Nyugtalanság a „békés” Teheránban

Teherán. Egyetemisták százai tüntettek szombat este Teheránban a keményvonalas iráni bírák ellen. Az utóbbi három év legnagyobb politikai demonstrációja keretében a teheráni egyetem előtt gyűlt össze mintegy félezer diák, hogy felemelje szavát Hasem Aghazsari reformszellemű író és tanár halálra ítélése ellen. A politikai foglyok szabadon bocsátásért síkra szálló, a politikai helyzetről egyenesen népszavazást követelő fiatalok a keményvonalas iráni vezetőket bíráló jelszavakat kiabáltak, de nem kímélték Mohammed Hatami reformpárti köztársasági elnököt sem. Különösen súlyos szavakkal illették Ali Akbar Hasemi Rafszandzsani volt iráni elnököt, a törvényhozás legfelsőbb ellenőrző szerve, az Egyeztető Tanács konzervatív elnökét, akit Augusto Pinochet volt chilei diktátorhoz hasonlítottak. A tüntetés hírére a helyszínre vonult a rendőrség és mintegy száz, civil ruhába öltözött iszlám milicista is. A környéket lezárták, de a rendőrök 90-100 méternél nem mentek közelebb a diákokhoz, mindössze egy könnyfakasztó gránátot lőttek ki rájuk. A tüntetés végül viszonylagos nyugalomban oszlott fel.

Három évvel ezelőtt, 1999 júliusában éppen ennél az egyetemnél csaptak össze a demokráciát követelő diákok és keményvonalas iszlám önkéntesek. Az önkéntesek betörtek egy kollégiumba, majd az ezt követő, hat napon át tartó erőszakos diákmegmozdulásokat a rendfenntartó erők könyörtelenül elfojtották, és egyetemisták tucatjait vetették börtönbe. Iránban azóta nem volt jelentősebb diáktüntetés, vagy polgári békétlenség.

Hasem Aghazsari reformszellemű írót és egyetemi történelem tanárt azért ítélte csütörtökön halálra a nyugat-iráni Hamadán város bírósága, mert bizonyítottnak látta, hogy a vádlott „megsértette a prófétát” és megkérdőjelezte az iszlám vallás kötelező hittételeit. Az író egy júniusi beszédjében az iszlám megreformálását szorgalmazta, és kijelentette, hogy a muzulmánoknak nem kell vakon követniük a vallási vezetőket.

Aghazsari nagyon népszerű a diákok között. Halálra ítélése élénk visszhangot váltott ki a haladó szellemű iráni értelmiség körében, azt a nyomásgyakorlás egyik olyan eszközének tekintik, amelyet a konzervatívok vetettek be a reformerőkkel, valamint a külfölddel vívott erőpróbában. Az 1997-ben megválasztott, 2001-ben újraválasztott köztársasági elnök hiába próbálja előmozdítani a demokrácia ügyét a 65 milliós országban, erőfeszítéseit rendre megtorpedózzák konzervatív ellenfelei, akik hatalmuk alatt tartják az igazságszolgáltatást, a hadsereget, az elektronikus hírközlési eszközöket, valamint több nem választás útján létrehozott ellenőrző testületet.