Szent Malakiás írországi próféta szerint az utolsó előtti pápa jön

A Szent Malakiásnak tulajdonított prófécia szerint a II. János Pál után következő egyházfő az utolsó előtti. A Malakiás-lista alapján az utolsó pápa száműzetésbe kényszerül, Róma elpusztul, ezután egy új korszak kezdődik. Az elmúlt évszázadok során, amikor a regnáló pápa életkora vagy egészségi állapota miatt aktuálissá vált az utódlás kérdése, újra és újra felbukkant a XII. században élt Szent Malakiásnak, az írországi Armagh püspökének tulajdonított lista. A profetikus felsorolásban rövid jellemzések szerepelnek az egymást követő pápákról. A teológusok, történészek késhegyre menő vitát folytatnak a Malakiás-lista valódiságáról.

Azt a szkeptikusok is elismerik, hogy a lista a nyilvánosságra kerülése óta nem változott. Az eltelt 450 évben viszont az egymás után következő egyházfők közül sokra jól ráillett a vonatkozó latin nyelvű szimbolikus jellemzés.

Címer vagy valami más

A hagyomány szerint Malakiás római útján élte át nevezetes látomását, amely után a „idők végezetéig” sorban következő 112 pápáról (más értelmezés szerint 111 pápáról plusz a számozás nélküli utolsó kakukktojásról) feljegyezte a meglátásait. Ezek a leírások legtöbbször a pápa családjának címerére, illetve az uralkodásuk során bekövetkezett fontos eseményre utalnak.

100 év pápái

A kortárs 20. századi pápák sora a listában 102.-ként következő XIII. Leóval (1878-1903) kezdődik, akit Malakiás a Lumen in coelo (fény az égből) leírással jellemez. A pápa címerét üstökös ékítette. Az Ignis ardens (lángoló tűz) X. Pius (1903-1914) volt, akinek uralkodása idején kitört az első világégés. A 104. pápa, aki a Religio depopulata (elnéptelenedett vallás) jellemzést kapta, talán a kommunizmus térnyerése miatt, XV. Benedek (1914-1922) volt. Pastor angelicus (angyali pásztor) néven szerepel XII. Pius (1939-1958), Fides intrepida (rendíthetetlen hit) volt XI. Pius (1922-1939) névjegye, míg a Pastor et Nauta (pásztor és tengerész) a megválasztása előtt Velence püspökeként dolgozó XXIII. János (1958-1963) lehet.

Napfogyatkozás

A lista 108. bejegyzése a Flos florum (virágok virága) néven jellemzett VI. Pál (1963-1978), akinek milánói érseki címerét három hercegi liliom ékesítette. A De medietate Lunae (a félholdból) I. János Pál (1978) volt, aki reformokat beharangozó, gyanúsan rövid (alig 33 napos) uralkodását éppen félholdkor kezdte.

A 1978-ban a pápai trónt elfoglaló II. János Pál a sorban a 110., a rá vonatkoztatott leírás pedig De labore Solis („a nap vajúdásából”, azaz „a napfogyatkozásból”). Karol Wojtyla, Krakkó érseke 1920. május 18-án született a lengyelországi Wadowicében, egy napfogyatkozás idején.

Jön az olajfa

A Malakiás-lista innentől kezd érdekessé válni. A 111. szám alatt jegyzett pápa a Gloria Olivae „az olajfa dicsősége” jellemzést kapta. Ennek értelmét is régóta próbálják megfejteni, és találgatásokból nincs hiány. Például néhány forrás arra emlékeztet, hogy a bencés rend egyik ágát Olivetans néven emlegetik. Ráadásul a rend hagyománya állítólag már évszázadok óta az, hogy ez a pápa a soraikból kerül ki. Valószínűbb viszont, hogy a Gloria Olivae jellemzés az eddigiekhez hasonlóan többszörös értelmezésben érvényesül majd. Az egyik elképzelés szerint a legegyszerűbb megfejtés, ha a következő egyházfő zsidó családból származik, mivel a „zsidókat azonosítják az olajfával”. ĺgy a levezetés szerint csakis tekintélyes bíborosról lehet szó, aki zsidó háttérrel rendelkezik, és hosszú béketeremtő tevékenységre tekinthet vissza. Ez a leírás pedig egyedül Párizs bíborosára, Aron Jean-Marie Cardinal Lustigerre igaz.

Petrus Romanus

Utána szám nélkül következik Petrus Romanus (Római Péter, vagy római szikla), akinél az egyetlen hosszabb szöveg szerepel. Eszerint amikor ez az illető kerül a pápai trónra, a végső üldözés után „Róma leromboltatik, és a félelmetes Bíró fogja ítélni az ő népét. Vége.”