Több ezer beteg van az európai

Brüsszel. Érdekes témával, a szervadományozással, szervátültetéssel, szervekereskedelemmel és ennek kapcsán az ún. szervturizmussal foglalkozott nemrégiben az Európai Parlament. A nagy többséggel elfogadott, saját kezdeményezésű jelentést a ciprusi Adamosz Adamou terjesztette elő a közegészségügyi szakbizottság nevében. Dióhéjban a lényeg: a képviselők uniós együttműködéssel javítanák a szervátültetés elérhetőségét, és minden tagállamtól azt kérik, 2010-ig töröljék el azokat a szabályaikat, amelyek szerint csak az adott országban használhatók fel a szervek. Az EP határozottan fellépne a szervkereskedelem és a szervturizmus ellen, és szigorú szabályokhoz kötné a pénzügyi ellentételezést.

Az EP jelentése üdvözli, hogy a bizottság olyan irányelvet akar javasolni, „amely uniós szintű minőségi és biztonsági előírásokat állapít meg a szervek adományozására, beszerzésére, vizsgálatára, megőrzésére, szállítására és elosztására”. A képviselők ugyanakkor aggodalmukat fejezik ki, amiért nem áll rendelkezésre elég átültethető szerv Európában. A szöveg emlékeztet: az európai várólistákon jelenleg több ezer beteg van, körükben pedig „nagyon jelentős az elhalálozási ráta”. Az EP úgy vélte, nagy lehetőség rejlik a szakértelem megosztásában az unió államai között, ami növelheti a donorok arányát és uniószerte kiegyenlítheti a szervátültetés elérhetőségét.

Az EP szerint szükségtelen közelíteni egymáshoz az egyes országok szervátültetésre vonatkozó jogi szabályozását, ugyanakkor a képviselők felkérték a tagállamokat, vezessék be jogszabályaikba egy olyan jogi képviselő kinevezésének lehetőségét, aki egy személy halála után dönthet a szervadományozásról. Jelentős űjításnak számít: a képviselők bevezetnék a nemzeti rendszereket kiegészítő európai donorkártyát.

A megszavazott jelentés szerint biztosítani kell, hogy a szervadományozás továbbra is szigorúan nem kereskedelmi jellegű maradjon. „A szervadományozás önzetlen és önkéntes módon, a donorok és átültetésre várók közötti pénzkifizetés kizárásával, szigorúan csak az adományozáshoz kapcsolódó költségek és a kellemetlenségek ellentételezésére korlátozódó költségtérítés mellett történjen.” A parlament arra kéri a tagállamokat, „ha nemzeti jogszabályaik ilyen adományozást lehetővé tesznek, biztosítsák a befogadóhoz genetikailag vagy érzelmileg nem kötődő, elhunyt és élő donorok névtelenségének megőrzését, … határozzák meg azokat a feltételeket, amelyek mellett pénzügyi ellentételezést lehet nyújtani”.

Kapcsolat van a szervhiány és a szervkereskedelem között, ez utóbbi aláássa a rendszer hitelességét az önkéntes és fizetség nélkül adományozó donorok előtt. A szervek bármilyen haszonszerzési célú felhasználása etikátlannak minősül, összeegyeztethetetlen a legalapvetőbb emberi értékekkel és az emberi méltóság megsértését jelenti – áll a szövegben.

A képviselők arra kérik az Európai Bizottságot, küzdjön a szerv- és szövetkereskedelem ellen és ennek egyetemes betiltásáért. Felszólítják az EB-t és a tagállamokat, tegyenek intézkedéseket a szervturizmus megakadályozására, „megvédve a legszegényebb és legsebezhetőbb donorokat attól, hogy a szervkereskedelem áldozataivá vál?janak”. A képviselők a büntető törvénykönyvek módosításával is biztosítanák, hogy a szervkereskedelemért felelősöket – adott esetben az ebben közreműködő orvosokat is – vád alá helyezzék.

Az Európa Tanács és a WHO jelentéseiből világosan kiderül, hogy a szervkereskedelem az EU tagállamaiban is létező probléma, az EP ezért felkéri az EB-t és az Europolt, hogy javítsák a szervkereskedelmi ügyek felügyeletét és vonják le a megfelelő következtetéseket.

A parlamenti vitában többen rámutattak, sok ember hal meg vagy szenved azért, mert nem jut időben beültethető szervhez, pedig sok embernek nem jelentene etikai problémát, hogy halála után felhasználják a szerveit, ha tudna erről a lehetőségről. Fontos lenne a felvilágosító munka, hogy a polgárok tudják, ha nem rendelkeznek szerveik esetleges átültetéséről, akkor ez bizonyos államokban az átültetés tilalmát jelenti. (Ezért javasolta az EP, hogy egy jogi képviselő a halál után dönthessen a szervek sorsáról, ha az elhunyt erről nem rendelkezett másképp.) Olajos Péter (néppárti) képviselő felvetette azt is, hogy transzplantációs koordinátorokat kellene kijelölni az európai kórházak intenzív osztályain. (ep-s, ú)