Tévhitek hosszú sora

Túlzott várakozások és megalapozatlan hiedelmek nehezítik a hazai és a nyugat-európai közvélemény tisztánlátását az unió keleti bővítésének ügyében. Mindezeket a kételyeinket, aggodalmainkat, várakozásainkat megpróbáltuk pontokba szedni és az egyes kérdésekre tömören válaszolni.

1. A bérek a csatlakozás után gyorsan nőnek.

Valójában a csatlakozás csak közvetve és hosszabb távon gyakorolhat hatást a bérekre, mivel ez a szlovák gazdaság teljesítményének és termelékenységének függvénye. Egyébiránt a bérekre vonatkozóan nincs semmiféle közösségi szabályozás.

2. Nagyarányú működőtőke-beáramlás várható.

A csatlakozásnál fontosabb feltétele a közvetlen tőkebeáramlás felgyorsulásának a nyugat-európai fellendülés, valamint a hazai tőkevonzó eszközök korszerűsítése és EU-konformmá alakítása.

3. A brüsszeli dotációk gyors modernizációhoz vezetnek.

Az uniós tagság legfontosabb hozadéka valóban annak modernizációs „horgony” szerepe, ez azonban csak hosszabb távon valósulhat meg. A támogatásokat nem kell ugyan visszafizetni, de azok felhasználást az uniós apparátus árgus szemekkel figyeli majd. További feltétel a társfinanszírozás, amihez módosítani kell az itthoni büdzsé szerkezetét.

4. Gazdaságunk gyorsan utoléri a jelenlegi uniós szintet.

Jelenleg Szlovákia vásárlóerő-paritáson az átlagos uniós GDP 45–48 százalékán áll. 2010-ig ez 60 százalék fölé nőhet, ám a 100 százalékig még alighanem évtizedeket kell várni.

5. A schengeni határ megszűnik hazánk és Ausztria között.

Valójában a schengeni határ még legalább 2006-ig megmarad a szlovák–osztrák szakaszon.

6. Az árak a csatlakozás után a nyugat-európai szintre nőnek.

Az unión belül is jelentős árkülönbségek vannak, ráadásul a távolabbi célként megjelenő európai pénzügyi uniós tagság az infláció további csökkentését követeli meg.

7. Tönkremennek a kis- és középvállalkozások.

E körnek valóban az eddiginél keményebb versenyfeltételek mellett kell helytállnia, ám az unió a kis- és középvállalkozásokat számos formában támogatja, ami beépült a régiófejlesztési politikákba. A versenyképes cégeknek kedvező lehet, hogy a belső piacon működhetnek.

8. A külföldiek elveszik tőlünk a munkalehetőséget.

Nem várható nagyobb munkaerő-bevándorlás. Részben az unión belül is alacsony migráció miatt, részben pedig azért, mert a szlovákiai munkaerő mozgását korlátozó tagállamokkal szemben hazánk is korlátozásokkal élhet.

9. A külföldiek olcsón felvásárolják a földet.

A csatlakozási tárgyalásokon született egyezség értelmében 7 évig nem vásárolhatnak még földet a külföldiek Szlovákiában, amit további 3 éves korlátozás követhet. Az egyéni gazdálkodók – művelésre kötelezve – már ma is bérelhetnek legálisan földet.

10. A nyugati áruk kiszorítják a szlovákiai termékeket a hazai piacokról.

Szlovákia és az Európai Unió között már most gyakorlatilag teljes ipari szabadkereskedelem áll fenn, így e tekintetben nagy változás nem várható.

11. Elvész Szlovákia szuverenitása.

Az állam bizonyos jogosítványai valóban átkerülnek Brüsszelbe, ám Szlovákia a közös döntéshozatal és annak döntően konszenzusos jellege következtében az európai politikát formáló tényező lesz.

Természetesen az Európai Unióban is sokszor téves elképzelések uralkodnak a keleti irányú kibővítést illetően. Ezek döntően a következők:

1. Az olcsó munkaerő elönti Nyugat-Európát, nő a munkanélküliség.

Ez aligha következik be, mert egyfelől a közép-európai munkaerő nem mobilis, másfelől néhány tagállam – Németország és Ausztria mindenképpen – átmeneti korlátozást vezet majd be a tagjelöltekkel szemben ezen a téren.

2. A bevándorlók hada rontja majd a közbiztonságot.

Nem várható nagy migráció az új keleti tagállamokból.

3. Az olcsó dömpingáruk elárasztják Nyugat-Európát.

Már most is teljes ipari szabadkereskedelem van hazánk és az EU között.

4. Sokba kerül a bővítés.

Valójában a jelenlegi tagállamok csak a bruttó hazai össztermékük (GDP) néhány ezrelékét fordítják az új tagok felzárkózására. Az egész uniós büdzsé a tagállamok GDP-jének alig 1,27 százalékát teszi ki.

5. A keletiek csatlakozása lenyomja az euró árfolyamát.

A közös valuta árfolyamát nem a periférikusabb országok teljesítménye viszi le, hanem a centrum-országok alacsonyabb növekedési üteme.

6. Lassul a döntéshozatal, tovább nő az uniós bürokrácia létszáma.

Rövid távon ez valószínűsíthető, de éppen ezért nem halogatható tovább a döntéshozatali mechanizmus leegyszerűsítése.

7. Megnő az illegális bevándorlás és a szervezett bűnözés veszélye.

Az unió a schengeni szabályok életbeléptetésekor szigorúan ügyel arra, hogy addig nem bomlanak le a belső határok, amíg nem biztosított a külső határok maximális védelme. (F, ú)