Megint Írország lehet az unió fekete báránya

Bertie Ahern miniszterelnök nemrégiben bejelentette, június második hetében tartják a Lisszaboni Szerződésről szóló népszavazást. Mivel Írország az egyetlen tagállam, ahol erről nem a parlament dönt, a dublini kormány és az ír választók az elkövetkező hónapokban várhatóan az európai politika főszereplői – és a média – figyelmének középpontjába kerülnek. Írország egyszer már nagy felfordulást okozott, amikor 2001-ben a lakosság nemet mondott a Nizzai Szerződésre, megakasztva ezzel az egész bővítési folyamatot. Azt a referendumot aztán egy évvel később megismételték, vagyis a Nizzai Szerződést végül is sikerült elfogadtatni.

Az uniós alkotmány Hollandiában és Franciaországban történt 2005-ös elutasításának tükrében azonban kérdéses, hogy egy mostani ír „nem” után tarthatnának-e újabb népszavazást a Lisszaboni Szerződésről. Dick Roche Európa-ügyi miniszter a napokban arra figyelmeztetett: ezúttal nem lesz második szavazás.

Ellentmondó felmérések

Éppen ezért keményen kampányol a kormány, a 2001-es népszavazást megelőző időszakkal ellentétben sokkal aktívabban igyekszik meggyőzni a lakosságot, hogy a szerződés elutasítása Írország európai elszigetelődéséhez vezetne. Felállítottak egy külön Népszavazási Bizottságot is, amelyről Dermot Ahern külügyminiszter azt mondta, független szervezet, melynek feladata a referendummal kapcsolatos információk szolgáltatása, és 5,8 millió eurót költhet a lakosság tájékoztatására. A kormány tagjai azzal is nyugtatgatják a szkeptikusokat, hogy az ország hagyományos semlegessége az új EU-egyezménnyel sem sérül. Félő azonban, hogy a választókat ennél is jobban érdekli a munkanélküliség, a bevándorlás – vagy éppen a kormányfő korrupciós botránya (Bertie Ahern állítólag még pénzügyminiszterként kenőpénzt fogadott el üzletemberektől).

Merkel is kampányol

A legújabb felmérések ellentmondóak. Az egyik szerint csak az emberek 46 százaléka szavazna igennel a dokumentumra, 31 százalék még mindig bizonytalan. De napvilágot láttak kevésbé de?rűlátó közvélemény-kutatások is, az egyik 26 százalékra teszi az igen szavazatokat, a bizonytalanok arányát pedig 64 százalékra.

Neves európai politikusok is beszállnak az ír kampányba. Érdekesség, hogy a francia szélsőjobboldali vezér, a hírhedt Jean-Marie Le Pen lemondta a „fellépését”, bár eredetileg nagyon be akart segíteni a Lisszaboni Szerződést ellenző tábornak. Arra hivatkozott, megbízható forrásból megtudta, hogy az ő jelenlétét külső beavatkozásnak minősítenék „a szerződést támogató provokátorok”. De nem kellett titkos forrás ahhoz, hogy lássa, mekkora felháborodást váltott ki az ő meghívása, főleg miután három hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, mert azt állította, hogy a német megszállás nem volt különösebben embertelen Franciaországban.

Le Pen tehát nem megy, megy viszont – már április 14-én – az európai politika nagyágyúja, Angela Merkel német kancellár. Bertie Ahern kérte őt fel arra, hogy kampányoljon a Lisszaboni Szerződés mellett. A meggyőző felszólalásairól ismert Merkel több beszédet is mond majd, ezekben az új szerződés elfogadására fogja buzdítani az íreket. Az egésznek az a pikantériája, hogy most éppen a szerződés megszületésében kiemelkedő szerepet játszó Németországban merültek fel nehézségek a ratifikáció kapcsán: a kormányzó CDU egyik képviselője a német alkotmánybírósághoz fordult a szerződés ügyében. Emiatt a német szövetségi elnök a tervezettnél jóval később tudja majd aláírni a szerződést.

Kaczynski beintett

A Lisszaboni Szerződést ez ideig hat ország (Bulgária, Franciaország, Magyarország, Málta, Románia és Szlovénia) hagyta jóvá. Ahhoz, hogy 2009 januárjában életbe léphessen, az EU mind a huszonhét tagállamának még idén ratifikálnia kell. Hogy ne csak az írek miatt fájjon Európa feje, két hete, az idei tavaszi (március 13–14) uniós csúcstalálkozóra időzítve robbantottak ismét Varsóban a Kaczynski ikrek. Jaroslaw, az ország korábbi miniszterelnöke ismét a Lisszaboni Szerződés elutasításával fenyegetőzött. Az ellenzéki vezér ugyanis biztosítékokat akar arra, hogy a szerződés életbelépése után is a lengyel alkotmány marad az első számú jogforrás az országban. Szerinte a Lisszaboni Szerződés nem garantálja, hogy Lengyelország kimaradhat az Alapjogi Charta hatálya alól, és az új szerződés megnehezíti az uniós szintű döntések tagállamok által történő megvétózását is. Az országban meghatározó erőt képviselő konzervatívok szerint a szerződés megnyitja kiskapukat az abortusz, az eutanázia és a melegházasságok engedélyezése előtt is.

Emlékezhetünk: a szerződés tárgyalásán még a Kaczynski-kormány képviselte az országot, akkor Varsó volt a megállapodás egyik legfőbb kerékkötője. Jaroslawot ikertestvére, a köztársasági elnöki tisztséget betöltő Lech Kaczynski is támogatja. Az ő végső jóváhagyása szintén szükséges a sikeres ratifikációhoz. A parlamenti jóváhagyáshoz kétharmados többség kellene, ilyennel pedig az új kormányfő, Donald Tusk nem rendelkezik. Tusk már közölte: ha a szejmben nem megy át a Lisszaboni Szerződés, akkor a kormány kezdeményezni fogja a népszavazást. (m, n, ú)