallisban lehetőség nyílik arra, hogy egy osztályt a kétnyelvű kantonnak azon a részén végezzenek a diákok, ahol a másik államnyelvet beszéli a lakosság. A szomszédos, francia ajkú Vaud-ban már a harmadik osztálytól tanítják a német nyelvet. Éppen ezért meglepő, hogy a turisztikai szempontból Svájc egyik legfrekventáltabb részének számító Genfi-tó partján jóval alacsonyabb szinten beszélték a német nyelvet, mint ahogyan az ember elvárná. Még egy négycsillagos szállodában is előfordult, hogy nem akadt egy alkalmazott sem, aki bírta volna a nyelvet, és az étterem vendégeit kellett megkérdezni, tudna-e valaki tolmácsolni… Mindez Chaplin és a csokoládé hazájában, a világhírű üdülőparadicsomban, Veveyben.

Ugyanakkor, Vaud hegyvidéki, Pays d’Enhaut-nak, vagyis Felföldnek nevezett részén, a német–francia kétnyelvű Bern kanton határánál mindenki kitűnően beszélt németül, annak ellenére, hogy a Montreux-Vevey Riviérával szembeni terület nem mondén, világvárosi pezsgéséről, hanem az Étivaz sajtot készítő parasztgazdaságokról és sajtüzemekről híres.

A helyzetről sokat elárul az a tény, hogy a Riviérán sok odatelepült német ajkú is csak a francia nyelvet használja. Az asszimiláció olyan mértékű, hogy sokan a gyermekeiknek, unokáiknak sem tanítják meg a schwitzerdütsch vagy a német irodalmi nyelvet. Németül főként azok beszélnek jól, akik gazdasági vagy baráti kapcsolatokat ápolnak a svájci köznyelvben gyakran „Rösti-ároknak” is nevezett kulturális, illetve nyelvhatár túlsó oldalán élőkkel, így például az UNESCO világörökség részét képező, festői szépségű, Lavaux borvidék borászai, ahol főként saszla terem...

Néhány héttel svájci utazásomat követően volt szerencsém meghallgatni Doris Leuthard svájci államelnök asszony előadását, amelyet a Svájccal legszorosabban együttműködő állam, Liechtenstein legnagyobb városában, Schaanban tartott, a világgazdasági válsággal kapcsolatos túlélési stratégiákról. Az előadást követően különböző svájci újságíróknak nyilatkozott – természetesen mindig az adott sajtótermék nyelvén! A Schweizer Fernsehen hírmagazinja számára németül, a Radiotelevisione Svizzera di lingua italiana rádióriportereinek olaszul. Ezt a példát más államfők is követhetnék... (Posta Ákos István)