Obama győzött ugyan, ám a belpolitika erőtér változatlan

 

Az elnöknek már nem kell amiatt aggódnia, hogy egészségbiztosítási törvényét megfúrja az ellenzék, hogy a Wall Street reformját kibelezi a kongresszus, sem amiatt, hogy neve bekerül az egymandátumos elnökök közé, akiket elzavartak a választók, mielőtt befejezhették volna munkájukat. A szavazók azért tartottak ki Obama mellett, mert inkább őbenne bíztak, hogy megoldja életük nagy problémáit.    A keddi voksolás azonban változatlanul hagyta a washingtoni erőteret: a porondon maradtak mindazok, akik miatt olyannyira működésképtelenné vált a főváros, hogy az Egyesült Államok csőd közeli helyzetbe jutott. Az elnök ismét egy republikánus többségű képviselőházzal áll szemben. Az ellenzéki frakció vezére, John Boehner már a választás éjszakáján kijelentette, hogy pártja fontos üzenetet kapott a választóktól: szó sem lehet az adók emeléséről.    Obamának ugyan rendelkezésére áll a szenátusi "tűzfal", hiszen a kongresszus felsőházában a demokraták megőrizték szűk többségüket, de ez nem elég ahhoz, hogy megakadályozzák a republikánusokat a fontos törvények halogató taktikával történő jegelésében. Így az elnökre hárul annak a terhe, hogy megtalálja a kompromisszumokat - és ne csak az ellenzéktől várja ezt.    Az elektorok szavazatait tekintve Obama nagy fölénnyel győzött, ám a választópolgárok szavazatainak megoszlása azt mutatja, hogy az általa vezetett ország mélyen megosztott.    Mitch McConnell, a szenátus republikánus csoportjának vezetője fenntartásokkal üdvözölte Obama sikerét. "A választók nem támogatták az elnök első hivatali idejének hibáit vagy hatásköri túllépéseit. Csupán több időt adtak neki annak a munkának az elvégzéséhez, amelyet a kongresszussal történő együttműködésben várnak el tőle" - jelentette ki.    Obama annak ellenére győzött, hogy a gazdaság elszívta a nemzet lelkesedésének jó részét. Annak ellenére győzött, hogy a munkanélküliség 7,9 százalékos - ilyen magas mutató mellett egyetlen hivatalban lévő elnök sem tudott még választást nyerni a nagy világgazdasági válság (1929-32) óta. Annak ellenére győzött, hogy a választók jelentős része úgy vélekedett: Romney alkalmasabb lenne a washingtoni patthelyzet feloldására. Annak ellenére győzött, hogy a választók nagy többsége úgy érezte: rosszabbul él, mint négy évvel ezelőtt. Ez pedig nagy próbatétel egy hivatalban lévő elnök számára.    Obama azért győzött, mert a választók olyan vezetőt akartak az ország élén látni, akit már ismernek. Meggyőződéssel hitték, hogy Obama, nem pedig Romney képes megérteni napi gondjaikat: a felsőoktatási tanulmányokkal járó költségeket, a biztosítási díjakat, álmatlan éjszakáikat. Exit pollok eredményéből kitűnik, hogy Obamában a szegények és a középosztály hangját látták a választók, Romneyban viszont olyan fickót, aki a gazdagokhoz húz.    A verseny korán eldőlt, miután Obama sorra nyert a billegő államokban, azok közül is a legfontosabbikban, Ohióban. Ott sikerrel hivatkozott az autóipar megmentése érdekében hozott mentőcsomagjára, szertefoszlatva Romney győzelmi reményeit.    Romney fellépésének hátterét vállalatok élén aratott sikerei, valamint Massachusetts állam kormányzójaként elért eredményei képezték; tanult továbbá első (sikertelen) elnökjelölti próbálkozásából is. Ám soha nem tudta elhitetni a választókkal, hogy ő az a politikus, akire az emberek rábízhatják biztonságuk szavatolását és álmaik valóra váltását. Mindvégig közel volt hozzá, de nem tudta átlépni a lélektani határt - írta az AP.