Simon Peresz újrakezdésre szólított fel

Tel-Aviv/London. Kapcsolataik újrakezdésére szólította fel az izraelieket és a palesztinokat a palesztin elnök halála után az izraeli ellenzék vezetője, Simon Peresz volt miniszterelnök. „Ma szabad az út, hogy megszabaduljunk a múlt hibáitól és kidolgozzunk egy végső békemegállapodást” – hangsúlyozta az Izraeli Munkapárt elnöke a Jediót Ahronót tegnapi számában megjelent írásában. Arafat halála után a terror útja lezárult, most egy új korszak köszöntött be – tette hozzá. Peresz külügyminiszterként a később meggyilkolt Jichák Rabin miniszterelnökkel és Arafattal együtt kapott Nobel-békedíjat.

A politikus a zsidó telepek felszámolását és a teljes kivonulást követelte az összes olyan palesztin területről, amely „egy végleges rendezés keretében nem fog izraeli fennhatóság alá tartozni”. A palesztinoknak le kell térniük a terror útjáról, és területeiken gondoskodniuk kell a nyugalomról, a rendről. Mahmúd Abbászt (Abu Mazent), a PFSZ új elnökét és Ahmed Korei (Abu Ala) kormányfőt bátor és méltó vezetőknek, palesztin hazafiaknak jellemezte. Mindketten a békét akarják és ellenzik a terrort - írta. „A történelem ma a lehetőség megragadására szólít bennünket” – hangsúlyozta.

Peresz a tegnapi The Timesba is írt megemlékezést: „Jasszer Arafat fáradhatatlan erőfeszítéssel négy évtizeden keresztül a világpolitika előterében tartotta a palesztin ügyet, ennek eszköze azonban túl sok esetben a kard volt.” Peresz szerint a néhai palesztin elnök élvezte népe szeretetét és tiszteletét, visszafogott életet élt, és keveset akart saját magának. „Arafat ugyanakkor keserves harcot folytatott Izrael és az izraeliek ellen, számos aljas cselekedetet követett el, családokat és életeket tönkretéve. Minden kötelezettségvállalása ellenére soha nem hagyott fel teljesen azzal, hogy a terror eszközével tartsa életben a palesztin ügyet.” Mégis, Arafatnak volt bátorsága ahhoz, hogy szakítson a múlttal, és vezetői pozícióját felhasználva megnyitotta az utat a területmegosztáson alapuló történelmi rendezés előtt. Elfogadta a megváltozott realitásokat, mindazonáltal nem ment el elég messzire: amikor népe szeretete és népe életminőségének javítása között kellett választani, ő sajnálatos módon az előbbit választotta. Arafat nem volt hajlandó kemény döntésekkel kockára tenni népszerűségét. A volt izraeli kormányfő felfedte, hogy a palesztin vezető az oslói rendezési egyezmény aláírása után keserűen jegyezte meg neki: az izraeliek az egyezséggel népszerű figurából ellentmondásos személyiséggé változtatták őt a palesztinok és az egész arab világ szemében.

„Arafat tehetséges ember volt, de sokkal többet tehetett volna a palesztin ügyért, ha ténylegesen hátat fordít a terrorizmusnak a tárgyalásos megoldás kedvéért” – írta Simon Peresz. A palesztinoknak most „fel kell ismerniük, hogy Izrael nem fog eltűnni, mert a zsidó népet mély gyökerek kötik történelmi földjéhez. A zsidó nép azonban erkölcsi alapokon álló nép, amelynek hagyományai és értékei azt diktálják, hogy megtanuljon békében együtt élni másokkal.”