Megoldással kecsegtetnek a belga kormányalakítási tárgyalások

Így lassan a "célegyenesbe érhetnek" a szövetségi kabinet megalakítását célzó tárgyalások a kormányválság-világrekordernek számító - ámde ettől függetlenül viszonylag olajozottan működő - nyugat-európai országban.

Belgiumot a tavaly júniusi parlamenti választások óta irányítja ügyvezető kabinet, mert a holland nyelvű flamand, illetve a francia ajkú vallon pártok nem tudtak dűlőre jutni a tartományok és nyelvi közösségek önállósági fokának, a szövetségi államszerkezet jövőjének alapkérdéseiben. A nagyobb függetlenedés mellett a tehetősebb flamandok kardoskodnak.

Másfél héttel ezelőtt beszéltek először áttörésről azok, akik saját állításuk szerint kiismerik magukat a belga belpolitika boszorkánykonyhájában. A nem kevesebb, mint nyolc párt részvételével zajló tárgyalásokon megállapodás született a két népközösséget addig mélyen megosztó választójogi kérdésben, a brüsszeli és a Brüsszel környéki választókerület kettéválasztásának ügyében.

A 10 és fél millió lakosú Belgiumban a lakosság mintegy 60 százalékát teszik ki a flamandok. A másik nagy népközösség a vallonoké. Alkotmányjogi értelemben szintén államalkotó népközösségnek számítanak, bár csak néhány tízezren vannak az ország keleti csücskében élő német anyanyelvűek. Főszabály, hogy az északi Flandriában csak flamand, a déli Vallóniában csak vallon pártokra lehet szavazni. Külön egységet képez Brüsszel, ahol túlnyomó többségben vannak a francia ajkúak, de hivatalosan a főváros kétnyelvű, és ott akár flamand, akár vallon pártokra lehet szavazni.

A "viszály almája" a Brüsszel körüli térség volt, amely hivatalosan Flandriához tartozik, de választókerületi szempontból annak idején "hozzácsapták" Brüsszelhez. A fővárosból sok vallon költözött ki az agglomerációba, és ragaszkodott francia anyanyelvének használatához, beleértve azt a lehetőséget is, hogy vallon pártokra szavazzon. A Vallóniától egyre több tekintetben elszakadni kívánó flamandok azonban kiadták a "Flandriában flamandul" jelszót, és így a fővárosi-városkörnyéki választókerületben a helyzet mindinkább elmérgesedett.

Szeptember közepén a pártok megállapodtak e nagy, közös választókerület szétválasztásában, de ugyanakkor egyetértésre is jutottak abban, hogy a Brüsszel határán kívül élő vallonokat milyen anyanyelv-használati jogok illetik meg.

Az újabb áttörést szeptember 24-én, szombaton reggel jelentették be: a maratoni tárgyalástól végtelenül elgyötört, de megkönnyebbült pártképviselők egyezségre jutottak abban, hogy Flandria, illetve Vallónia a jövőben a befizetett személyi jövedelemadó mintegy egyharmadát saját maga használhatja fel.

Összesen évente mintegy 10,7 milliárd euró kerül tartományi felhasználásba, ez körülbelül a kétszerese az eddigi tartományi keretnek. A tartományokhoz kerül a gyereknevelési támogatás ügye, illetve az egészségügyi támogatási, valamint a munkaerőpiaci támogatási rendszer egy része. A pénzügyi nehézségekkel küzdő Brüsszel ugyanakkor több száz milliós kompenzációt kap az elkövetkező években. Emellett más eszközökkel is igyekeznek tehermentesíteni a változások várható vesztesét, a Flandriánál jóval kevesebb személyi jövedelemadót behajtó Vallóniát.

A brüsszeliek régi panasza, hogy a városban dolgozó magas keresetűek egy része "eurokrata", aki nem fizet személyi jövedelemadót a helyi hatóságnak, más része pedig Brüsszel határán kívül, Flandriához tartozó gazdag, elegáns, zöldövezeti településeken él és adózik.

A "nyolcak" hétfő délután újabb tanácskozást tartanak arról, milyen további jogkörök adhatók át a tartományoknak. Ha ebben is megegyeznek, akkor már "csak" a jövő évi költségvetés kialakítása marad hátra. Tekintettel arra, hogy a költségvetés a részletkérdések azon dzsungele, ahol az ördög előszeretettel rejtezik, ma még senki nem tudja határozottan megmondani, mikor száll fel végre a fehér füst Belgiumban.

Az viszont az utóbbi hetek fejleményeinek fényében nagy valószínűséggel megállapítható, hogy az ország távolodik az előre hozott választások eshetőségétől. Ez az eshetőség rémképként sejlett fel a Belga Királyság megőrzése mellett elkötelezett többség szemében, hiszen a választások - a közvélemény-kutatási felmérések szerint - alighanem az elszakadásért küzdő flamand pártok további erősödését eredményezték volna.