Mit jelent Washingtonnak a NATO?

Washington. A terrorizmus elleni nemzetközi küzdelem megszilárdítása és a globális biztonságot szolgáló új lépések megtétele lesz George Bush amerikai elnök fő törekvése e héten kezdődő európai látogatása során. A Bush-körút első állomása Berlin, s Németországon kívül Oroszországot, Franciaországot és Olaszországot keresi fel. Oroszországban Vlagyimir Putyinnal aláírja a hadászati támadó fegyverek számának jelentős mértékű csökkentéséről szóló amerikai–orosz szerződést. Olaszországban pedig, már a jövő hét elején, NATO–orosz csúcstalálkozót tartanak, itt írják alá az új NATO–orosz tanács létrehozásáról szóló megállapodást. Amerikai elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy az amerikai és az európai katonai képességek közötti egyre nagyobb különbség lassan megkérdőjelezi a NATO további értelmét. Az európaiak túl keveset fordítanak védelemre, miközben az USA 2003-ra csaknem 400 milliárd dollár védelmi kiadást irányzott elő. Ez az idei védelmi büdzsé 43 milliárd dolláros növelését jelenti, s ez a növekmény önmagában bő kétszerese Németország teljes védelmi költségvetésének. Az amerikaiak úgy látják, egyáltalán nem időszerű a „búcsú a fegyverektől”, és olyan biztonsági feladatokra összpontosítanak, mint a lator államok megregulázása. Ha a NATO ebben szerepet kap, az túllépést jelent a szövetség eddigi illetékességi területén. De képes lesz-e az egyre több tagországot számláló NATO a kellő rugalmasságú mozgásra, a változó körülményekhez történő gyors alkalmazkodásra és reagálásra a tervezett újabb bővítési kör után? A konszenzusos döntéshozatalra épülő NATO ilyen értelemben lassan az EBESZ-re kezdhet hasonlítani. Hogy Washington mennyire tartja még lényegesnek a NATO-t saját világpolitikai céljai támogatásához, e tekintetben jelzésértékű lehet majd, mekkora vehemenciával fogja szorgalmazni Bush az európai szövetségesek katonai kiadásainak emelését, a közös célkitűzésekhez való hozzájárulás, az áldozatvállalás növelését.