Obama elnöksége: vége a mézesheteknek

Mint a Le Figaro című francia lap elemzésében rámutat, az az ember, akinek sikerült magával ragadnia Amerikát, s átformálni az Egyesült Államokról külföldön kialakított képet, most belesüppedt az egészségügyi rendszer ambiciózus reformtervébe. Nem tudta egyértelműen elmagyarázni, mit is akar tenni azért, hogy az orvosi ellátást kiterjessze arra az 50 millió emberre, akik ma még kiesnek e körből, s egyben rendbe tegye a társadalombiztosítás pénzügyeit. Ellenfelei persze mindent megtesznek, hogy kifigurázzák elképzeléseit. A viták nyomán így olyan kép alakult ki a közvéleményben, hogy itt tulajdonképpen egy "szocialista" orvosi rendszert fognak rákényszeríteni az amerikaiakra, hogy ingyenessé teszik az abortuszt, az illegális bevándorlók gyógykezelését, s hogy bátorítják majd az eutanáziát. Obama minden ékesszólása kevés volt ahhoz, hogy hiteltelenítse ezeket a hamis állításokat.
    A közvélemény-kutatások eredménye kiábrándító: azt mutatja, hogy az amerikaiak többsége elutasítja az egészségügyi reformot, s hogy az elnök veszélyes mértékben veszít népszerűségéből. Ma már sokan kérdezik: vajon Obama tényleg jobban tud álmokat adni az embereknek, mint - az általánosságok mezejét elhagyva - megküzdeni a kemény realitásokkal?
    Az elnök helyzetét nehezíti, hogy az ellenzékben lévő republikánus párt - a tavaly novemberi, súlyos választási vereség után - kezd újból erőre kapni. A Le Figaro szerint a republikánusok a fehér lakosság félelmeit használják ki pozíciójuk erősítésére: így a félelmet a nagyszabású egészségügyi reformtól (az amerikai lakosság jelentős csoportjai hagyományosan ellenzik az állam túlzott beavatkozását). Ugyanakkor a folyamat túlmutat az egészségügyön: úgy tűnik, az "Obama-jelenség" okozta kulturális sokk miatt aggodalommal teli fehér társadalom magához tért a 2008 novemberi kiütéses eredmény után.
    "Obama súlyos hibát követett el, amikor azt hitte, hogy a lakosság kész a forradalmi típusú reformokra" - mondta a francia lapnak egy volt republikánus képviselő, Tom Davis. "Amit az emberek elutasítottak, az Bush volt, nem pedig Amerika alapvető értékei" - tette hozzá egy konzervatív szakértő, Gary Schmidt. A francia lap idézte egy egyszerű tiltakozó szavait, aki azt az egészségügy reformjára utalva kifakadt: "Miért fizessünk mi azok helyett, akik rossz döntést hoztak? Mi nem akarunk olyan társadalmat, amely európai típusú támogatottakból áll."
    Ugyanakkor a republikánusok előretörése kockázatokkal is jár a párt számára: ha esetleg győznek a jövő évi kongresszusi választásokon, akkor az megerősítheti a párt radikalizálódó irányvonalát, s tovább késleltetheti a szükséges átalakulást. "Most ugyanis csak Obama elutasítottsága miatt tudnak újból erősödni" - mutatott rá egy amerikai újságíró, Linda Feldman, aki cikket szentelt a témának. 
    A republikánusok hátországa egyre csökkent az utóbbi évek választásain: a párt földrajzi szempontból ma már leginkább csak a déli, fehér lakosságú területekre és a Közép-Nyugat mezőgazdasági övezeteire korlátozódik. Elvesztette korábbi tömegtámogatottságát a nagyvárosokban, különösen a fiatalok és a nők körében, akik a tavalyi választáson inkább Obamát támogatták. Márpedig Feldman szerint ez az új helyzet igazi demográfiai kihívást jelent a republikánusok számára, ugyanúgy, mint az, hogy eltávolodtak tőlük az etnikai kisebbségek, így például a spanyol ajkúak, akik pedig egykoron a konzervatívok szövetségesének számítottak. 
    Ám bárhogy alakuljon is a republikánusok jövője, a jelenlegi amerikai helyzetet a Le Figaro úgy összegzi: még az új elnökség első hónapjainak mérlege is elég gyengére sikerült, pedig akkor nagy népszerűsége miatt Obama szinte mindent megtehetett, amit akart. A lap szerint ez éppúgy igaz a külpolitikára, mint a belpolitikára. A Közel-Keleten nem sikerült rábírnia Izraelt a ciszjordániai telepépítés leállítására, de azt sem érte el, hogy az arab országok bizalomerősítő lépéseket tegyenek a tárgyalások előmozdítása végett. Még ha változtatott is a muzulmán világgal szembeni amerikai fellépésen, továbbra sem állt elő igazi béketervvel. Iránnak békejobbot nyújtott, de ez nem maradhat így a végtelenségig, ha a teheráni vezetés nem reagál az amerikai gesztusra. Közeleg a pillanat, amikor Obamának döntenie kell az esetleges újabb szankciók bevezetéséről: csakhogy erről meg kell majd győznie az ENSZ Biztonsági Tanácsában Oroszországot és Kínát. Végül pedig Afganisztánban pontosításra szorul az új amerikai stratégia: dönteni kell a két variáció, az újabb erősítéseket kérő katonák és a szkeptikusok között, akik eleve csökkentenék az ottani amerikai szerepvállalás ambícióit.
    Márpedig a külföldről érkező esetleges rossz hírek újabb terheket rakhatnak a "belpolitikai ügyek bárkájára", amely már így is veszélyesen imbolyog. A The New York Times nemrégiben megírta, hogy Obama - történészek egy csoportjával beszélgetve - saját helyzetét immár a Kennedyt váltó Lyndon Johnson elnökségéhez hasonlította. A Johnson által elindított nagy reformokat keresztülhúzta a vietnami háború, az amerikaiak ottani, fokozódó beavatkozása, s a távoli konfliktus egyre fokozódó hazai népszerűtlensége…