Nem tudnak és nem is akarnak beilleszkedni

Németországban a Sarrazin-könyv iszlám- és idegenellenes kitételei korbácsolták fel az indulatokat, Franciaországban a szenátus a múlt héten 246:1 arányban megszavazta azt a törvényt, amely megtiltja az arcot teljesen elfedő kendő – a nikáb és a burka – viselését nyilvános helyen, Hollandiában nagy valószínűséggel kormányra kerül a hírhedten iszlámellenes Gert Wilders pártja.

De gyakorlatilag minden európai országban, ahol jelentős számban élnek bevándorlók, nőtt az iszlámellenesség, az iszlám terrorizmustól való félelem. Belgium arra készül, hogy szintén betiltsa a burka viselését nyilvános helyen, Spanyolországban több város hozott ilyen döntést – országos szinten egyelőre nem tervezik ezt. Dániában a kormány – miután bekerült a parlamentbe a Dán Néppárt – még a svéd választási kampányba is beleszólt, mert a svéd média nem adott elég teret az idegengyűlölőnek tartott Svéd Demokraták nevű pártnak. Ez a párt a vasárnapi választások eredményeként be is került a svéd parlamentbe.

Rémálom Svédországban

A liberális stockholmi sajtó szerint tragédia, hogy egy olyan párt ülhet a törvényhozásban, amelynek tagjai korábban náci egyenruhában masíroztak. Aje Carlsbom svéd kultúrantropológus a múlt héten a svéd–dán vita kapcsán kijelentette: a Dán Néppárt parlamentbe kerülésével a dán vitakultúra egyértelműen kiélezettebbé vált. Ezért mondhatta büntetlenül a párt képviselője, Jesper Langballe, hogy „a muszlim apák vagy becsületbeli gyilkosságot követnek el saját lányaikkal szemben, vagy szemet hunynak afelett, hogy saját nagybácsijuk erőszakolja meg őket”. A hétfői svéd sajtó szerint rémálomszerű az a forgatókönyv, hogy az esetleges kisebbségi kormánynak a szélsőjobboldal nyomása alatt kell majd dolgoznia.

Nagy-Britanniában egy közelmúltban végzett felmérés szerint a megkérdezettek háromnegyede vélte úgy, hogy az iszlám nem tesz jót az országnak, 58 százalék volt azok aránya, akik szerint kapcsolat van az iszlám és a szélsőségesség között, és 69 százalék értett egyet azzal, hogy az iszlám támogatja a nők elnyomását. A legutóbbi, 2001-es cenzus szerint Nagy-Britanniában a lakosság 2,7 százaléka az iszlám vallás követője.

Torkig vannak a németek

A legérdekesebb azonban a helyzet az unió legerősebb országában, Németországban, ahol 7,4 millió bevándorló él, ami a lakosság közel 9 százalékának felel meg. A bevándorlók döntő többsége iszlám vallású.

Jelenleg nemcsak az atomerőművek működési idejének meghosszabbítása miatt érik bírálatok Angela Merkel, hanem az iszlámmal kapcsolatos heves társadalmi vitában képviselt álláspontja miatt is, pedig ő csak örökölte az elődei által évtizedeken át szőnyeg alá söpört problémát. A kancellár asszony szemére vetik, hogy tovább élezte a Thilo Sarrazin szociáldemokrata politikus és bankár könyve által gerjesztett feszültséget, amikor – épp az Amerika elleni 9/11-es terrortámadások előestéjén – egy potsdami díjátadáson személyesen méltatta Kurt Westergaard, a Mohamed-rajzairól híressé vált dán karikaturista érdemeit a véleménynyilvánítás szabadságának megvédésében.

Pedig a díjátadás előtt egy nappal fogadott el a német kormány egy integrációs programot a bevándorlók társadalmi beilleszkedésének előmozdítása érdekében. Azóta Sarrazin is megvált a Bundesbank elnökségi tagságától.

Sarrazin, a szókimondó

A ZDF televízió Politbarometer néven futó rendszeres felméréséből viszont az derült ki, hogy a megkérdezettek 56 százaléka egyetért Sarrazinnak a bevándorlásról és a külföldiek beilleszkedéséről vallott nézeteivel. Itt kell megjegyezni, hogy a nagy pártok – az SPD mellett a vezető kormánypárt, a CDU – vezetői kezdetben nagyon elítélően nyilatkoztak Sarrazin nézeteiről, de amint napvilágot láttak az első felmérések arról, hogy ha Sarrazin pártot alakítana, az rögtön a 3. politikai erővé lépne elő, a bírálatok is sokkal visszafogottabbak lettek. Ekkor már Merkel asszony is azt hangsúlyozta: a migráns fiatalok egy részének erőszakra való hajlama „nagy probléma, s erről nyíltan lehet beszélni anélkül, hogy tápot adnánk az idegenellenesség gyanújának”.

Izrael, mint példakép

Az SPD egyik vezetője pedig éppen Izraelt nevezte követendő példának, ahová húsz évvel ezelőtt 1,2 millió zsidó bevándorló érkezett a Szovjetunióból. Az izraeli hatóságok minden szociális juttatást megvontak azoktól a jövevényektől, akik nem végezték el a hat hónapig tartó intenzív héber nyelvtanfolyamot.

