Medgyessy az egyiknek nemzetáruló, a másiknak okos ember

Budapest/Bukarest. Kisebb politikai vihart kavart Romániában is meg Magyarországon is, hogy a román nemzeti ünnep alkalmából rendezett budapesti fogadáson részt vett Medgyessy Péter magyar kormányfő. Nastaset Bukarestben azért nevezték árulónak, mert Budapesten ünnepelt, Medgyessyt Budapesten azért, mert elment az ünnepre. Mások szerint a két kormányfő bátor lépésre szánta el magát.

A magyar Országgyűlésben Gémesi György (MDF) kijelentette: december 1-jén Budapesten Adrian Nastase a magyar miniszterelnökkel és kormánya néhány tagjával ünnepelte és ünnepeltette Erdély 84 évvel ezelőtti Romániához történt csatolását, Erdély elvesztését, a románok nemzeti ünnepét, a magyarok gyásznapját. Emlékeztetett arra, hogy a román kormányfő budapesti látogatása előtt az általa is aláírt egyetértési nyilatkozatra fittyet hányva közölte, a kedvezménytörvény szükségtelen, életbe léptetése esetén Románia ellenintézkedéseket foganatosít, ha annak Magyarország határán túl érvényesülő hatálya megmarad a módosítás után is. „Önök a megbékélésre hivatkozva csapják arcul mindazt, amit szívós, a magyar nemzeti érdekeket elsődlegesnek tartó diplomáciával elértünk” – hangsúlyozta Gémesi.

Kovács László külügyminiszter reagálásában kitért arra, hogy a nemzeti ünnepek gyakran keltenek ellentétes érzelmeket különböző országokban. Mint hozzátette, március 15-e sem olyan emlékeket idéz egyes szomszédos országokban, mint Magyarországon. Megjegyezte, hogy Erdélyt nem 1918. december 1-jén csatolták Romániához, akkor az erre irányuló román igényt nyilvánították ki. Az MSZP-s politikus jelezte: a budapesti fogadáson az RMDSZ képviselői is jelen voltak. Úgy vélekedett, a megbékélés szellemét azok szolgálták, akik ott voltak és nem azok, akik tüntettek.

A MIÉP és a Magyar Út Körök Mozgalom tegnap együttesen szólította fel az Országgyűlés ellenzéki pártjait és a polgári köröket, hogy vonják vissza aláírásukat az alkotmánymódosítás elfogadásáról és szakítsanak meg minden együttműködést a hazaáruló Medgyessy-kormánnyal. Csurka István tegnapi sajtótájékoztatóján arra is felszólította a parlament ellenzéki pártjait, hogy minden lehető módon, az obstrukció eszközét is igénybe véve, akadályozzák meg „a nemzeti közösséget, gazdaságot, kultúrát, önkormányzatokat nyomorba, bénultságba, további kiárusításokba döntő költségvetés” elfogadását. „Nemzetárulókkal, hazaárulókkal nem lehet együttműködni; a Medgyessy-kormány azáltal, hogy képes volt együtt ünnepelni az Erdély elszakításához vezető gyulafehérvári nyilatkozat román diadalünnepén Nastaseval, teljes mértékben leleplezte magát” – fogalmazott Csurka.

Az egyik legbefolyásosabbnak tartott román napilap, az Adevarul azt írta, a jövőt tekintve önmagában is sokat mond az a tény, hogy Nastase a prágai NATO-csúcs után elsőként azt a szomszédos NATO-államot kereste fel, amellyel még a közelmúltban is számos feszült pillanata volt. „Nastase budapesti látogatása a normalitás jele volt, és kihúzta a talajt a szélsőségesek lába alól... A románok toleránsnak bizonyultak, az európai kereteken belül elfogadták a kedvezménytörvényt, és ezzel nem követték Szlovákia példáját. Ezt a magyar kormány baráti kéznyújtásként értékelhette a válságos pillanatban... Az RMDSZ radikálisainak nagyon nehéz lesz ezután bárkit is meggyőzni arról, hogy a román Szociáldemokrata Párt nem nyitott a párbeszédre. A Nagy-Románia Párttal még ennél is könnyebb a helyzet: minden eddig tett lépés azt mutatja, hogy a magyar veszélyt immár a történelemkönyvekre lehet hagyni, anélkül, hogy ez bármiféle nemzeti traumát okozna” – írta az Adevarul.

Medgyessy Rubiconja

A Népszabadságban Aczél Endre többek között ezt írta: A magyar miniszterelnökre nem nehezedik olyan, alkotmányos kötelem, hogy ünnepelje azt, amit magyar embernek nem kell ünnepelnie. Medgyessy Péter azonban átlépte azt a vonalat, amely a tudomásulvétel és az ünneplés között húzódik. Vonakodnék ugyan azt mondani, hogy ő december 1-jét „megünnepelni ment el” tegnapelőtt a Kempinskibe (amely ráadásul nem is román felségterület, mint a nagykövetség, hanem magyar), de volt itt kétségen felül egy Rubicon, s ő átment rajta. Bátor ember. Bátor azért, mert ilyen gesztust őelőtte magyar miniszterelnök a demokráciában nem tett. (Igaz, Gróza Péter óta ő az első kormányfő, aki mindkét nép nyelvét beszéli.) Továbbá, megkockáztatom, okos is. Ha abból indult ki, hogy miközben mi minden szomszédunknál a sérelmi politizálás feladását kérelmezzük, ilyen politizálást mi sem folytathatunk, a legszárazabb logika szerint helyesen járt el. A magyar–román viszony jelene, jövője nem nyugodhat azon, hogy hovatovább egy évszázada „Erdélyt elcsatolták”. (m, n, ú)