Nagyija Szavcsenko, az ukránok nemzeti hőse

Az ukrán elnöki különgép fedélzetén érkező, 35 éves, kék szemű pilótanőt édesanyja és testvére fogadta a kijevi repülőtéren, majd Petro Porosenko ukrán elnök hivatalába kísérték, aki ünnepélyes keretek között kitüntetésben részesítette.

A kijevi származású Szavcsenko formatervezői egyetemi diplomát szerzett, később rövid ideig újságírónak tanult, mielőtt belépett volna az ukrán hadseregbe, hogy a repülőgépek és helikopterek iránti szenvedélyének hódoljon. Az ukrán haderő több egységében is szolgált, 2004-ben pedig békefenntartó misszióban vett részt Irakban. 

Tavalyelőtt, az oroszbarát szeparatisták és az ukrán kormányerők között dúló kelet-ukrajnai harcok kirobbanását követően szabadságra ment az ukrán légierőtől, és belépett a kelet-ukrajnai szakadárok ellen harcoló Ajdar önkéntes alakulatba.

A pilótanőt oroszbarát szakadárok foglyul ejtették, és elhurcolták Oroszországba.

Később Moszkva azzal vádolta meg, hogy bűnös a szakadár, önhatalmúlag kikiáltott Luhanszki Népköztársaság területén 2014. június 17-én tüzérségi támadásban megölt két orosz tévés, Igor Kornyeljuk és Anton Volosin halálában, mert az újságírók tartózkodási helyének koordinátáit megadva ő irányította rájuk a tüzet. Szavcsenko ezt tagadta.

A fiatal nőt, aki fogva tartása során - 2014 decemberétől kezdve több mint 80 napig tartó - éhségsztrájkkal hívta fel magára a figyelmet, Ukrajnában 2014-ben parlamenti képviselővé választották. Szabadon bocsátását az Európai Unió és annak több tagországa, valamint jogvédő szervezetek is erőteljesen követelték.

Neve azután vált széles körben ismertté, hogy a szakadárok által végzett kihallgatásáról készült videofelvételt közzétették az interneten. A képsorokon a bilincsbe vert Szavcsenko kompromisszumot nem ismerő elszántsággal magyarázta fogvatartóinak, hogy "Ukrajna és az ország területi egységének védelme" érdekében az első sorban harcolt.

Az ukránok körében elért népszerűsége csak fokozódott azáltal, hogy pere során ukrán népi motívumokkal hímzett blúzt viselt, állandóan ellenszegült az orosz hatóságoknak, és az országot "a harmadik világ totalitárius rezsimjének" nevezte, amelynek élén egy despota áll. Az ellene folytatott eljárás vége előtt felugrott a vádlottak padjára, "bemutatott" a bíráknak, majd elénekelte az ukrán himnuszt.

Ezt követően - idén március 22-én - a dél-oroszországi Donyeck városi bírósága 22 évi börtönbüntetésre és 30 ezer rubel (mintegy 120 ezer forint) bírság megfizetésére ítélte. 

Április elején, az ítélet hatályba lépésekor Szavcsenko - aki végig tagadta bűnösségét, és nem ismerte el az orosz bíróság illetékességét ügyében - fogva tartásának helyszínén, a dél-oroszországi Novocserkasszkban újrakezdte a "száraz" éhségsztrájkot, vagyis sem ivóvizet, sem élelmet nem vett magához.

Válaszul egy kijevi bíróság 14 évi szabadságvesztésre ítélt két orosz katonát, az orosz felderítés feltételezett tagjait, Alekszandr Alekszandrovot és Jevgenyij Jerofejevet, akiket ukrán területen fogtak el. Néhány nappal később Petro Porosenko ukrán és Vlagyimir Putyin orosz elnök megegyezett arról, hogy Szavcsenkót a két orosz katona szabadon engedéséért cserébe hazaengedik Ukrajnába. Szavcsenko egyedül erre a hírre volt hajlandó beszüntetni éhségsztrájkját.