Agresszív bevándorlók

A bevándorlók, az iszlám bírálata korábban csak a szélsőjobboldali erők privilégiuma volt Németországban. A Schröder-kormány idején (1998-2005) óvakodtak attól, hogy a német normák és törvények tiszteletére szorítsák a bevándorlókat. A „migrációs hátterű” egyéneket körüludvarolta a politika – akkor fogadták el a kettős állampolgárságot lehetővé tevő törvényt –, az elvárásokról viszont nem beszélt. Schröder idején a politika fő jelszava volt a kisebbségek tisztelete, a kulturális, vallási, nyelvi különbözőség tolerálása. Ennek (is) a következménye a mai helyzet: az agresszív külföldi fiatalok körében sikk a németek sértegetése, tettleges bántalmazása, az elzárkózás a többségi társadalomtól.

A kereszténydemokraták hatalomra jutása után kezdtek olyan hangok hallatszani, hogy a bevándorlóknak nemcsak jogaik, kötelességeik is vannak: tisztességesen megtanulni németül, a gyerekeket óvodába és iskolába járatni. A Merkel-kormány alatt született meg az a törvény, amely szigorúbb feltételekhez köti a német állampolgárság megadását: komoly vizsgát kell tenni német nyelvből és az alkotmány ismeretéből.

Csak nikáb és kaftán

A gond ott van, hogy a migránsok jelentős része nem akar német állampolgár lenni – és beilleszkedni sem hajlandó. Ez megmutatkozik a német nyelvtudásuk hiányában vagy gyenge színvonalában (ami lehetetlenné teszi nemhogy szakma elsajátítását, de többnyire még az általános iskola elvégzését is), a németek iránti ellenszenvükben, aszociális életmódjukban, bűnözői aktivitásukban.

A beilleszkedni nem akarók között többségben vannak a török és arab bevándorlók. A problémák hatványozottan jelentkeznek olyan városokban, kerületekben (Berlinben pl. Neukölln, Wedding és Kreuzberg kerületben), ahol alig lehet az utcán németekkel találkozni, annál több a fejkendőt vagy nikábot viselő nő és a kaftánt hordó férfi.

Azt pedig, hogy a jelenséget nem csak az említett kerületek lakossága érzékeli, jól mutatja az n-tv minapi felmérése. A megkérdezettek 96 százaléka úgy véli, Thilo Sarrazin nem ment messzire a könyvében leírt dolgokkal.

És Necla Kelek török születésű szociológus is azt nyilatkozta, hogy Sarrazin igen fontos dolgot mondott ki, amikor felhívta a figyelmet a német integrációs politika terén elkövetett hibákra. „A könyv felszabadító rúgás, írója drasztikusan fogalmaz meg keserű igazságokat” – így Kelek. Most egyre többen vélik azt, hogy a megoldás: akinek nem tetszik Németország, az visszatérhet ősei hazájába.

Naiv multi-kulti felfogás

Merkel kancellár a hétvégén keményebb fellépést helyezett kilátásba a társadalomba beilleszkedni nem hajlandó külföldiekkel szemben. A Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent terjedelmes interjújában a törvény szigorával fenyegette meg azt a mintegy 10-15 százalékot kitevő réteget a bevándorlókon belül, amelyik ellenségesen viszonyul a német társadalomhoz, és nem hajlandó annak szabályait elfogadni. „Ehhez nincs szükség új törvényekre, csupán a meglévőket kell következetesen alkalmazni.”

Példaként említette, hogy azt a segélyből élő személyt, aki félbehagyja a kötelezően előírt integrációs tanfolyamon való részvételt, első esetben a járandóság 30, ismételt esetben 60 százalékos csökkentésével lehet sújtani. Végső esetben az illető már csak természetbeni juttatásra számíthat a német államtól. Egyúttal emlékeztetett arra, hogy a Schröder-kormány „naiv multi-kulti felfogásával” szakítva az uniópártok kemény vizsgához kötötték a külföldiek honosítását.

Még él a hamburgi sejt

Pár napja a Der Spiegel arról számolt be, hogy németországi és más európai célpontok ellen tervezett merényletekről árult el részleteket egy németországi afgán férfi, akit az amerikai erők júliusban vettek őrizetbe Afganisztánban. Az USA-ban fontos hírforrásnak tekintik a hamburgi illetőségű, 36 éves Ahmad S.-t, akinek az volt a feladata, hogy új tagokat toborozzon a szervezetnek Németországban. Jelenleg a Kabul melletti Bagram légitámaszpont amerikai katonai börtönében tartják fogva.

Atta is oda járt

És most jön az igazán érdekes rész: Ahmad S. korábban a hamburgi Taiba (korábban al-Kudsz) mecsethez kapcsolódó körökben mozgott. Vele egy időben tucatnyi, a mecset hívei közé tartozó feltételezett iszlamista tűnt el a német városból, s egy részük szintén kiképzőtáborba utazott, hogy megtanuljon fegyverekkel és robbanó szerkezetekkel bánni.

Ezt a mecsetet, amelyben egykor gyakran megfordult Mohammed Atta, az USA ellen 2001. szeptember 11-én terrortámadásokat végrehajtó csoport vezetője is, idén augusztusban bezáratta a német rendőrség. Azon az alapon, hogy a mecset pakisztáni és afganisztáni fegyveres iszlamista csoportokkal áll kapcsolatban. (-nák, MTI)