Macron elismerte, hogy az algériai háborúban a francia katonák rendszeresen alkalmaztak kínzásokat

Az államfő az erről szóló nyilatkozatot délután személyesen adta át Maurice Audin 87 éves  özvegyének és bejelentette, hogy "megnyílnak az eltűnt francia és algériai katonákról és civilekről szóló archívumok".

A Le Monde című napilap történelmi gesztusnak nevezte az államfő lépését, s azt Jacques Chirac 1995-ben elhangzott beszédéhez hasonlította, amelyben az akkori köztársasági elnök elismerte a francia állam felelősségét a zsidók deportálásában.

Maurice Audint, az algériai függetlenséget támogató kommunista aktivistát 1957. június 11-én tartóztatta le algíri otthonában a francia hadsereg azzal a váddal, hogy az algériai kommunista pár fegyveres csoportjának tagjainak biztosít szállást. A 25 éves matematikust egy helyi épületben többször megkínozták, feleségét pedig  tíz nappal később arról tájékoztatták hivatalosan, hogy a férje egy átszállítás közben megszökött. Ez volt a hivatalos álláspont egészen addig, amíg Francois Hollande előző államfő 2014-ben elismerte, hogy "Maurice Audin nem szökött meg, hanem a fogva tartása közben meghalt".

A francia kormány képviselői és az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának meghatalmazottai 1962. március 18-án írták alá az eviani megállapodásokat, amelyek véget vetettek Franciaország 132 éves algériai gyarmati uralmának és a hét és fél éve folyó, kegyetlen és véres algériai függetlenségi háborúnak.

A franciák 78 százaléka 1962-ben népszavazáson mondta ki az algériaiak önrendelkezési jogát, a francia iskolákban 1983 óta  tanítják "az algériai háború" történetét, de a francia nemzetgyűlés csak 1999-ben ismerte el, hogy Algériában "háború" és nem  "rendfenntartás" történt. Azóta egyre több a gesztusjellegű  
megemlékezés Franciaországban a 400 ezer besorozott katona előtti tisztelgéstől az 1961-ben Párizsban lemészárolt algériai tüntetők  tiszteletére állított emléktábla 2001-es felavatásáig. A megbékélés időszaka azonban még nem jött el teljesen, miután az algériai háború a mai napig megosztja a francia társadalmat. 

Az áldozatok számát illetően nincs közmegegyezés: az algériai történészek szerint az ötvenes években 9 milliós lakosú országban  mintegy másfél millióan vesztették életüket a hét és fél évig tartó harcokban, a francia történészek szerint viszont a konfliktusnak csupán 400 ezer áldozata volt.  

Azzal, hogy Emmanuel Macron hivatalosan elismerte, hogy a francia hadsereg rendszeresen alkalmazott kínzásokat az ellenségeivel szemben a háborúban, feltehetően megnyílik az út az áldozatok pontos számnak megállapításához, valamint a a szélesebb körű elismeréshez és megemlékezésekhez.