Nyugdíjasként az EU-ban

Az EU-ban a tagállami szociális biztonsági rendszerek koordinációjára közösségi szociális biztonsági rendelkezéseket hoztak létre. Minden tagállam maga dönti el, kik tartoznak társadalombiztosítási rendszerébe, milyen feltételekkel, milyen és mekkora juttatást kaphatnak, és mennyi hozzájárulást kell fizetniük. A nyugdíjkorhatárt és a nyugdíjhoz szükséges munkaévek számát az EU nem egységesítette, ezért a vonatkozó szabályok minden tagállamban eltérőek lehetnek. A rendelkezések legfőbb célja, hogy kiküszöböljék a más tagállamból érkező munkavállalókra és családtagjaikra háruló kedvezőtlen hatásokat.

Tekintettel arra, hogy az EU tagállamok nyugdíjrendszereiben alkalmazott nyugdíjkorhatárok nem egységesek. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy pl. 5 különböző tagállamban előfordulhat, hogy 5 eltérő időpontban nyílik meg a nyugdíjjogosultság, ugyanis mindegyik országban az ott érvényes nyugdíjkorhatárt kell alkalmazni.

Az öregségi nyugdíj iránti igényét bárki bármely tagállamban benyújthatja, függetlenül attól, hogy élete során hány és mely tagállamban dolgozott. Célszerű azonban azon tagállam illetékes hatóságait megkeresni, amelyben a kérelmező a nyugdíjkorhatárt elérte, ahol legutoljára állt alkalmazásban, illetve ahol a leghosszabb ideig dolgozott. A nyugdíjjogosultság megállapítása és a nyugdíj összegének kiszámítása az egyes tagállamokban eltöltött biztosítási és tartózkodási időszakok alapján történik, figyelembe véve mindazon tagállamok jogszabályait, amelyek hatálya alá munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként tartozott. A nyugdíjat ezután bármely tagállamban felvehetjük. Tehát ahány államban dolgoztunk, annyi helyről igényelhetünk nyugdíjat.